Hirtelen fellobbanás vagy végzetes szerelem?

Fejős Éva | 2007. Január 31.
A romantikus regények elengedhetetlen momentuma az a bizonyos „áramütés”, egy férfi és egy nõ találkozásakor. Ez a borzongató vágy pozitív élmény – kivéve, ha az ember boldog párkapcsolatban él.

Szeretlek. Egyetlen szó, mégis, mennyi mindent jelent. Például a párkapcsolatban azt is, hogy „veled vagyok boldog, és senki más nem kell nekem”. Az ember szeret, boldog a párjával – ennek ellenére előfordulhat, hogy találkozik valakivel, és hirtelen, váratlanul vágy ébred benne a másik, az idegen iránt.





A szerelem kémiája
– Hiszel a szerelem kémiájában? – szegezte nekem a kérdést egyik barátnőm (nevezzük Andreának). Majd folytatta: – Ismersz minket, és tudod, hogy boldogan élünk Gáborral. Mégis… hetekkel ezelőtt egy távoli, közös ismerősünkről álmodtam, akivel az elmúlt időszakban találkoztunk néhányszor, különböző társaságokban. Szeretkeztem vele, álmomban. Ébredéskor az első reakcióm a döbbenet volt, aztán azzal nyugtattam magam: miért ne álmodhatnék egy számomra majdnem idegen férfival, hiszen az álmaimat nem szabályozhatom, de nincs is jelentőségük… Pár nappal később, egy munkahelyi megbeszélés közben, kristálytisztán bevillant a felismerés: azért álmodtam róla, mert vonzódom hozzá, feltehetően ő is hozzám. Megkönnyebbültem, hiszen legalább tudtam az álom eredetét. Amikor legközelebb találkoztunk egy társaságban, éreztem, hogy valójában én is tetszem neki. Azóta többször kaptam magam azon, hogy arról fantáziálok, milyen lehet vele az ágyban… Közben bűntudatot érzek, mert Gábort szeretem. Nem tudom, mit tegyek, mert nehezen tudok megszabadulni a fantáziálástól, de a lelkiismeret-furdalástól is…
Andrea azóta sem tudja, miként dolgozza fel az érzéseit, a hirtelen riadalmat, amit a váratlan fellobbanás miatt érez. Csigó Kata pszichológus úgy véli, attól, hogy az ember jó szerelmi kapcsolatban él, még természetes, hogy valaki kiválthatja a vonzódását. A vágy egyetlen pillanat alatt felébredhet két ember között – ez ösztön, amit nagyon nehezen tudunk szabályozni.

– Még ha jó kapcsolatban él is valaki, megérezheti, ha egy találkozásban benne rejlik a „párhuzamos élet” lehetősége, vagyis felvillan a gondolat: „Akár ő is lehetett volna számomra a nagy Ք – magyarázza Kata. – Ez nem beteges gondolat, legfeljebb elsuhan az ember mellett a lehetőség, hogy azzal a másikkal is kerülhetne közelebbi kapcsolatba – de többnyire nem kerül.
A pszichológus azt mondja, ha fizikai vágy kerít minket hatalmába, azzal kapcsolatban csak egyet tehetünk: felismerjük. Az már más kérdés, hogy ki hogyan gondolja: le kell-e mondania erről a vágyról vagy sem? Ha nem mondunk le róla, akkor az már nem „irányíthatatlan” folyamat, hanem – döntés.
– A szexuális vágy „öntörvényű” – teszi hozzá Kata. – Nemigen tudjuk szabályozni, és nagyon veszélyes is, amikor valaki túlszabályozza a szexuális vágyait. Sokan megijednek a saját szexuális gondolataiktól, pedig szerintem az ember merjen szabadon gondolkodni. Andreának például, nem kellene pánikba esnie és arra gondolnia, hogy „úristen, meg akarom csalni a páromat”, hanem inkább azon lenne célszerű eltűnődnie, hogy van-e a párkapcsolatában valamiféle aktuális szükséglet, frusztráció, kielégítetlenség? Lehetséges, hogy szexuálisan már régen nem voltak együtt Gáborral, vagy nem úgy zajlanak köztük az együttlétek, ahogy Andrea szeretné.

