Mi, magyarok, állítólag híresek vagyunk a palacsinta iránti vonzódásunkról mesélte séfünk, miközben bekeverte a tésztát. Gondolj csak bele, használjuk előételként (hortobágyi palacsinta), levesbetétként (zöldfűszeres palacsinta húslevesbe), főételként (rántott palacsinta), és desszertként (somlóival töltött palacsinta) is. Ennek oka pedig bizonyára az, hogy palacsintát készíteni nagyon egyszerű.
Haha mondtam erre én, aki úgy tapasztaltam, hogy palacsintát sütni egyáltalán nem olyan könnyű. Mert például, kell hozzá mindjárt három nélkülözhetetlen dolog: egy jó serpenyő, egy jó alaprecept és egy csekély gyakorlat. Nekem pedig mindjárt az elsővel komoly problémáim szoktak lenni, ugyanis még nem találtam rá az igazi serpenyőre. Néha erre, néha a gázsütőnk kezdetlegességére fogom, hogy vagy odaragad, vagy odakozmál, vagy túl vékony lesz, vagy túl vastag, vagy besűrítem a tésztát, és inkább előveszem az elektromos gofrisütőt… Pedig, akinek már birtokában van a tuti serpenyő, annak tényleg gyerekjáték e finomságok gyártása.
Tudták ezt már az ókorban is folytatja, én meg csendben lopkodom a forró darabokat. A palacsinta eredete a kerek, kövön vagy bronzpajzson sült lepénykenyerekre vezethető vissza. Ez a lisztből és vízből némi sóval készített placenta (lepény) fontos szerepet játszott a római légiók ellátásában, mivel bárhol könnyen elkészíthették. Kisütötték, megtöltötték hússal vagy zöldséggel, feltekerték, és már ehették is. A rómaiak hódításai során pedig sok helyen, így Pannóniában is népszerű lett de Németországban (palatschinken), a franciáknál (crêpe) vagy az angolszászoknál (pancake) is kedvelt étellé vált.
Köztünk (fotós, stylist, újságíró) pedig olyan kedveltté, hogy alig hagytunk pár darabot a fotózáshoz, úgyhogy nézzék meg jól a képeket, mert ha egyet lapoznak, valószínű, felfaljuk ezeket is
Hozzávalók: a palacsintához: 2 tojás, 2 dl tej, 1 dl tejszín, 15 dkg liszt, 2 dkg kristálycukor, 1 csipet vaníliás cukor, 1 csipet só; a töltelékhez: 15-20 dkg szilvalekvár, 10 dkg darált dió; a sütéshez: vaj; a tetejére: porcukor.
A tojássárgákat elkeverjük a tejjel, a tejszínnel, a cukrokkal, egy csipet sóval és egy kevés vízzel. Folytonos keverés mellett hozzáadjuk a lisztet, végül a tojások keményre vert habját. A masszából, kevés vajon palacsintákat sütünk. Szilvalekvárral megkenve és dióval megszórva, rétegezve egymásra tesszük. Porcukorral megszórva, még melegen tálaljuk.
A teljes cikk, két másik recepttel a 44. héten, október 31-én, KEDDEN megjelenő Nők Lapjában olvasható!