Minden pasi hûtlen?

Szia kedves Soma!

27 éves vagyok, volt több kapcsolatom. Volt egy barátom 2 és fél évig, fűvel-fával megcsalt (amit persze szakítás után tudtam meg), és utólag nem is csodálkozom nagyon, hiszen egyáltalán nem voltunk egymáshoz illők. Aztán jött egy nálam 15 évvel idősebb családos ember, akivel a szexről szólt ez egész – nagyon sokat tanultam magamról, hogy mennyire szenvedélyes tudok lenni, és mennyire imádok szerelmeskedni (a megfelelő partnerrel), lubickolni a testiség nyújtotta élvezetben. Az igazi szerelem azonban az ötödik férfi személyében jött el hozzám. Szenvedélyes, őrült szerelem alakult ki köztünk, rengeteget szerelmeskedtünk és imádtuk egymást. Sajnos másfél év után a mi életünkben is felbukkant az ismeretlen harmadik egy lány formájában.

Nem gondolom, hogy megcsalt vele a szerelmem (erre egy-két tényből következtetek, nem arra alapozok, amit ő mondott), de nagyon korán elkaptam őket (gyanús sms-eket találtam), és utána nem sokkal eljöttem haza. (Ez az egész történet az elejétől fogva Angliában játszódik, ahol majdnem öt évig éltem, és idén februárban jöttem haza.) Hazajövetelemnek persze más okai is voltak: kettőnk között levő egyéb problémák, amelyeket viszont orvosolni lehetett volna, ha nem veszik el a bizalom a részemről.

Azóta sem tudom magam túltenni azon, hogy a férfiak ilyenek. Az első pasimnál nem volt gond, nem voltam belé szerelmes, és így nem is fájt annyira, meg hát szexuálisan is megette a fene az egészet, úgyhogy ő megoldotta a dolgot máshol, és kész. Viszont amit a szerelmem csinált (holott hiszem, hogy nem történt semmi köztük), nagyon fáj, nem tudom feldolgozni, teljesen elvesztettem a hitem a férfiakban. Még mindig őt szeretem, és ő is engem (szeptemberben együtt töltöttünk egy gyönyörű, szenvedélyes, szeretetteljes hetet Angliában, és arra kér, hogy menjek vissza hozzá).

Azt valahol megértem, hogy ha az ember nem kap otthon olyan szexet, ami kielégíti, akkor elmegy és keres máshol (mondjuk én ennek ellenére sem csaltam meg soha az első pasimat, csak néha már a falat kapartam a kielégületlenségtől). De a szerelmemmel hihetetlen tűz égett köztünk, rengeteget szerelmeskedtünk mindenhol, új dolgokat behozva a szexuális életünkbe, és aktívan részt vettem én is a dologban (nem csak feküdtem, mint egy darab fa), én tökéletesen boldog voltam, és azt éreztem, hogy ő is. Akkor miért fordult az érdeklődése más felé? Minden férfi hűtlen? Minden ember hűtlen? Ezt el kell fogadni tényként? Abba belehalnék, ha a szerelmem megcsalna. De akkor hogyan védje magát az ember?

Hogyan védjem magam a fájdalommal szemben, a szerelem/szenvedély ellaposodásával szemben? A szerelmemhez kell hozzámenni feleségül, kitéve magam annak a veszélynek, hogy csúnyán sérülök, vagy egy olyan emberhez, akiről tudom, hogy mindig mellettem fog állni és biztonságot fog adni a gyerekeimnek és nekem? Ha a szerelmem megcsalna, azt nem tudom, hogy tudnám feldolgozni. Ha egy olyan emberrel élek, akit szeretek, de nem vagyok belé szerelmes, akkor nem fáj, ha megcsal (és akkor persze én is megcsalnám, mert szenvedély nélkül nem lehet leélni egy életet). De lehet így élni?

Totál káosz van a fejemben, csak hömpölyögnek a gondolatok. Nem tudom, hogy visszamenjek-e Angliába, ahol a szerelem vár a maga minden gyönyörével (nem csak szexuális) és veszélyével, vagy maradjak itthon, és szerelmemet elfojtva éldegéljek, amíg beleakadok egy „jó férjnek való férfiba”, és akkor érzelmileg „védve” vagyok. Azon is sokat morfondírozok, hogy vajon ki találta ki a hűséget és minek, ha ennyire belénk (elsősorban a férfiakba) van programozva a változatosság iránti vágy (szükség?).

