Nem érdekelnek a gyengéd pasik

Szia, Soma!

Rendszeresen olvasom a publikációidat, sok témához tökéletesen szólsz hozzá, ezért tőled kérek tanácsot. Te elég tapasztalt, intelligens vagy, ezért lennék kíváncsi arra, szerinted normális dolog-e, ha az ember egy szakítás után (kétéves kapcsolat volt, első szerelem), húszas évei elején elveszíti az érdeklődését a másik nem iránt… Tudom, ez nem lehet végleges, mégis már lassan egy éve tart. Az érdeklődésem kb. abban merül ki, hogy tudom, milyen értékes, ami a lábuk között van. Ocsmányul hangzik, de ez az igazság. Nem hiányzik a babusgatás, az odafigyelés, mint régen. Egyáltalán, ha most valaki gyengéd módon udvarolna, pont attól lenne visszataszító számomra. Viszont az érzelmek nélküli szexet nem próbáltam még, és nem is nagyon szeretném kipróbálni. Szóval semmi sem jó.

Lelki eldeformálódásomhoz hozzátartozik, hogy életem első szerelme szerintem impotens volt – részlegesen. Egy átlagos, hétköznapi aktusért is meg kellett szenvedni vele. Persze amíg az ember szerelmes, ezt nem megszenvedésként fogja fel, de így utólag azt mondom, ez nem volt normális dolog. Mivel nem éreztem, hogy képes lenne az ágyban is nőnek nézni, táplálkozási problémáim lettek – orvosnál sosem voltam vele, de szerintem már bulimiából átment valami más betegségbe, mert csak zabáltam, zabáltam és egyre csak fogytam. Azóta rendbe jöttem testileg, de nem tudom ma sem pontosan, mi lehetett ez az egész, és tuti, hogy még most is kihat rám.

Azért is szakítottam a barátommal, mert lelkiismeret-furdalásom volt miatta, hogy egyébként gyengéd, figyelmes, kedves, és mégsem jó nekem. Viszont feltételezhetően azért is vitte emberfeletti fokra a lovagias dolgait, mert tudta, hogy van valami nagyon fontos, amit nem tud megadni nekem: ÖNMAGA. Mert az orgazmussal sosem volt gond – részemről. Ő viszont ha el is ment, nem az aktus miatt volt. Az még hozzátartozik a történethez, hogy ő már a mi kapcsolatunk előtt együtt volt egy olyan lánnyal, aki mindig csak felizgatta, de sosem hagyta behatolni. Reméltem, hogy ezeket a rossz emlékeket mellettem el tudja felejteni, mert sosem voltam prűd. Nem felejtette el. Mindig is teljesen pozitív, szabad és élvezhető dolognak tartottam a szexet. Még ő sem utáltatta meg velem, pedig eddig csak ő volt az egyetlen… eddig.

Szerinted ezek után normális, hogy ilyen fiatalon azt érzem, nem érdekelnek a férfiak? (A nők sosem fognak, az tuti, úgyhogy ez maradt nekem.) Sajnos kb. úgy nézek rájuk, hogy vagy nemtelennek és kedvesnek látok egy pasit, ám nem kívánatosnak, vagy izgalmasnak, de semmit sem tudok érezni iránta, ami komoly lenne. Tudom és elismerem, hogy a szexhez nem mindig kellenek lelki dolgok, de azt hiszem, az alkalmi szexet kihagynám. Nekem ahhoz, hogy valaki igazán felizgasson, igenis fontos és komoly érzelmekre is szükségem van.

Válaszodat kíváncsian várom!

Puszi: Retek






Kedves Retek!
 
Teljesen normális és megérthető az, amiben benne vagy. Sérültél a nőiségedben, a szexuálisan is vonzó („tutajos”) nő énképedben. Hiszen a kapcsolatodban nem élhetted meg azt, hogy te ellenállhatatlanul kívánatos vagy! Nyilván tudod (ha csak hallomásból vagy regényekből, filmekből), hogy milyen fantasztikus érzés, amikor leteper a férfi, akit szeretsz. Amikor elementáris erővel elsodor a vágy… Igen, ez isteni érzés, és nagyon megdobja egy nő önbecsülését. Persze hogy erre vágysz most, erre van szükséged! A sérülését lovagiassággal és kedvességgel túlkompenzáló fiúd után azt sem csodálom, hogy: „Nem hiányzik a babusgatás, az odafigyelés, mint régen. Egyáltalán, ha most valaki gyengéd módon udvarolna, pont attól lenne visszataszító számomra.”
Teljesen normális, egészséges reakció az elmondottak után.

