Ha három a kislány…

V. Kulcsár Ildikó | 2007. Február 28.
– Háromlányos anyukának lenni nem csapás, hanem Isten ajándéka – jelenti ki határozottan egyik Csicsónénk, két huszonéves hölgy és a nyolcéves Jucus édesanyja. Vajon mások is így gondolják?

Ismeritek a kicsit gúnyos dalocskát? „Csicsónénak három lánya, mind a három egy szoknyába’…”. Nos, a Csicsónék már nemigen járatják egy szoknyában a lányaikat 2007-ben, de azt ma sem tagadhatjuk, hogy három lány felnevelése nem éppen átlagos szülői feladat, és akkor az évszázados beidegződésről – miszerint a gyerek csak a fiúgyerek – még nem is beszéltünk. Egyébként ez az írás nem született volna meg, ha nem jön egy levél… Ha nem írja meg nekem egy vidéki olvasónk, hogy a harmadik kislánya születésekor az anyósa a következő kedves-emberséges mondattal lepte meg: „Megint lány, hiába, no, nekem semmi sem sikerül az életben…!” Olyannyira felbosszantott a történet, hogy válasz helyett inkább nyomozni kezdtem: hogy élnek, miként gondolkodnak a mai Csicsónék? Mennyire becsüli őket a világ? 








Egyúttal köszönetet mondok annak a sok-sok három lányos édesanyának, akik a Cafén megjelent felhívásomra – Nyíregyházától Dél-Amerikáig, Soprontól Finnországig… – jelentkeztek nálam. Természetesen nem tudtam valamennyiüket bemutatni, de a segítőkészségükért hálás vagyok.

V. Kulcsár Ildikó
(szintén Csicsóné…)

A teljes cikket a február 28-án megjelenő Nők Lapjában olvashatjátok!
Exit mobile version