Mi lesz veled, embrió?

Még normál körülmények között is egy szalmaszálon múlhat egy-egy sors, hát még akkor, ha az élet a laboratóriumban kezdődik – írtam néhány hónappal korábban, amikor megtudtam, hogy a lombikbébi-programhoz „létrehozott”, de már feleslegessé vált, fagyasztott embriókat tíz év tárolás után meg kell semmisíteni. A Szent János Kórházban működő Budai Meddőségi Központban 2007-ben hetven, már sikeres lombikbébi-programon átesett, tehát szülővé vált házaspár felesleges embrióit kell elpusztítani, hacsak a párok nem használják fel, illetve nem ajánlják fel tudományos célra vagy más meddő párnak ezeket a kis életkezdeményeket. Dr. Konc János, a meddőségi centrum vezető főorvosa ősszel elmondta a Nők Lapjának: hiába írnak kétévente levelet a pároknak, akik embrióit a fagyasztóban tárolják, hogy rendelkezzenek valamiként a sejtjeikről – a legtöbben még csak nem is reagálnak az intézet kérésére.

És áradni kezdtek szerkesztőségünkbe a levelek. Főleg az érintettek írtak, elmesélték személyes történetüket, elmondták, hogy az embrióikról nem feledkeztek el, hogyan is feledkezhettek volna el róluk – legfeljebb nem tudják, mitévők legyenek. Hiszen már gyerekeik születtek, hiszen már nincs szükségük a fagyasztóban tárolt embriókra – de nehéz a döntés. Felajánlani őket másnak? Csak kevesen merik megtenni, sokan ezt „örökbeadásnak” érzik. Tudományos célra? Talán… És voltak, akik velünk tűnődtek, vagy az internetes fórumunkon együtt gondolták tovább, mitévők legyenek.

Mi pedig Konc főorvossal újra leültünk, hogy összegezzük a tapasztalatokat, és – lehetőség szerint – megválaszoljuk az olvasók kérdéseit.

„Több ez, mint reméltem”
– A legfontosabb, hogy a cikksorozat hatására eddig az intézetünkben öt pár ajánlotta fel másoknak a fagyasztott embrióit, amelyekre már nincs szükségük – kezdi dr. Konc János. – Négy meddő házaspár immár az adományba „kapott” embriónak köszönhetően hamarosan szülővé válik! Korábban egyáltalán nem foglalkoztak a párok az embrióadományozás lehetőségével, hiába mondtuk el nekik, hogy ekként is rendelkezhetnek a sejtjeikkel. Azonban valami megváltozott… Eddig azok a meddő párok, ahol a nőtől nem lehetett egészséges petesejtet, a férfitól életképes spermiumot nyerni, elsősorban petesejt- és spermium-adományozástól várhatták a segítséget. Utóbbi viszonylag egyszerű, de a petesejt-adományozás még ma sem úgy működik, ahogyan szerettük volna…




Együtt küzdöttünk néhány éve a Nők Lapjával azért, hogy a petesejt-adományozást minél jobban kiterjesszék, tehát a rászorulók ne csak névtelen felajánlótól, hanem családtagtól és barátnőtől is kaphassanak petesejtet – sajnos, csak félsikert értünk el, hiszen ugyan módosították a törvényt, de csak közvetlen családtagtól kaphat a meddő nő petesejtet, barátnőtől nem. Holott hazánkban rengeteg az „egyke”, akiknek nincs olyan fiatal és egészséges nőrokonuk, akitől petesejtet kaphatnának… Így a – kockázatos és hosszadalmas előkészítést igénylő – petesejt-adományozás továbbra is „gyerekcipőben” jár Magyarországon, ezért sok meddő pár számára jelent igazi – és egyetlen – lehetőséget az embrióadományozás. Annak a négy párnak, akik már gyermeket várnak, ez jelentette az egyedüli reményt… Valószínűleg a napokban ültetünk be egy újabb adományozott embriót egy másik asszonynak, tehát azt mondhatom, hogy ez több is, mint amit reméltem, amikor erről a témáról tavaly beszélgetni kezdtünk…

Tízből kilenc embrió „magához tér”
Néhány olvasó azt kérdezte, mitévő legyen, mert az intézet, ahol meddőségi kezelésen vesz részt, csak két választást ad a fagyasztott embriókra nézve: további fagyasztást, illetve megsemmisítést kérhet a pár, de nem rendelkezhet úgy, hogy az embriókat felajánlják más pároknak. Konc doktor azt mondja, a törvény biztosítja számukra mindhárom rendelkezési lehetőséget, tehát, ha mégsem így történik, érdemes az állampolgári jogok biztosához fordulni a konkrét esetek kivizsgálása miatt. (Elvi állásfoglalásért mi is megkerestük ezzel kapcsolatos kérdéseinkkel dr. Lenkovics Barnabás ombudsmant, s hamarosan közreadjuk véleményét.)

Írtak még másról is, sokan. Például arról, hogy mintha eltúloznánk, mennyi embrió éli túl a fagyasztást. Volt, aki arról számolt be, hogy tíz fagyasztott embrióból csupán három élte túl a felengedést. Mások is írták, egyáltalán nem minden fagyasztott embrió életképes, sőt – szerintük – a többség nem az. Éppen ezért, szerettem volna megszerezni – hivatalosan – a különböző meddőségi intézetek statisztikáit, de az adatok nem nyilvánosak – annak ellenére, hogy a törvény értelmében ezeket nyilvánosságra kellene hozni…





