Mi lesz veled, embrió?

Ki vállalja a megsemmisítés felelősségét? Mit mondanak azok a párok, akik régóta vágynak gyermekre? Megsemmisítés helyett még milyen lehetőségek lennének? Miként kezelik a kérdést más országokban? A témát – a válaszokkal és további kérdésekkel – a jövő héten folytatjuk. Addig is várjuk olvasóink véleményét az e.fejos@sanomabp.hu e-mail címre, vagy a Nők Lapja levélcímére.
Hogy indult a történet? Idézzük fel…

Óvatosan felnyitjuk az egyik tartályt, kavarog kifelé a fagyos levegő, de a „köd” elhessegetése után már látjuk a sok-sok apró, szalmaszálszerű, a szülők kórlapszámával felcímkézett tároló tokocskát. Mindegyik két-két embriót tartalmaz. Arra gondolok ott, a laborban, ahogy nézem ezeket az életkezdeményeket, milyen nagy szerencse kell ahhoz, hogy megszülessünk. Még normál körülmények között is egy szalmaszálon múlhat egy-egy sors, hát még akkor, ha az élet a laboratóriumban kezdődik…

A sejtek fele sosem kelhet életre
Furcsa látni a rengeteg élő embriót a nagy fagyasztóban. Egyrészt jó látni, mert sok-sok meddő párnak segít ez a módszer – a lombikbébi-eljárás részeként –, másrészt szívszorító is. Hiszen ezeknek az életre váró, megtermékenyített petesejteknek a fele (!) sosem kel majd életre. Miután két-három óráig tartó, bonyolult eljárással lefagyasztották őket, úgy szunnyadnak hosszú-hosszú évekig a tárolóban, hogy talán majd szükség lesz rájuk. Ha úgy alakul a biológiai anyjuk élete, akkor kihordja és megszüli őket. De mi történik, ha nem úgy alakul az anya és az apa sorsa? Ez pedig könnyen előfordulhat, sokszor azért, mert a házaspárnak akár az első lombikbébi-program segítségével (esetleg több) gyereke született. Ekkor már nem biztos, hogy újabb babára vágynak, vagy ha vágynak is, a körülményeik esetleg nem teszik lehetővé, hogy gyermekeik testvért kapjanak. Így sok-sok lefagyasztott embriót később meg kell semmisíteni. Például azért, mert tíz évnél nem szabad tovább tárolni, vagy mert a szüleik lemondanak róluk, és úgy rendelkeznek, hogy semmisítsék meg őket. Pedig lenne más lehetőségük is, de ne szaladjunk ennyire előre…

Kanyó Katalin

Egyelőre – Kanyó Katalin biológus elmondása alapján – megpróbálom elképzelni, hogyan száll el az élet ezekből a sejtekből, ha a „szülőpár” ekként rendelkezik. Ilyenkor kiveszik a kis tégelyeket tartalmazó embriókat a fagyasztóból, kilencvenhat százalékos alkoholba engedik őket, és ekkor – igazából már a hirtelen felengedéskor – megsemmisülnek. Utána még ellenőrzik a laboratóriumban, hogy összeestek-e a sejtek, és ha igen, az embriókból már biztosan elszállt az élet…

Szükség lehet rájuk
A Szent János Kórházban működő Budai Meddőségi Központban vagyok, az egyik olyan intézetben, ahol nagy sikerrel végzik a meddőségi kezeléseket. Dr. Konc János, a centrum vezető főorvosa és csapata 1997 óta foglalkozik – a lombikbébi-program szerves részeként – embriófagyasztással. A programban részt vevő, meddő (házas)párnak szüksége lehet a lefagyasztott embriókra a későbbiekben. Például akkor, ha az első beültetés nem járt sikerrel, hiszen így a legközelebbi próbálkozásnál nincs szükség a női szervezet számára megterhelő hormonkezelésre, hanem már a „kész” embrióval kezdhetik el az újabb lombikbébi-eljárást. De akkor is szükség lehet a fagyasztott embriókra, ha a pár – sikeres lombikbébi-program után – újabb gyermekre vágyik. Addig pedig ott „alszanak” az embrióik a fagyasztótartályban, várva arra, hogy esélyt kapjanak az életre.

Tíz év haladék a fagyasztószekrényben
A fagyasztott embriók „kálváriája” akkor kezdődik, amikor a párnak, amelynek sejtjeiből fogantak, megszületik a várva-várt gyereke, az elsőként beültetett embrióból. Ettől kezdve a fagyasztóban tárolt embriók sorsa bizonytalanná válik, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy szüleik további gyermekekre vágynak.

