Teljes gõzzel fogyókúra!

Egy felmérés szerint a brit nők életük során harmincegy, a férfiak huszonnyolc évet végigfogyókúráznak. Többnyire sikertelenül: sokan a diéta harmadik-ötödik hetében feladják, és visszatérnek a régi életvitelükhöz, hogy azután néhány hónap múlva újrakezdjék az önkínzó kúrát. Ha készítenének hazánkban is efféle felmérést, valószínűleg kiderülne, hogy a magyarok közül is sokan „visszaeső” diétázók – ám a leadott kilókat hamar visszahízzák. Jogos a kérdés: miért nem tudunk egyszer s mindenkorra megszabadulni a fölösleges kilóktól?

Tavasszal a vastag pulcsik, nagykabátok a szekrény mélyére kerülnek, és elővesszük a szűk topokat, kivágott blúzokat, a miniszoknyát. Ilyenkor derül ki, hogy a téli „tartalék” lerakódott a testünkön. Ki-ki másként próbál ettől megszabadulni: van, aki a futópályát és az edzőtermet választja az önsanyargató koplalás helyett, más kinéz magának valamilyen kíméletes fogyókúrás módszert, és persze vannak a „specialisták”, akik szinte tavasztól-őszig diétáznak, akik kipróbáltak már számos szisztémát – de akik mégsem fogynak le egyikkel sem. Vagy ha mégis, néhány hónapon belül visszahízzák, amit nagy nehezen leadtak. Atkins-diéta, káposztaleves-kúra, léböjt, gyümölcsdiéta – és még sorolhatnám, mennyi fogyókúrás módszerről hallottam már a „specialistáktól”. Hol egyikre, hol másikra esküsznek, azzal a meggyőződéssel, hogy ez most az igazi. Aztán elszáll a lelkesedés, jön egy nagy sütiparti, visszaszivárognak a kilók – és következik egy újabb módszer. Így megy ez éveken, évtizedeken át. Miért nem tudnak megszabadulni végleg a súlyfölöslegtől, akik ennyit sanyargatják magukat? Miért vágnak bele újra és újra a diétázásba, ha tudják, hogy nem lesz tartós az eredmény? És vajon milyen fogyókúra lehet igazán célravezető?

Ha zsírpárna rejti a bennünk lévő nőt…

Csigó Kata pszichológus szerint érdemes a rendszeresen fogyókúrázókat két csoportra osztanunk: egyik csoportba a valóban túlsúlyosok tartoznak, a másikba pedig azok, akik elégedetlenek magukkal, de nem biztos, hogy súlyfölösleget cipelnek magukon. Utóbbiak esetében testképzavar állhat fenn, például azért, mert az illető gyerekként duci volt, és talán csúfolták is emiatt – s később hiába fogyott le, belül, a lelkében még mindig kövérnek tartja magát. Tehát a jelentős túlsúly leadása még nem jelenti azt, hogy a fogyókúrázó énképe, testképe is megváltozott volna. Ilyenkor nem csupán a testünkkel, hanem a lelkünkkel is törődnünk kellene, hogy elfogadjuk: sikeres volt a fogyókúra, abbahagyhatjuk, hiszen elértük az ideális súlyunkat. Ha ezt nem realizáljuk, akkor étkezési zavarok alakulhatnak ki, és a fogyókúra esetleg „átcsaphat” anorexiába vagy az önhánytatással járó bulímiába is. De térjünk vissza a pszichológus által említett, leggyakoribb csoportra: azokra a nőkre, akik valóban túlsúlyosak, és ezért vágnak bele (esetleg újra és újra) a fogyókúrázásba.





– Sokan érzelmi probléma vagy párkapcsolati zavar miatt híztak el, például azért, mert alárendelt szerepet játszanak a házasságban – mondja Kata. – Ilyenkor, ha az ember „gyógyulni” akar, vagyis megoldani a párkapcsolati, érzelmi zavart, akkor a legfontosabb, hogy megválaszolja önmagának a kérdést: miért rejtette el a benne lévő nőt a zsírpárnák mögé? Ha valaki őszintén válaszol az önmagának feltett kérdésre, akkor a fogyókúra is sikeres lehet – ha viszont „csak” diétázik, és nem néz mélyen magába, nem keresi az elhízás okát, akkor „láncfogyókúrázóvᔠválhat, látható eredmény nélkül. Pedig az említett esetekben az érzelmi probléma megoldásában is segíthet a fogyókúra, a normál testsúly visszanyerése, hiszen így az illető „előhívja” önmagából a nőt.
Kata úgy tapasztalja, sokan azért nem tudnak lefogyni, bármilyen diétával próbálkoznak is, mert számukra a diéta eredménytelen önkontroll-próbálkozás, vagyis néhány hétig, hónapig kordában tartják az étkezésüket, azután eleresztik a gyeplőt és elkezdenek falni, talán többet, mint a kúra előtt.
– Azt is meg kell említeni, hogy a nők harminc év felett nehezen tudják elfogadni, hogy már nem olyan feszes a testük, mint huszonévesen – teszi hozzá a pszichológus. – Ilyenkor pedig számolni kellene azzal, hogy önmagában a fogyókúrától nem várható a régi, feszes alak visszanyerése – esetleg akkor van esély a feszesebb idomok kialakítására, ha a diétás étrendhez rengeteg kemény edzés, kitartó sportolás társul. De ha a has, a mell, a fenék megereszkedett, illúzió azt remélni, hogy ezek a testrészek a diétától ismét olyan feszesek lesznek, mint tinédzser korunkban. Ha valaki ezért kezd fogyókúrázni, néhány hét vagy hónap után feltehetően csalódni fog, abbahagyja a kúrát, és esetleg visszaszedi az addig leadott kilókat is. Hasonló a helyzet, ha valaki alkati adottságai miatt – például a széles csípője, vastag combjai – miatt elégedetlen folyamatosan. Az alkati adottságainkat el kellene fogadnunk, hiszen ezeken nem tudunk jelentősen változtatni a diétázással.