Nagyon szeretném tudni, hogy Te mit gondolsz erről. Te hogy dolgoznád fel az örökös gyanakvás bogarát, ami ott ül a füledben a nap minden egyes percében, hogyan dolgoznád fel, ha a férjed megcsalna? El tudnád fogadni, meg tudnád bocsátani, és tiszta lappal folytatni?
Várom segítő válaszod!

Puszi, Ági






Kedves Ági!

Először is, nem minden férfi (és nő) hűtlen. Másodszor, ha megcsalna vagy megcsalt a szerelmed, nem fogsz belehalni. Nem gondolom, hogy csalódások, fájdalmak, szenvedés nélkül felnőtté válhatunk.

Nos, akkor térjünk rá a történetedre. Tehát – ha jól értelmezem – február óta itthon vagy. Előtte nem sokkal jöttél rá a gyanús sms-ekből (erről jut eszembe, miféle dolog az, hogy belenézel a másik telefonjába vagy noteszébe, egyáltalán az intim szférájába??? Csak azt tedd a másikkal, amit magadnak is kívánsz…), hogy már valaki más ott van a láthatáron. Másfél-két év, ez a standard első vízválasztó… Ennyi idő után esik vissza a kutatások, felmérések szerint a felek közötti adrenalintermelődés kb. a felére vagy az alá. 

Koncertre hív Soma!

Az új zenekarommal való debütáló koncertre invitállak, ami okt. 19-én este 22.00 órától  lesz az Erzsébet téri Gödörben. (Előttünk 9-től Péter Ogi barátom játszik a csapatával.) A Szigeten volt az utolsó koncertem az előző zenekarommal, a Soma Jazz Mosttal, akiktől 4 év után szeretettel búcsúztam el. Ugyanis ezzel a csapattal már nem klasszikus jazzt játszom, hanem saját zenét, amelynek a dalait Lőrincz György, a szövegeket pedig én írom. Huszadik éve már, hogy rendszeresen koncertezek, de minden túlzás és elfogultság nélkül mondhatom, ilyen elementáris zenészekből álló csapatom még sose volt! Bár a dobos kivételével már mindőjükkel játszottam együtt, mégis most érett meg a pillanat, hogy együtt muzsikáljunk. Ők régi barátaim, jelenleg a Full Playback zenekar a saját csapatuk. A zenei stílust nehezen tudnám meghatározni, egyedi, dallamos, energikus, élettel teli, persze sok helyen jazzes és friss. És nagyon zene! Biztos katarzis lesz. A zenekar jelenlegi neve: Közös flow. Szeretettel várlak! Minden jót: Soma

Itt most hadd idézzek neked a Patika Magazinból: „Olasz kutatók leírták a szerelem születésének és elhalásának kémiáját. Adataik szerint a rajongás egy év után hagy alább – akkorra normalizálódik a szervezet NGF-értéke. Megoldódott egy szerelmi rejtély – olasz kutatók megfejtették, pontosan mi okozza a szerelmet. Nem, nem a szempár a jó válasz, nem a perzselő pillantás a megoldás, melynek hatására megremeg a térd is. Természetesen az ok igencsak prózai: a brit The Independent című szaklapban publikált tanulmány szerint a szerelem érzéséért az NGF (nerve growth factor, azaz idegnövekedési faktor) a felelős. A szervezetben kimutatott NGF-érték mértékével egyenes arányban áll a szenvedély foka – derült ki a kutatásból. Egy szomorú tényre azonban fel kell hívnunk a figyelmet: a felfokozott NGF-effektus legfeljebb egy évig hat, ezután a magas érték (227 egység) süllyedni kezd, és normalizálódik – átlagosan 123 egységnyire” (forrás: Galenus).

Szóval érdemes átértékelni azt, hogy mi is az, hogy szerelem, szeretet, hűség? Nekem őszintén az a véleményem, hogy ebben a felfokozott első 1-2 évben még szóba sem kerülhet a hűség fogalma. Az, hogy a te korábbi pasijaid már ennél is hamarabb megcsaltak, számomra csak azt jelenti, hogy pontosan érezték, hogy nem te vagy számukra a „nagy Ք, úgyhogy kerestek tovább. És nyilván jól is tették, most már te is érzed. Ostobaság illúziókhoz hűségesnek lenni. Véleményem szerint hűségről csak akkor beszélhetünk, ha két egymáshoz valóban illő ember (akik előtt áll reális közös perspektíva) már annyi ideje együtt vannak, hogy volt ideje lecsillapodni a kémiai anyagoknak, vagyis a szervezet visszaállt a normális, átlagos működési mechanizmusára, és végre képes lesz ez a két ember egymást és a kapcsolatukat reálisabban, tisztábban meglátni. Mind ez idáig szerintem felesleges hűségről beszélni. Könnyű az elején úgy hűségesnek lenni, hogy eleve képtelen vagy másra gondolni! Szóval szerintem te még semmit (vagy szinte semmit) nem tudsz a hűségről.

Azt írod: „Azt valahol megértem, hogy ha az ember nem kap otthon olyan szexet, ami kielégíti, akkor elmegy és keres máshol.” El kell, hogy mondjam, egy idő után a szex kevés ahhoz, hogy megtartsuk a másikat, és lekössük a figyelmét. A szex alap, az biztos, hogy e nélkül nem beszélhetünk optimális férfi-nő viszonyról, de emellett még nagyon sok minden van. És ne felejtsd el, ez is csupán az új kor nőinek a vívmánya. A nagyanyáinknak még „hallgass” volt a neve, és nagy többségük ha csak annyit mert volna mondani a férjének, hogy „még”, az döbbenten nézett volna a nejére, hogy az vajon kurva lett-e?

No de mi itt vagyunk a XXI. században, és nekünk már alanyi jogon jár a klitorális-vaginális-anális és pszeudoorgazmus! És ez így is van rendjén. Feltettél egy nagyon fontos, okos kérdést: „Hogyan védjem magam a fájdalommal szemben, hogyan védjem magam a szerelem/szenvedély ellaposodásával szemben?”
Ahogy az iménti cikkrészletből is kiderül, bizony a szenvedély csillapszik, a szerelem pedig átértékelődik. De nem ellaposodik. Ha valódi lelki-érzelmi, szellemi kapcsolat van két ember között, az egész csak mélyül, és egyre fajsúlyosabbá válik. És ahhoz, hogy a hosszú évek, évtizedek során ne laposodjon a kapcsolat, nyilván energiát kell befektetni. Az újdonság varázsa leginkább akkor kell az embereknek, ha nincs már elég friss energia a kapcsolatban, ha semmi újat nem tud már a másik nyújtani. És az ilyen emberekről az a véleményem, hogy sivárak, uncsik, üresek. Aki nem tud a világban, de akár saját magán belül is újat, érdekeset, értékeset fölfedezni, aki mindig kívülről várja, hogy a nyomorult kis szürke, unalmas életébe valaki színt vigyen, az jobb lenne, ha előbb magát rázná föl! Önmagunk megismerése is egy életen át tartó folyamat, nemhogy a másiké! Szóval tudatosan kell energiát fektetni magunkba, és a kapcsolatba is!

A birtoklás és féltékenység bizonyos szinten természetes velejárói a párkapcsolatnak. Hadd támasszam ezt alá néhány népi bölcselettel. Idézet O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások c. gyűjteményéből: „Aki szeret, az mindig fél” (vagyis aki szeret valakit, az félti is azt), „Ki mit szeret, arra néz” (ki-ki azzal foglalkozik, abban leli kedvét, amihez vonzódik), „Ki mit szeret, azt félti. Kit nem szeretnek, nem féltik” (arra féltékeny az ember, aki szeret).
De idevonatkozóan idézek még régebbről (mivel kérdezted, hogy vajon ki találta ki a hűséget és minek?), mégpedig Pál apostol leveléből a korinthusbeliekhez:

„7. fejezet – Házasságról, hajadonságról és özvegységről

2. A paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.
3. A feleségnek a férj adja meg a köteles jóakaratot, hasonlóképpen a feleség is a férjének.
4. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje, hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.”