Konc János

Elvileg évente kellene a párnak rendelkeznie a tárolt embriók további sorsáról (tegyük hozzá: nem olcsó a tárolásuk, mert hetente több százezer forint csak a tartályok folyamatos, folyékony nitrogénnel történő feltöltése), de ezt csak kevesen teszik meg. Sok pár el is tűnik az intézetek látóköréből, címváltozásukról nem értesítik a meddőségi központot, ahol kezelték őket. Azonban az embriókat a törvények szerint csak tíz évig lehet tárolni, ezután meg kell semmisíteni őket.
– Amikor ezeket a törvényeket hozták itthon és külföldön, úgy gondolták – mivel nem volt még hosszú távú tapasztalat a témában –, hogy tíz éven túli felhasználás esetén nagyobb a kromoszómakárosodás esélye – magyarázza Konc főorvos. – De ez az idők során nem bizonyosodott be, sőt, Amerikában már több, tíz évnél idősebb fagyasztott embriót is felhasználtak lombikbébi-programban, sikeresen.
A főorvos tovább fejtegeti: talán az az indok is meghúzódhat a tízéves határ megszabása mögött, hogy ennyi idő egy (házas)pár életében nagy idő. Ha – tegyük fel – egy harmincnyolc éves nő részt vesz a partnerével lombikbébi-programban, s marad kettő-négy embriójuk fagyasztva, akkor a nő negyvennyolc éves koráig valószínű eldől, szükségük van-e az embriókra.

Konc doktor nem vállalja a megsemmisítést
A Budai Meddőségi Központban kilenc éve foglalkoznak embriófagyasztással (is), tehát jövőre eljön az a bizonyos tizedik év, amikor hetven házaspár – 1997-ben lefagyasztott – embrióit kellene megsemmisíteniük. Több párt közülük egyáltalán nem tudnak értesíteni, s ők nem is érdeklődnek náluk az embrióik sorsáról. Pedig most még meg lehetne menteni őket a biztos pusztulástól. Ugyanis, ha a pár nem tart igényt rájuk, felajánlhatnák őket más meddő pároknak, ahol a nőnek nincs egészséges petesejtje, a férfinak pedig életképes spermiuma. Ilyen esetben még a határidő lejártáig fel is lehetne használni az embriókat. De az ilyen felajánlás a legritkább… Egyéb rendelkezés hiányában az embriókra az elpusztítás vár. Illetve…




– Én biztosan nem fogom megsemmisíteni őket – szögezi le Konc doktor. – Senki sem szereti végrehajtani a megsemmisítést, Londonban néhány évvel ezelőtt járt le egy ilyen tízéves időszak, és óriási tüntetéseket szervezett a lakosság a – szerintük – „fehérköpenyes gyilkosok” ellen. „Exlex”-állapot van Magyarországon: hacsak a pár nem rendelkezik írásban a megsemmisítésről, a legtöbb helyen tovább tárolják az embriókat. Persze nem használjuk fel őket, de nem vállaljuk a megsemmisítést sem. Pedig a tárolást nem finanszírozza az egészségbiztosító.

Elfeledkeznek a saját embrióikról…
Furcsa belegondolni, hogy az embriókról „el lehet felejtkezni”. Pedig – a tapasztalatok szerint – sok pár, akiknek egészséges gyereke született, megfeledkezik arról, hogy valahol még tárolnak néhány életkezdeményt a saját sejtjeikből, amelyeknek akár életet is szavazhatnának. Vajon tényleg elfeledkezhet erről valaki, aki annak idején mindent megadott volna azért, hogy gyereke szülessen? Vagy ez csupán struccpolitika, hogy ne kelljen a kérdéssel foglalkozni? Konc főorvos széttárja a kezét.
– Én sem értem igazán: sokan nem mondanak le az embrióikról, nem adományozzák másnak őket, igyekeznek elfeledkezni róluk – mondja. – Ez számukra a legkényelmesebb állapot. Sok intézet már csekély tárolási díjat kér a párokról, ez nemcsak a pénzről szól, hanem arról, hogy így kapcsolatot lehet tartani velük. Mi kétévente küldünk levelet nekik, rendelkezzenek a fagyasztott embrióik sorsáról, de a legtöbben nem is reagálnak a levélre.

Ötvenből negyvennyolcan a megsemmisítést választották
Egy harmincegy éves meddő nő – nevezzük Jutkának –, akit a petesejt-adományozásról írt cikkeim kapcsán ismertem meg, azt mondja, neki sajnos, nincs olyan fiatal, egészséges nőrokona, akitől petesejtet kaphatna, s mivel leállt a saját petesejt-termelése, már csak ez segíthetne rajta. A törvények értelmében azonban csak közeli családtag lehetne donor, idegentől (például egy barátnőjétől) továbbra sem kaphat petesejtet. Amikor a fagyasztott embriókról meséltem neki, azt mondta: elfogadnák ezt az esélyt…



Ha bárki felajánlaná az embrióit, és nem a megsemmisítést választaná, azzal nekik is segíthetnének.
– Mi már arról is lemondanánk, hogy az idegen petesejtet a férjem spermájával termékenyítsék meg – mondta. – Az a legnagyobb, és már-már elérhetetlen vágyunk, hogy a kezünkben tartsuk azt a babát, akit én hordtam ki, akivel a párom már akkor beszélgetne, amikor én még csak a szívem alatt hordom őt… Igen, mi vállalnánk, hogy mástól kapott embriónak adjunk életet.
Ilyen lehetőségekre természetesen a szakemberek is gondolnak. A Budai Meddőségi Központ vezető biológusa, Kanyó Katalin az elmúlt időszakban ötven házaspárt keresett meg, akiknek a törvény szerint jövőre meg kell semmisíteni a fagyasztva tárolt embrióit. Negyvennyolcan gondolkodás nélkül a megsemmisítést választották…

A 39. héten, szeptember 27-én megjelenő Nők Lapjában folytatjuk a riportot!