Kedves Soma!
A párommal 4 éve szeretnénk gyereket, de sajnos eddig még nem kaptuk meg ezt az áldást. Sokféle vizsgálatot végeztek mindkettőnkön, de ez idáig még pontosan nem derült ki, hogy mi a terméketlenség oka. Tulajdonképpen semmi különleges elváltozás nincs egyikünknél sem. Mivel idén már 35 éves leszek, az orvosom azt javasolta, hogy próbáljuk meg a lombikprogramot. Azonban én ettől kicsit idegenkedem. Tudom az eszemmel, hogy a mi gyerekünk lenne, belőlünk, a mi vérünk, de valamiért mégis erőszakos beavatkozásnak érzem. Valahogy ellenkezik a természettel, mert ha úgy kell, hogy történjen, hogy nekünk gyerekünk kell legyen, akkor természetes úton meg kellene fogannia, nem? Ha pedig úgy kell lennie, hogy nekünk nem lehet gyerekünk, akkor ezt kellene elfogadni.
A férjem nagyon szeretne gyereket még így is, én pedig most nagyon elbizonytalanodtam, és ez konfliktus közöttünk. Kérlek, írd meg, mit gondolsz, szerinted nem a természetbe való durva beavatkozás ez? Vagy csak haladnom kéne a korral, és elfogadni, hogy ma már az ember is teremthet?
Előre is köszönöm, hogy időt áldozol a problémámra.
Szeretettel üdvözöl: Nóra
Kedves Nóra!
Közeli barátaim között van három olyan házaspár is, akiknek lombikbébiprogrammal lett babájuk. (Közülük az egyik, Ficsku Pál, meg is írta ennek a történetét Gyerekgyár címmel. Zseniális, ajánlom olvasmánynak is.)
Mindannyiuknak egészséges, szép gyermeke van, sőt, Palinak ikrei. Mindannyian boldog és jó szülők. Az egyik házaspárnál ráadásul a lombikprogram után magától jött a testvér. Úgy látszik, előbb meg kellett, hogy szűnjön az asszonyban a szorongás, hogy nem lesz gyermeke. Egy másik házaspár barátomnál meg akkor jött a baba, amikor elindították az örökbefogadási kérelmet.
Sőt, van még más jó hírem is ezzel kapcsolatban. Mégpedig az, hogy két barátnőm is hasonló cipőben volt, mint te, annyi különbséggel, hogy ők már közelebb voltak a 40-hez, és közel 10 éve vágytak az anyaságra. Néhány héttel az erre kapott kineziológiai oldás után megfogantak. Nagyon érdekelt, hogy mit derített ki a szakember, milyen okot talált arra vonatkozóan, hogy addig nem sikerült megfoganniuk? Mindkettőjüknél az anya saját magzati időszakában szerzett sérülések és a saját megszületésén való stressz húzódott a háttérben. (Születéstréninget egyébként többféle módszerrel csinálnak, ebből az egyik a transzlégzés. Ajánlok két honlapot is: transzlegzes.hu és mosoly.extra.hu.
Tehát ezzel végül is elmondtam a véleményemet. Én először oldatnám magam, sőt, végigcsinálnék a helyedben egy Hellinger-terápiát is [erről is többször írtam már, a módszer leírását megtalálod Thomas Schafer: Ami a lelket megbetegíti és meggyógyítja (Bioenergetic Kiadó) című könyvében, ugyanis sokszor egy hozott családi trauma vagy stressz is állhat a háttérben]. Ezek abszolút alázatos önismereti és öngyógyító módszerek, de nagyon mélyre nyúlnak, intenzívek. És ha ezzel sem érsz el eredményt (bár ezt nehéz elképzelni), akkor csakis neked, illetve nektek kell eldönteni, hogy mi az utatok, személyes sorsotok. A válasz ott van bennetek belül, csak meg kell tanulni elcsendesülni és befelé figyelni, hogy meghalljátok a belső hang válaszát, útmutatását.
Minden jót hozzá: Soma Mamagésa
Tipp: Soma a következő e-mail címre várja leveleiteket: soma@nlcafe.hu
Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag amelyben személyed természetesen titokban marad bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu |