Szemünk – ablak a világra

A szem a világ megismerése szempontjából a legfontosabb érzékszervünk, hiszen a külvilágból jövő információk csaknem fele rajta keresztül érkezik. S nemcsak funkciója, hanem felépítése is igen bonyolult – és túlzás nélkül mondhatjuk – csodálatos: minden egyes része a tökéletes működést szolgálja. A szemgolyót például izmok, erek, idegek és zsírszövet veszi körül. A szemmozgató izmok nem csupán a „szem mozgatásáért” felelősek, hanem, többek között, segítenek a szemlencsének alkalmazkodni ahhoz, hogy éppen közeli vagy távoli tárgyat szemlélünk. Az erek táplálják a szemet, az idegek biztosítják a fényinger felfogását, „megmunkálását” és továbbítását az agy felé, a puha zsírszövet pedig védi a szemgolyót.

ÉRDEKESSÉG: Tudtad, hogy a szemgolyó súlya kevesebb, mint 1 dekagramm, átlagosan 7,5 gramm?

A szemgolyó csaknem tökéletes gömb alakját a közepén lévő üvegtest adja – nevét átlátszósága okán kapta, valójában kocsonyás szövet, amely finom szálak hálózatát tartalmazza. Ezt hármas burok veszi körül, amelyet a látás nélkülözhetetlen szervei alkotják.
A szembe érkező fény a szaruhártyán (a külső burok része) megtörik, majd keresztülhalad a szemlencsén. A szemlencse és a szaruhártya között találjuk a szivárványhártyát (a középső burok része), amelynek pigmentmennyisége határozza meg a szemünk színét. A szemlencse a fényt pontosan az ideghártyára, más néven retinára vagy recehártyára (a belső burok) fókuszálja. Ezt a folyamatot úgy képzelhetjük el, mint amikor nagyítóval gyűjtjük össze a nap sugarait egy papírlapra, míg az végül lángra kap. A retináról a látóideg az agykéregbe szállítja a már fényingerből ingerületté vált információt, ahol értelmezzük, mit is látunk.

ÉRDEKESSÉG: Tudtad, hogy a külső burok alkotásában részt vevő ínhártya adja a „szemfehérjét”?

Az éleslátás feltétele tehát, hogy a szembe érkező, párhuzamosan futó fénysugarakat a szemlencse egy pontba gyűjtse össze a retinára. Ha az összegyűjtött fénysugarak nem pontosan ott (azaz a retina előtt vagy mögött) találkoznak, nem látunk élesen – ezt a jelenséget fénytörési hibának nevezik, ennek fő típusai a rövidlátás és a távollátás.
A tökéletesen látóknál a szemlencse attól függően, hogy távolra vagy közelre tekintünk, képes homorúságán-domborúságán – a szemizmok segítségével – változtatni, ezzel biztosítva, hogy a fénysugarak a retinán találkozzanak. A fénytörési hibák hátterében éppen a szemlencse eme alkalmazkodási képességének tökéletlensége vagy hiánya áll.




A rövidlátó ember közelre jól, élesen lát, a távoli tárgyak képe azonban elmosódott, homályos. Ennek oka, hogy az összegyűjtött fény fókuszpontja a retina elé esik.
A távollátó jól látja a távoli és nem túl közeli tárgyakat, az egészen közeliek azonban életlenek számára. A távollátó szem fókuszpontja a retina mögött van.
E fénytörési hibák korrigálására szolgálnak a szemüvegek lencséi. Azaz abban segítenek, hogy a fénysugarak pontosan a retinán találkozzanak, és élesen lássuk a tárgyakat. A rövidlátó embernek homorú, azaz „mínuszos” szemüvegre van szüksége, míg a távollátók domború, „pluszos lencsét használnak.

ÉRDEKESSÉG: Tudtad, hogy a szemlencse közelre nézéskor domborúbbá válik, míg ha távolra tekintünk, ellapul?

Hogy működik a szemed? Hogyan tehetsz egészségéért? Minderről további fontos információkat olvashatsz a február 21-én megjelenő Nők Lapjában!