A lassú fogyás tartósabb eredményt ad





Ne csupán a fogyókúra sikertelenségének lelki okait nézzük, hiszen egyszerű hibákat is elkövethetünk, amelyek miatt nem hatásos a diéta. Dr. Salamon Ferenc, a Szent János Kórház belgyógyász főorvosa úgy látja, sokan csak hiszik, hogy fogyókúráznak: ugyan a főétkezések valóban diétás fogások, azonban a napközbeni nassolással rengeteg „rejtett” kalóriát visznek a szervezetükbe. A főorvos azt ajánlja, a fogyókúrázók írják fel, naponta mit fogyasztanak, ne hagyják ki a felsorolásból az egy szem szőlőt, azt a „pár szem” mandulát, az egy kocka csokit sem! Így kiderülhet, hogy ugyan nyolcszáz kalóriás diétán vagyunk – de plusz ezerötszázat észrevétlenül hozzánassolunk. Salamon doktor szerint a másik gyakori hiba, amely ahhoz vezet, hogy ugyan folyamatosan fogyókúrázunk, mégsem fogyunk: bizonyos ideig drasztikusan koplalunk, azután, amikor már nem bírjuk tovább, visszatérünk a hagyományos étrendünkhöz. Mivel a koplalás során lelassul az anyagcsere (ilyenkor a szervezet, alkalmazkodva a szegényes táplálkozáshoz, csökkenti az égetést, és meg is marad ezen a szinten), a normál étrendre való visszaállás után több hasznosul a felvett táplálékból, ezért többet hízunk vissza, mint amennyit nagy nehezen leadtunk. Ez az úgynevezett jojó-diéta magyarázata, amellyel rengetegen küszködnek.
– A harmadik leggyakoribb hiba, hogy mindenki azonnal le akar fogyni, és amikor kiderül, hogy a fogyás nem megy a kívánt ütemben, sokan feladják – mondja a főorvos. – Ideális esetben a diétázó havonta legfeljebb kettő-négy-hat kilót ad le magáról, ez az egészséges ütemű fogyás, amellyel hosszú távon – fél-egy év alatt – jelentős túlsúlytól lehet megszabadulni. A lassú tempóban elért fogyás sokkal tartósabb, mint amikor gyorsan adjuk le a felesleges kilókat, és jobban is mutat!

7 tipp visszaesőknek





1. Írja fel pontosan, mit fogyasztott aznap, és számolja ki az ételek kalóriatartalmát (kalóriatáblázat segítségével)! Egy átlagos alkatú, harminc feletti nőnek naponta legfeljebb ezerkétszáz kalóriát kellene elfogyasztania.
2. Legyen célja, motivációja a fogyáshoz, például, tűzze ki célul, hogy újra beleférjen a régi, kedvenc szoknyájába!
3. Az időnkénti kudarcok ne vegyék el a kedvét, hiszen normális, ha néha „megáll” egy időre a fogyás a kúra során.
4. A korábbihoz képest napi harminc perccel több fizikai aktivitás megsokszorozza a fogyókúra hatékonyságát.
5. Lift helyett használja a lépcsőt, séta helyett gyalogoljon gyorsan!
6. Ne fogyasszon cukros üdítőt, mert ez megtorpedózza a fogyókúráját!
7. Csak hetente egyszer álljon a mérlegre, és ugyanekkor mérje meg a csípő- és derék körfogatát is.

És még miről olvashattok a március 28-án megjelenő lapszámunk fogyókúrás mellékletében? Például arról:
– Melyik diéta a leghatásosabb? Vércsoport, Makrobiotikus, Update, GI, South Beach, Scarsdale
– Fogyjunk masszázzsal! – A szakember keze alatt ég a zsír…
– Gyors kúrák: előnyök, hátrányok
– Vásárlási 10 parancsolat fogyókúrázóknak
– Hasonlót a hasonlóval: 60 tudnivaló a 90 napos diétáról
– 10 (valóban!) zsírégető sport: válassz!