Amikor kiírtuk a pályázatot, találgattunk, vajon hány pályamű érkezik majd be. Tíz, netalán száz? Ez volt a két véglet. Végül kis híján 350 pályázatot kellett az előzsűrinek elbírálnia. Csak a beadási határidő utolsó napján 150 pályázat érkezett!
Csúsztunk is egy hetet az értékelésben, de inkább vállaltuk a csúszást, hogysem esetleg elkerülje a figyelmünket egy olyan kézirat, amelynek ott lenne a helye a legjobbak között. Küszködtünk a bőség zavarával. De nem csak a mennyiség, hanem a minőség miatt is. Emlékeztek még a Megasztár színpadára áhítozó rengeteg, megmosolyogtatóan dilettáns jelentkezőre? Nekünk már az előválogatásnál is inkább a sok színvonalas kézirat okozott fejtörést. Bizony több tucat a döntőbe nem került kéziratért fáj a szívünk.
Szakmabéliek lévén, tudjuk, milyen nehéz manapság az írói tehetségnek utat találnia a nyilvánosság felé. De azt mi sem feltételeztük, hogy a pályázat ennyi tehetséget inspirál írásra, ébreszt fel kényszerű csipkerózsika-álmából. Annak örülnénk a legjobban, ha a döntőbe került mind a tizenkét pályázatot viszontláthatnánk a könyvesboltok polcain, sőt, még a kiesők között is jócskán akad olyan, amely megérdemelné a nyilvános megmérettetést. Játékszabályaink azonban csak a három győztes előtt nyitják meg az utat a remélt siker felé. Azt azonban már nem mi fogjuk eldönteni, hogy melyik lesz ez a három. A zsűri ugyan odabiggyeszti a megjelenő részletek mellé a véleményét, de csak a ti szavazataitok döntenek a kiesőkről, a továbbjutókról és a végső nyertesekről.
Jó olvasást!