Úgyhogy verd ki a fejedből, hogy megkérdőjelezed azt, hogy egészséges lelkületű vagy-e. Nagyon is! Naná, hogy arra lenne ezek után szükséged, hogy olyan hévvel tegyen magáévá a választottad, hogy még a szavad is elakadjon! Hogy teljes mértékben megszűnjön az önkontroll és a külvilág. Mivel kétszer is leírtad, hogy: „az alkalmi szexet kihagynám”, azt érzem, hogy valahol a mélyben ez nagyon is foglalkoztat téged. Nem tudni, hogy vajon nem az lazítana-e el, és segítene újból megnyílni a férfiaknak, ha belemennél egy-két flörtbe?… Naná, hogy azzal az igazi, akit szeretünk, tisztelünk, akihez érzelmileg-lelkileg közel kerülünk, de visszaemlékszem ifjú éveimre, és bizony még most sem felejtem azt a debreceni kőfaragót, akivel életemben egyszer találkoztam… hmmm… Azt megélni ajándék volt. Szóval tapasztalatból mondom, hogy az egyalkalmas szexek is tudnak nemcsak fergetegesek, de még bensőségesek is lenni. És sokszor éppen ez kell ahhoz, hogy ott mélyen a dolgok valahogy a helyükre billenjenek. Hogy olyan kisugárzásod legyen, aki ellenállhatatlan vágyat ébreszt a férfiban. Persze én nem akarlak erre rábeszélni, csak – mivel te emlegetted – elmondtam, hogy más szemszögből is meg lehet ezt az alkalmi szex dolgot nézni…

A lényeg mindenesetre az, hogy tudatosítsd magadban azt, hogy teljesen normális és egészséges az, amit most a másik nem iránt érzel, és azt tapasztaltam, hogy ha az ember ilyen végletesen lát valamit, akkor utána általában át szokott fordulni a ló túlsó oldalára. Hiszen egyik véglet a másikat vonzza be, az arany közép pedig a kettő között van, de nyilván addig még sok mindent meg kell élned. Úgyhogy a jelenlegi „közömbösséged” a másik nem iránt egy kiadós, elementáris szex után minden bizonnyal át fog billenni az intenzív érdeklődésbe – hogy ilyen finoman fogalmazzak. Valójában a te „közömbösséged” nem más, mint annak a hozadéka, amit a fiúddal megéltél, ahogyan azt te magad is látod. És persze őt is meg lehet érteni, hiszen ő meg az előző kapcsolatából hozott beidegződésbe ragadt be. Nem tudott elélvezni az aktus alatt, hiszen arra volt előző kapcsolatában kondicionálva, hogy csak az előjáték van, de behatolás nincs. Tehát ejakuláció csak kívül lehetett. Sajnos úgy látszik, ez a kondicionálás olyan jól sikerült, hogy beleragadt. (Na, ilyenkor szoktam ajánlani a kineziológust…)





Neked viszont szerető kell, az, hogy bevonzzál egy tökös legényt! Egy egészséges, szeretkezni tudó és imádó férfit! Erre viszont meg kell nyílnod! Mondd ki bátran, szégyenkezés nélkül, amire vágysz! „Az érdeklődésem kb. abban merül ki, hogy tudom, milyen értékes, ami a lábuk között van. Ocsmányul hangzik, de ez az igazság.” Dehogy hangzik ocsmányul! Hiszen ahhoz, hogy felépítsd a saját szexuális kisugárzásodban, nőiességedben való hitedet és önbizalmadat, most arra van szükséged, hogy ezt fizikai szinten is megéld! Márpedig ha „nem hiányzik a babusgatás, odafigyelés”, akkor nem marad más, mint az alkalmi szex.

Miért félsz tőle? Előítéleteid vannak az olyan lányokkal szemben, akik ezt megélik? Miért? Ha nem csalsz meg és nem csapsz be, nem hitegetsz senkit, akkor mi ezzel a baj? Ez mindkét félnek jó lehet, és senkinek nem árt. Nagy szerelmek pedig nem jönnek az életben túl sűrűn. Normális, hogy ennyi idősen kell a szex! Ez az egészséges. Végül is te magad írtad le, hogy nincs türelmed az udvarláshoz, valójában minél hamarabb kiadós szexet akarsz! Hát akkor? „Jó lány” is akarsz lenni, meg nem is? Kinek a véleményétől félsz? Vagy inkább a saját önbecsülésed elvesztésétől? Ha megérted magad, akkor ez nem következik be. (Hiszen ezek az érzések épp azért lettek benned, mert nőként már meg lett tépázva az önbecsülésed. Kvázi: „nem voltam annyira jó, hogy két év alatt kiszedjem a szerelmemet a beragadásából”.)

Gondold végig az egészet, rakjál rendet a fejedben, és a körülötted és veled történő események majd arra visznek, ami a benned levő erőviszonyok és energiaminőség alapján lehetséges. (Na, ezt jól megmondtam, szerintem érted, miről beszélek. Ahogy az ókori görögök mondták: „Amint bent, úgy kint.” És fordítva.) Végül is az energiatörvények értelmében vonzás, taszítás és neutralitás van. Kívánom, hogy merjél vonzó lenni!
 
Soma Mamagésa

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu