Alfanõ, a szupernõ?

nlc | 2006. Október 17.
Az alfanõ mindenben tökéletes. Külsõ adottságait és belsõ képességeit tekintve minden férfi számára vonzó jelenség, aki amúgy céljai eléréséhez nem válogat az eszközökben. Õ lenne korunk új szupernõje?




Komolyan azt hittem, az alfanő, mint a férfias nő megtestesítője, nem létezik. Bár, ha jobban meggondolom, egy bizonyos pókfajtáról, amely a nász és a megtermékenyülés után egyszerűen felfalja hím párját, esetleg eszembe juthatott volna. De nem.

Eddig a klasszikus nemi szereposztás szerint, valami csacsi, leegyszerűsített gondolkodásmód mentén haladva úgy véltem, világunk kerek, hiszen vannak benne az erős, okos, támaszt nyújtó férfiak – és hát vagyunk mi, törékeny, védelemre szoruló nők. Ebbéli feltételezésemnek még az sem vetett gátat, hogy barátnőim jelentékeny része szingli, és hogy a többi, házasságban élő barátnőm pedig kiválóan ért a távirányítással működő kapu szerelésétől a leszakadt fürdőszobai polc felfúrásáig, sőt, megkockáztatom, minden férfias tevékenységhez.

Pedig hát csak nők. Kedvesek, okosak, akikben kifejezetten csodálnivaló, hogy a sminkkészletük mellé franciakulcs is kerül a kocsi csomagtartójába, hiszen soha nem lehet tudni, mi romlik el éppen. Hogy ők lennének az alfanők? Na, nem. Az alfanő esetében ugyanis egészen másról van szó.

Új fogalom az új nőkre?

Egy új, ám mind divatosabb kifejezés ragyogott fel nemrég a 21. századi női társadalom kék egén. Alfa. Mondjuk a kihívásra mindig készen álló, mindenben a maximumot nyújtó nőről. Alfa, mondjuk arról, aki céljai eléréséhez minden eszközt felhasznál. Alfa, mert mindenből a legjobbat akarja, és alfa, mert őrült szerencséjére pénztárcája nem szab határt vágyainak. Vezetni akar, az új feladatok állandó tűzben tartják, energiái mégis kifogyhatatlanok. Tökéletes munkaerő, tökéletes nő, tökéletes anya, tökéletes feleség – egyszerre.

Az új férfiálom, az alfanő mindenből a legjobbat hozza, méretei messze túlszárnyalják a szupermodellek klasszikus 90-60-90-es mell-, derék- és csípőméretét. Természetes intelligenciája, tanult ismeretei alapján lenyűgözően hozza a Nobel-díjas atomfizikus és kiváló családanya-háziasszony kombinációját (bár igaz, családra ritkán vágyik), de legalábbis őrült jól lehet vele beszélgetni a női emancipációról.

S mindez nem elég, mert állítólag az alfanő képességei újratermeléséhez a legjobb hím egyedeket választja ki, momentán pont elhalászva őket az orrunk elől. Az alfanőnek ez is sikerül, mint rend-szerint minden az életben.


Cikkünk folytatása az Évszakok novemberi számában olvasható.
Exit mobile version