Szóval a mi leginkább keresztény kultúránkban innen ered a hűséghez való hozzáállás. Hogy aztán ez mennyire van kitalálva az emberi öntermészetre, az már másik kérdés. Sok összetevője lehet a keresésnek: a másik nem a valódi párunk, vagy nincs a munkánkban sikerélményünk, önmegvalósítási lehetőségünk, vagy a személyiségünk nem elég kiforrott, esetleg „deficites”, van valami személyiségzavarunk, vagy perszeverálódtunk (kóros megtapadás egy témánál, legyen az jelen esetben a szex) stb… Ennek millió oka lehet, egy könyvet tele lehetne vele írni.

A lényeg az, hogy te hogy találj most gyógyírt a szenvedésedre. Vagy legalábbis könnyíts magadon. Azt írod: „más okai is voltak: kettőnk közt levő egyéb problémák, amelyeket viszont orvosolni lehetett volna, ha nem veszik el a bizalom a részemről”. Hát igen, nem is gondoltam, hogy néhány kilesett sms miatt hagyod ott a másikat. Ráadásul február óta elég sok idő eltelt, és nem írod, hogy mi történt azóta? (Levelezés, telefonok stb.) Úgyhogy hogyan is tudnék választ adni arra a kérdésedre, hogy visszamenj-e Angliába? Erre a választ csak te adhatod meg magadnak, senki más! Azt, hogy honnan veszed, hogy azóta is a szerelem vár, azt nem tudom. Te tudod? Mindenesetre a mondatod másik fele elárulja, hogy még egy nagy gyerek vagy: „…vagy maradjak itthon, és szerelmemet elfojtva éldegéljek, amíg beleakadok egy »jó férjnek való férfiba«?” Ha önmagadhoz, isteni önvalódhoz közelebb kerülsz, rá fogsz jönni, mekkora csacsiságot írtál le. Ez maga a tetszhalott állapot lenne. Néhány éven belül már éppenhogy csak szivárogna benned az élet. Sok ilyen embert ismerek. Testileg-lelkileg betegek.

Hogy hogyan találj gyógyírt a szenvedésedre? Önmagad és a másik megértésével! Emelkedj föntebb, láss rá magatokra! Az biztos, hogy a görcsös birtoklás és túlzott féltékenység mételyez. Az egyik barátom most épp emiatt szakított a barátnőjével. Szerencsétlen nő már mindenre és mindenkire féltékeny volt, és ahelyett, hogy elment volna pszichológushoz vagy kineziológushoz, hogy kezeltesse magát, mindkettejük energiáját folyamatosan szívta.

Én életemben egyszer-kétszer éreztem féltékenységet – még a huszonéveim elején. Alapvetően annyira különlegesnek és egyedinek, annyira gazdag személyiségnek és extra sokat adni tudónak tartom magam, hogy nincs kire, mire féltékenynek lennem. Nincs riválisom, nincs még egy ilyen, mint én. Akinek pedig nem én kellek, hanem más, azt is meg tudom érteni. Az nem azért van, mert én csökkent értékű vagyok, hanem mert a másiknak más energiaminőség kell a továbbiakban, nem pedig az, amit én képviselek. Tehát értelmetlen a féltékenykedés.

Mindenesetre a hűség-hűtlenség témakörben sokat változott a felfogásom. (Minden változik körülöttünk, úgyhogy az a normális, hogy mi is.) Régen sokkal liberálisabb voltam. Láttam eddigi életem során két viszonylag jól működő nyitott házasságot is. Persze el tudom fogadni, van ilyen is. Én nem viselem, nem tűröm, hogy megcsaljanak, ki tudok szállni, meg tudom érteni, ha a másiknak más kell. Viszont én már egy sokat tapasztalt 40 éves nő vagyok. És emlékszem, nekem is volt huszonéveim elején olyan, hogy szerettem a fiút, kötődtem is hozzá, mégis a kíváncsiság, a forró vérem más karjaiba hajtott. Aztán olyan jó volt megbocsátva újra együtt lenni! Szóval erre sincs recept! Minden embernél egyéni a megoldás! És hogy az mi, csak a szívünk súghatja meg! Halld meg!

Soma Mamagésa

Tipp: Soma a következő e-mail címre várja leveleiteket: soma@nlcafe.hu