Egy csapat fiatal nõ keresett meg nemrég, mindannyian egyedül nevelik a gyermekeiket, és felháborodva mesélnek a tartásdíjért vívott harcaikról: volt férjük úgy viszonyul hozzá, mint a parkolási büntetéshez.
Már a neve is borzalmas. Fizetünk vízdíjat, tandíjat meg tartásdíjat
? Persze, ha fittyet hányunk a számlákra, akkor előbb-utóbb nem lesz víz, de diploma sem, ám ha egyes szülők kézlegyintéssel intézik el a tartásdíjat, a gyerek azért VAN. Szeretetre, biztonságra vágyik, egyre nő, fogyasztja a ruhákat, cipőket, óvodába-iskolába jár. De lehetséges-e, hogy a létéért, az oly sokat emlegetett gyermeki jogaiért csak az egyik szülő felelős?
Egy csapat fiatal nő keresett meg, akik a Nők Lapja Cafe internetes oldalán találtak egymásra. Valamennyien egyedül nevelik a gyermekeiket, és felháborodva mesélnek a tartásdíjért vívott harcaikról, hiszen a volt férjük (élettársuk) úgy viszonyul a kötelező gyermektartásdíjhoz, mint a parkolási büntetéshez. Akad közöttük olyan édesanya, akinek már nyolcszázezer forinttal tartozik a volt társa, és a jogerős bírósági határozat ellenére sem fizet, akad olyan, aki öt gyereket nevel egyedül, de tartásdíjat nem kap. Hova fordulhatnak, mit tehetnek ők és sorstársaik?
A teljes cikket a Nők Lapja március 28-án megjelenő számában olvashatjátok.