Mit jelent, ha más férfiról álmodunk?
A szexuális töltetű álom, különösen akkor, ha nem a párunk a partnerünk, jelzést adhat, méghozzá arról, hogy „megtiltottuk” a tudatalattinknak, hogy valamit átengedjen a tudatunkba. Azt ugyanis el kellene fogadnunk, hogy nőként igenis örömöt jelent(het) számunkra, ha tetszünk másnak is, nem csupán a párunknak. Ez nem nárcizmus, inkább a nőiesség teljes megélése, és nem jelent különösebb veszélyt, hacsak nem kezdünk el játszani a tűzzel. Gyakori, hogy – miként Andreával történt – észrevesszük, egy férfi érdeklődve közelít felénk, a tudatalattink meg is érzi a másik fél figyelmét, és talán „nyugtázza” is. Ám ha ezt az „áramütést” akként éljük meg, mint Andrea, vagyis ha letiltjuk magunkban rögtön a gondolatot, és nem engedjük, hogy a tudatalattinkból eljuthasson a tudatunkba, akkor megjelenhetnek a zavaró, felkavaró szexuális álmok, amelyeknek „főhőse” az a bizonyos férfi. Azonban, ha egy nő elfogadja, hogy tetszhet a férjén, barátján kívül más férfinak is, és tudja, hogy a benne áramló szexualitást a saját partnerével fogja kiélni, akkor nem gyötrik majd szexuális álmok és nem fog a beteljesületlen vágyairól fantáziálni.

Felforgató találkozás = érzelmi zűrzavar
Visszatérve arra a mindent meghatározó „áramütésre”, amely nélkül nem létezik szerelmes regény, bizony, külön kell választanunk a szexuális vágyat az érzelmi megérintődéstől. A „megkívánás” érzése múlékony, azonban sokkal veszélyesebb, ha a találkozás nem csupán a „kémiáról” szól, hanem viharos gyorsasággal érzelmek alakulnak ki a két ember között. Tudjuk, léteznek olyan találkozások, amikor az ember rögtön megérzi, hogy „rezeg a léc”, mert átsuhan benne a gondolat, hogy az új ismeretség a nagy szerelem lehetőségét tartogathatja.

Balázs például két éve élt jó házasságban, amikor találkozott a – szintén párkapcsolatban élő – Edinával, és már egyetlen, hosszú beszélgetés után úgy érezték mindketten, hogy érzelmileg megérintette őket a másik. Balázs – aki elmesélte nekem a történetet – teljesen felkavarodott, annak ellenére, hogy nem történt fizikailag semmi köztük Edinával; azóta is úgy érzi, hogy a lány olyan érzelmi reakciókat tudott kiváltani belőle, amilyeneket még soha senki.
– Kétségbeestem – vallotta be a férfi. – Három hónapja, amióta ismerem Edinát, alig eszem, alig alszom. Nem akarom elhagyni a feleségemet, nem akarom megcsalni sem… De Edina iránt sokkal többet érzek, mint szexuális vágyat. Mindkettőnkben történt valami, én például azért érzem magam rémültnek, mert mi van, ha másfajta életet is élhetnék, ami jobb lenne, mint az eddigi? Ez sokkal nagyobb gond, mintha „csak” megkívántam volna valakit. Korábban egyfajta – szerintem boldog – érzelmi életet éltem a feleségemmel, és az Edinával való találkozásunkkor azt éreztem meg, hogy valójában másmilyen vagyok. Nyilván lappangott némi hiányérzet a házasságomban, ami lehetővé tette, hogy lángra lobbanjak Edina iránt. Felrúgnék érte mindent, így, hogy sosem láttam őt meztelenül, hogy nem volt köztünk fizikai kapcsolat, hogy nem öleltem át őt sosem az ágyban… nem tudom, mit akarok. A legjobb barátom tud a bennem lévő zűrzavarról, és azt mondja, ebben a feldúlt állapotban ne hozzak döntést.

A vágyat könnyebb kezelni, mint az érzelmeket
Csigó Kata azt mondja, Balázs számára ez a találkozás feltehetően azért volt elemi erejű, mert rájött, hogy másfajta érzelmei is vannak, amelyekről addig nem volt tudomása. Új érzések, fantáziák, gondolatok születtek benne az új ismeretség hatására, és megijedt, hiszen kinyílt benne egy másik élet lehetősége.
– Felforgató erejű az a találkozás, amikor az ember arra ébred rá, hogy nem úgy él, ahogy neki a legjobb – mondja Kata. – A szexuális vágyait könnyebben kezeli, mint az érzelmi felfordulást. Balázs barátjának igaza van, érzelmileg összezavarodott helyzetben nem célszerű döntést hozni.
A pszichológus szerint érdemes némi távolságból ránézni a helyzetre, és a döntésbe kicsit azért bevonni az érzelmeken kívül a racionalitást is. Azonban azt mondja, ha úgy érezzük, hogy ez életünk nagy találkozása, akkor nem biztos, hogy el kell szalasztani a boldogságot, hiszen nagyon sokan szenvednek hosszú éveken-évtizedeken át attól, hogy nem mertek úgy dönteni, ahogyan szerettek volna, és kompromisszumok árán maradtak benne egy – egyre kevésbé működő – párkapcsolatban.

Exit mobile version