A bonobókra hasonlítunk…

Csányi Vilmos | 2006. December 13.
Új könyvet írt Csányi Vilmos etológus, a közelmúltban megjelent, Íme, az ember! címû nagy sikerû cikksorozatunk szerzõje. Íme, egy részlet - az emberi szexualitásról, az állatokéval párhuzamban.

Az állatoknál, néhány kivételtől eltekintve, a szexualitás egyedüli funkciója az utódok létrehozása, rövid, gyors, hatékony akció során. Párkapcsolat, hosszas udvarlás akkor jelenik meg, ha az utódok gondozást igényelnek, az énekesmadarak nagy részénél ez így van, ők monogám párosodási rendszert követnek, a fókáknál, amelyeknél az utódok gondozását kizárólag a nőstények végzik, poligámia alakult ki. A párosodási rendszert tehát döntően az ökológiai viszonyok alakítják ki.

Utódnemzés, párkötődés, stresszoldás





Az embernél a csoportszerkezet alakulására vezethető vissza a különleges, csak az emberre jellemző szexuális viselkedés. Az emberi szexualitásnak három jól megkülönböztethető funkciója van, ami faji jellegzetességünk. Ezek az utódnemzés, a párkötődés erősítése és a stresszoldás, az utóbbi kettővel kapcsolatos az embernél a természetes körülmények között is megjelenő gyakori homoszexualitás. Ugyancsak emberi jellegzetességnek tekintjük a szexuális viselkedésnek a reprodukciótól független rendkívüli gyakoriságát, ebben csak az oroszlánok és a bonobók hasonlítanak az emberre és ezeknél is kimutatható a csoportszerkezet és nagy szexuális aktivitás közötti szoros összefüggés.
Az emberhez vezető Homo evolúció egy adott periódusában zárt, nagy létszámú csoportok alakultak ki. Fennmaradásuk elsődleges feltétele a hím-hím agresszió csökkentése volt. Úgy tűnik, hogy ennek a legfontosabb eszköze ugyanúgy, mint a bonobóknál, a gyakori, stresszoldó szex.

Sok előírás, tabu

Nincs miért szégyellnünk azt, hogy faji adottságaink között a szexualitásnak ilyen kitüntetett szerepe van. A szexuális igény kielégítése fontos része mindennapi komfortérzésünknek. Azon persze már érdemes elgondolkodni, hogy a különböző kultúrákban miért övezi olyan sokféle előírás, tabu a szexuális tevékenységet. Először is, sokféle előírás vonatkozik más normális tevékenységekre is. Megrökönyödnénk, ha mondjuk, egy hivatalban az ügyintéző töltött káposztát falatozna, miközben problémáinkkal foglalkozik. Ez érthető, figyeljen csak ránk! De azért is, mert az étel finom szaga esetleg ráébresztene, hogy már késő délután van, és nem volt időnk ebédelni, s csorgó nyállal követnénk ügyeink intézését. Nem volna kellemes.

Igényünk az intimitásra

A szexuális aktus látványa ugyanígy aktiválhatja a saját szexuális késztetéseinket, ez is teljesen normális dolog, és igen furcsa helyzet állna elő, ha a példabéli ügyintéző szexuális igényeit elégítené ki valakivel az ügyfelek előtt. Bizonyosan sok nézője akadna, és segítőkész jó tanácsokban sem lenne hiány. Belátható könnyen, hogy ha ez mindennapos dolog lenne, hamar felbomlana az emberi együttműködésre alapozott társadalmi élet. Ezért minden kultúrában tilos a nyilvános szexuális tevékenység. Ennek a tilalomnak olyan fontos lehetett a szerepe az emberi társadalmak kialakulásában, hogy még genetikai szabályozó tényezők is hozzásegítenek a tilalom megtartásához.





Az ember az egyetlen olyan állatfaj, amely természetes, normális esetben intim körülményeket igényel szexuális életéhez. A mi szexuális tevékenységünk nem gyors, a nemzés kizárólagos céljából végrehajtott, hanem hosszantartó, érzelmekben gazdag aktus, amelyet a párunkkal folytatunk. Bizonyára sokan tudnának példákat sorolni, amikor ez mégsem így történik. A magyarázat erre nagyon egyszerű: a modern társadalmak rengeteg embert zsúfolnak össze, és ilyen körülmények között sok természetes emberi viselkedésforma károsodik. Nem alakulnak ki közösségek, a gyerekek nem fogadnak szót a szüleiknek, a párok elhagyják egymást, agresszió és szexuális zavarok jelennek meg, hogy csak néhányat soroljak fel a zsúfoltság kellemetlen következményeiből. Az emberi viselkedés biológiai oldalának ismerete arra is szolgál, hogy felismerjük a nem természetes viselkedésformákat.
Exit mobile version