– Normális körülmények között tíz embrióból kilencnek túl kellene élnie a fagyasztást, „magához kellene térnie” a felengedés után – véleményezi a kérdést Konc főorvos. – Nálunk legalábbis ez az arány, és, mivel hivatalosan nem ismerhetem más intézetek statisztikáit, csak a magunk nevében beszélhetek a továbbiakban. Évekkel korábban nem voltak ennyire jók az eredményeink, de elkezdtünk együtt dolgozni Cseh Sándor állatorvos professzorral, aki külföldön éveken át állati (juh, marha, majom) ivarsejtek és embriók fagyasztásával foglalkozott, s ennek specialistája lett. Ő megtanított minket számos apró „fogásra”, például arra, hogy csakis a legjobb embriókat szabad lefagyasztani, a gyengébbeket nem. Cseh professzor kicsit megváltoztatta nálunk az Európában általánosan alkalmazott fagyasztási protokollt is, és így intézetünkben a – tizenkettedik terhességi héten túljutó – terhességi arány harmincegy százalékos, ami világviszonylatban is remek szám, főleg, hogy nagyon sok harmincöt és negyven év feletti páciensünk is van. Az előkészítés is fontos: például hormontablettákkal felépíthető a női ciklus, ha valakinek nincs peteérése – de a kezelésre váró hölgyek hetven százalékának van ovulációja. Mi a természetes utat részesítjük előnyben, tehát – amikor csak lehet – alkalmazkodunk a nő saját ciklusához, vagyis a „természet rendjéhez”, és például szükség esetén szombat-vasárnap végezzük el az embrióbeültetést. Vallom: ahhoz, hogy minél több terhesség jöjjön létre, ebben a kérdésben is alázatosnak kell lennünk.

„Segítettek, hogy felébredjek”
Befejezésként szeretnék idézni B. Mónikától, aki először tavaly ősszel írt nekem: „2002 tavaszán nyolc petesejtet termékenyítettek meg sikeresen, majd négyet beültettek. A megmaradt négyet lefagyasztották. A megtapadt embriókból szerencsénkre két gyönyörű fiunk született. Ennek lassan négy éve, és azóta nem telt el hét úgy, hogy ne jutott volna eszembe az ott maradt négy embrió. Négy év alatt nem tudtuk eldönteni, mitévők legyünk. A megsemmisítés gondolata számomra borzasztó, hiszen ugyanilyen embriókból lettek a fiaim! Sajnos, bármennyire szeretném, én már nem szülhetem meg őket. Negyvenéves lettem, elhíztam, magas a vérnyomásom és két hónapja kiderült, hogy cukorbeteg vagyok. A cikk alapján vetődött fel az embrió-adományozás gondolata. Az ám, de mi történne, ha az én fiaim pont a saját esetleges húgukkal létesítenének olyan kapcsolatot, amit nem tennének a testvérükkel? Az életüket tehetné tönkre egy ilyen véletlen. Azt hiszem, igazán jó döntés nem létezik ebben a helyzetben. Szerintem a legtöbben, akikről a cikkben írják, hogy megfeledkeztek az embriókról, bizony nagyon is emlékeznek, csak nem képesek dönteni, ahogy én sem. Köszönöm, hogy ezzel a témával foglalkoznak, sokunkban ébredt bűntudat, és arra késztetett, hogy mégis rákényszerüljünk a döntésre. Felnőtt emberek vagyunk, nem szabad hagyni, hogy a dolgok “csak úgy” megtörténjenek, hiszen nem tennénk ezt a mellettünk élő gyermekeinkkel sem – miért tennénk hát a még meg nem születettekkel?”





Ugyanő, Mónika decemberben a következő levelet küldte: „Elkezdtem fogyókúrázni, már tizenkét kilót lefogytam, és a cukorgyógyszeremet is abbahagyhattam. Megbeszéltük a férjemmel, ha így tudom ezt folytatni, lehet, hogy tavasszal mégis adunk esélyt annak a négy embriónak, vagy legalább kettőnek. Köszönöm, hogy segítettek abban, hogy „felébredjek”, és hogy próbáljak tenni az egészségemért, és a gyerekeimért.”

Kidobott embriók
A Mi lesz veled, embrió? riportsorozatunk szakértője, dr. Konc János elmondta, náluk még sosem fordult elő, hogy egy páciens – mielőtt még kiderült volna, sikeres lesz-e az embrióbeültetés, vagyis teherbe esik és egészséges gyereket szül-e – úgy döntött volna, ne fagyasszák le a felesleges embrióit, hanem semmisítsék meg őket, hiszen azokra bármikor szüksége lehet…

Konc doktor bejelentést tett az Asszisztált Reprodukciós Társaság elnökeként a Magyar Tudományos Akadémia Etikai Bizottságához, amikor rájött, hogy a Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 1998 közepétől, két és fél éven át úgy végeztek lombikbébi-programot, hogy nem fagyasztották le a „többlet”-embriókat, hanem megsemmisítették őket – a számítások szerint közel ötszázat -, mivel nem volt lehetőségük a fagyasztásra. (Holott erre rendelet kötelezi a lombikbébi-programmal foglalkozó intézeteket.) A páciensek a klinika nyilatkozata szerint kérték a beültetés után feleslegessé vált többi embrió megsemmisítését. Vajon miért, milyen okból dönt ekként valaki, akinek még nincs gyermeke, és még abban sem lehet biztos, hogy sikeres lesz az adott lombikbébi-programja? Szeretném, ha az érintett nők, érintett párok megosztanák velem ezzel kapcsolatos élményeiket, történeteiket az e.fejos@sanomabp.hu e-mail címen, és a témára hamarosan visszatérünk.

Kérdéseimmel természetesen az érintett intézmény, a Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika vezetőjét, Papp Zoltán professzort is megkerestem, aki azt kérte, ne foglalkozzunk ezzel az üggyel, „inkább írjunk fontosabb kérdésekről”, végül közölte, hogy nem kíván nyilatkozni a kérdésben.