Jelenségek

nlc | 2006. December 01.
Mit jelent a fogyasztói társadalom? Egyre bõvülõ árukínálat a boltokban, pörgõ reklámfilmek a tévében, és hajsza az életben a minél több tárgy és izgalom megszerzése érdekében. Eközben barátságok és...





Eközben barátságok és házasságok bomlanak fel, de kit izgat?! Hisz’ van másik…

Vagy-vagy. Søren Kierkegaard 19. századi filozófus műve viselte ezt a címet, és nem csak leendő filozófusok számára maradt megkerülhetetlen a kötet. Lényege a jó tanács: minden nem megy egyszerre. Erre a kijelentésre egyetértően bólintunk – ám vajon ennek megfelelően élünk-e?
Az élet bármely területén ritka vendég ma már az állandóság. Percről percre döntéshozatalba kényszerülünk, ami már önmagában elég fárasztó. Míg az iskolában és a szüleinktől azt tanultuk, hogy a hűség és a kitartás alaperények, addig a felnőttélet hétköznapjai minduntalan hűtlenségre kényszerítenek bennünket.

Mi változott?
Százötven évvel ezelőtt a társadalom négyötöde számára mindennapos volt az éhezés. A II. világháború után Nyugaton a gazdasági fellendülés a társadalom széles rétegeit tette jómódúvá. A bőséggel és a stabilitással változott a társadalom. Mára egy átlagos városi család is számtalan szórakozás közül választhat, és akkor a fogyasztási javakról még nem beszéltünk.
A bőség megjelenik például a divat területén: öltözhetünk szolid üzletasszonynak vagy punk démonnak, akinek hat karika van az orrában. Na bumm! Mindenki úgy váltogathatja a stílusát, mint kaméleon a színét, hiszen a legtöbben még a szomszédjaikat sem ismerik, nemhogy azt a több százezer vagy millió embert, akivel egy helyen élnek. Megszűnt a kontroll, a visszajelzés, felértékelődött a szabadságérzet.
Az élethez szükséges javak, mint étel, lakás, közlekedés, legtöbbünk számára elérhetővé váltak. Tehát már nem az a kérdés, hogy mire lenne szükségünk, hanem az, hogy milyenre?

Az új szempont
Természetesen szépre. Ám a szépet definiálni irgalmatlanul nehéz dolog. Az egyik meghatározás szerint szép az, ami érdek nélkül tetszik. Ám emellett további problémát jelent, hogy bizony sem az élet, sem mi magunk nem vagyunk feltétlenül szépek. Nincs egyetemesen szép, csupán dolgok, érzések, emberek, akik számunkra szépek. Mi választunk a lehetőségek közül.
Nehezen döntünk. Igyekszünk minél több szépséget belezsúfolni az életünkbe. Élményeket, amelyekre majd emlékezhetünk, amelyek szórakoztatnak, izgalmat adnak, hogy úgy érezzük: élünk.
Az ember szükségetei átalakulnak. Már nem az a fontos, hogy az embernek legyen valamije, hanem az, hogy valaki legyen. Különleges, egyedi, szép személy, aki kihasználja ezt a röpke földi életet. Ez a változás új társadalom születését eredményezte, az élménytársadalomét. Életünket a begyűjtött élmények számában mérjük.

Cikkünk folytatását a Nők Lapja Évszakok magazin december-januári számában olvashatja. Keresse az újságárusoknál!
Exit mobile version