Látogatóban egy kórházi gyermekosztályon

Mihalicz Csilla | 2006. December 13.
Az intenzív legújabb vendége egy ikerpár. Nemrég születtek – rossz lepényfunkció miatt –, a 34. héten. Kilós kenyérnyi súlyú az egyik, 1700 gramm a másik. Élénken mocorog, a kicsi nem pazarolja életerejét.

Az ikrek mellett letakarva, mint egy túl élénk papagáj, 800 grammos baba – karja nem nagyobb egy csirkeszárnynál, szinte átlátszó a gyógyító fényben.
– Zöldfénykezelést kap – magyarázza a nővér –, az megtartja az epefestéket, és nem sárgul be a baba.




Az okos gép folyamatosan figyeli a szívműködését, az oxigénellátását, a monitoron grafikon fut, és monoton hang jelzi, hogy minden rendben. Az ügyeletes asztalán álló képernyőn az összes „akut egység” jelzőberendezése egyszerre jelenik meg – hat pici élet „eseményei”.
– Ritkán veszítünk el babát – mondják a nővérek, Dancs Viktória és Németh Gyöngyi. – A múlt héten hozott a mentő egy 650 grammos újszülöttet, őt csak két napig tudtuk életben tartani. Pedig erős szervezete lehetett, hogy kibírta az utat idáig. Sárbogárdon született, otthon. Az édesanyja görcsölt egyet, és mire fölfeküdt az ágyra, már kint is volt a baba. Ennyire fejletlen magzatoknál általában agyvérzés vagy tüdővérzés következik be – ezek a koraszülés leggyakoribb szövődményei.

Miközben sokat átkozzuk a magyar egészségügy jelen állapotát, van egy vitathatatlan sikerágazata: a perinatális (vagyis születés körüli) gyermekellátás. Az orvostudomány ezen a területen ma már csodákra képes. Hogy mi kell ehhez? Hozzáértő és hivatástudattal megáldott egészségügyi személyzet, és intelligens műszerek. A kórházaknak nincs pénze ezekre a gépekre, de például a K&H Banknak igen. Az egészségügyi intézmények eszközbeszerzésére kiírt pályázatának egyik nyertese ezúttal a székesfehérvári kórház gyermekosztálya – náluk jártunk.

A teljes cikk az 50. héten, december 13-án megjelenő Nők Lapjában olvasható!
Exit mobile version