Szinte mindenkivel előfordult már, hogy olyan szokatlan dolog történt vele, vagy olyan történetet hallott, amely a tanultakkal, a megszerzett ismereteivel, a logikával nem volt magyarázható. Ez a csoda, amely nem más, mint a transzcendentális világ üzenete, miszerint nem csak az van, amit az öt érzékünkkel megtapasztalhatunk, amit valóságnak nevezünk. Létezik az érzékelésen túl is egy világ, amelynek erői befolyásolják életünket.
A csodák világa
Ha csodáról van szó, akkor az embernek először a vízen járás, a kétfejű borjú születése, vagy a világ hét csodálatos építménye jut az eszébe mondja Szabó Judit ezoterikus író. Ezután következnek a halálos betegségekből felépülések, a bénultságból való gyógyulások, az életveszélyes helyzetekből való menekülések. Végül azok az események, amelyeket az akartunkkal képtelenek vagyunk befolyásolni, amelyek nem nevezhetők hétköznapi történéseknek.
Csoda általában akkor történik, ha az ember életében elérkezik az a pillanat, amikor a tudata nyitottá válik a szellemi törvények megtapasztalásra. Akkor lesz képes arra, hogy elismerje: nem csak az anyagi a kézzel fogható világ létezik, amelyben él, és a dolgok nem csak úgy működnek, ahogy tanulta, vagy ahogy hitte. A csoda rendszerint katartikus élmény, megváltoztatja a gondolkodást, kiemel a hétköznapok fásultságából, és olyan élményhez juttat, amely után minden esély megvan arra, hogy másként teljesebben éljük az életét.
Kevesebben hisznek
A csodák nem keverendők össze a cirkuszi vagy a televíziós show-műsorok mutatványaival, amelyek az emberi elméhez szólnak, és nem a lélekhez vagy a szellemhez. Ennek megfelelően ezek az illuzionista produkciók nem is jelentenek a néző számára katartikus élményt, mint a csodák, amelyek hatására megrendültséget érzünk. Hiszen a lelkünk a létezés egy magasabb dimenzióját tapasztalja meg, s ennek velejárója az erkölcsi megtisztulás utáni vágyakozás.
Napjainkban egyre kevesebb ember hisz, és egyre kevesebb emberrel történik csoda. Ennek magyarázata Szabó Judit szerint az, hogy az anyagi világ vastag falakat épít a lelkünk köré, s ezeken a transzcendens üzenetek nehezebben hatolnak át. A csodálatos eseményeknek is tudományos magyarázatot kívánunk adni, a racionalitás szintjére kívánjuk ezeket az élményeket lehúzni. Meg vagyunk győződve róla, hogy mindent az irányításunk alatt tarthatunk, nem történhet más velünk, csak amit mi akarunk, amit elterveztünk. Ráadásul azokat az embereket, akikkel csoda történik, kinevetjük, bolondnak tituláljuk, ezért nem mernek beszámolni az élményeikről, és olykor maguk sem merik elhinni azt, ami velük történt. Közben mindannyian vágyunk a csodára, amelynek átélésére a karácsonyi ünnep kínálja a legnagyobb lehetőséget. Hiszen végre kiszabadulunk a hétköznapok kerékvágásából, emelkedettebb lelkiállapotban kerülünk, nyitottá válunk a teremtő erővel való nagy találkozásra. Vágyunk valamire, ami olyan táplálékot jelent a lélek számára, hogy segítségével bátran nézhetünk szembe az újabb kihívásokkal, és könnyebben teljesíthetjük feladatainkat a fizikai világban.
4 történet
Válogatás olvasói levelekből:
1. A férjemmel túráztunk a Bakonyban, amikor hirtelen ránk sötétedett. Rövidebb úton akartunk visszaindulni, de eltévedtünk. A sötétben kimerülten bolyogtunk, amikor arra kértem az égieket, hogy segítsenek. Nem sokkal ezután a távolban megláttunk egy házat, amelynek ablakában fény világított. Elindultunk arrafelé, de érdekes módon a fény nem közeledett, hanem távolodott. Végül kiértünk egy útra, amely bevitt bennünket a faluba, és kiderült, hogy semmilyen házat nem láthattunk. Tudtam, hogy égi segítséget kaptunk, amikor elénk vetítődött az az erdőből kivezető fény. Racionális gondolkodású férjem számára ez az élmény sokkoló volt, mert most tapasztalta meg először, hogy vannak dolgok, amelyekre se befolyása, se magyarázata nincs.
2. Negyvenéves elmúltam, és egyetlen nő sem volt még az életemben, biztos voltam benne, hogy magányos öregségem lesz. Aztán egyszer vidékre utaztam, a 3-as úton, egy parkolóban megálltam, és egy kis korcs kutya beugrott az autómba. Őszinte, bánatos szemekkel nézett rám, megesett rajta a szívem, befogadtam. Rövidesen kiderült, hogy a kutyát az előző gazdája pénztárcák lopására idomította be, amelyeket főleg a plázák parkolójában, vagy bankjegykiadó automaták közelében húzott ki az emberek táskájából. Ezeket persze mindig visszaadtam a tulajdonosoknak, és azt mondtam, hogy a kutyám találta őket. Egyszer egy fiatal nő tárcáját hozta büszkén, aki annyira örült, amikor visszakapta, hogy örömében megcsókolt. Aztán egy év múlva a feleségem lett.
3. Huszonhét éve vagyunk házasok, és én még mindig ugyanolyan szerelmes vagyok a férjembe, mint a megismerkedésünkkor. Nagyon jóképű férfi, akit imádnak a nők, és ő egyetlen kalandot sem hagyott ki, ettől sokat szenvedtem. Néhány évvel ezelőtt a férjem síelni ment a barátaival az Alpokba, a szállodában lakott egy nő, akit felcsípett. Elvált a társaságtól, hogy a szobájában lebonyolítsa a randevút, de a nő nem ment el. Míg a férjem a szobában várakozott, addig a hegyen elindult a lavina, maga alá temette a barátait. A férjemet megrendítették a történtek, csodának tartja a megmenekülését, hatására megváltozott, és felhagyott a kalandozásokkal. Én pedig a nőt aki nyomtalanul eltűnt, és akire furcsa módon a szálloda személyzete nem emlékezett közös védőangyalunknak tekintem.
4. Háború dúlt Horvátországban, amikor élelmiszert kellett vinni a nagyszüleimnek a szomszéd faluba. Felpakoltam a biciklire, és elindultam. A torkomban dobogott a szívem, amikor hat férfi bukkant fel, de rájuk sem pillantottam, hanem továbbkerekeztem. Csodával határos módon, nem állítottak meg, csak szúrósan néztek rám. Köztük volt az egyik szomszédságunkban lakó fiú, aki később azt kérdezte, kik voltak azok a katonák, akik szorosan kísértek engem. Ennek köszönhetem, hogy a társai nem állítottak meg. Fogalmam sem volt, hogy miről beszél, hiszen egyedül bicikliztem. Azóta hiszek a védőangyalokban, akik velem lehettek, és akik megmentették az életem.