Felnõtt szenvedélyek

Vig György | 2007. Február 14.
Munka után fáradtan idejövök, de tudom, hogy itt kisimulok, ropogósan, kivasalva táncolok – meséli Ernõ, az egyik amatõr táncos a szenioroknak szóló tánciskolából. A klub hangulata Vig Györgyöt is magával ragadta.




New York Táncklub Pesten. Azt mondták, ezt meg kell néznem. Nem értettem, miért. Felnőttek táncolnak. Na és? Azért elmentem.
Klasszikus tornaterem a Somogyi Béla utcai általános iskolában, bordásfalakba fűzött kötelek, kopott csőlábú padok a fal mellett, tornacipő szagú linóleum. A labdafoltos falak között hétköznap esténként fiatalos hölgyek és büszke tartású, ezüstös homlokú férfiak keringenek körbe-körbe a klasszikus muzsika hangjain ringatózva. Van, aki márkás edző cipőben, akad, aki ormótlan szandálban, mások profi tánctopánban, de mindannyian első bálozókat idéző arckifejezéssel szállnak párjuk karjaiban. Akad köztük olyan, akinek napközben sofőr vezeti túl sok milliót érő kocsiját és olyan is, akinek gondot okoz, hogy kicseréltesse az elrozsdásodott kipufogó csövet tíz évvel ezelőtt is használtan vett járgányán. De hetente kétszer-háromszor együtt táncolnak, és senkit sem érdekel, kinek hogy sikerült az élete odakünn. A lényeg a keringő, a szamba vagy slow fox. Az a fontos, hogy a lépések tánccá lényegüljenek át. Lehet, hogy ez a tornaterem egyfajta erőtér, ami kizárja mindazt, ami ebben a világban rossz? Lehet, hogy ezek a felnőtt emberek megtalálták a varázsigét? Egy-ké-há, urak jobbal, hölgyek ballal, és indul…

A teljes riportot a február 14-én megjelenő, Bálint-napi Nők Lapjában olvashatjátok!
Exit mobile version