Hujber Ferenc tüzes tánca a jégen

Vadas Zsuzsa | 2007. Április 11.
Szenvedélytõl izzó kûrje felér egy színészi alakítással, és sportteljesítménynek is szép attól, aki nem korcsolyával a lábán született. Nem lep meg, hogy erre is képes. Ha belekezd valamibe, a legtöbbet hozza ki belõle.

– Mi lóg a nyakadban? Valami kabala?

– A jegygyűrűm. Fából van. Nem szeretem a fémet, az arany is hidegen hagy. Hideg. Az ujjamon nem szeretek semmit. Nem érzem kabalának, de jó, hogy a nyakamban van. Amúgy nem ragaszkodom tárgyakhoz, egyáltalán semmihez.

– Jó a zakód. Ez most a legújabb divat Londonban?

– Tízfontos zakó. Nem márkás. Nincs valami jó ízlésem, nem sokat adok magamra. Abban járok, amihez kedvem van. Egyébként kevés ruhám van. Egy bőröndbe belefér. A feleségem jobban szeret öltözködni, de ő sem viszi túlzásba.
(Azért látom rajta, jólesik, hogy megdicsérem a szerelését. Fekete trikót visel az áránál jóval többet mutató zakó alatt, hozzá tépett-rongyolt farmert. Az öltözék sokat elárul a viselőjéről. Az alkalmazkodás jele a zakó, a farmer a lázadásé. A kettő együtt ellentmondásos, ettől egyéni.)

– Illik hozzád.

– Szerintem is kiröhögnének, ha úgy öltözködnék, mint egy címlapmodell. A kifogástalan elegancia vagy a naprakész férfidivat nem az én világom. Annak örülök, hogy ezúttal kivételesen jól sikerült összeválogatnom a rajtam levőket.






– Akkor most térjünk a komolyabb témákra! Miért mentél el, amikor a csúcson voltál?

– Ha annyi pénzem lenne, ahányszor feltették nekem ezt a kérdést, milliomos lennék. Nem tudom. Egyszerűen így történt. Jó időben, jó húzás volt. Végtelenül szerencsés vagyok, hogy eltölthettem három évet a szakmán kívül.

– Eleged lett valamiből, vagy hirtelen elbizonytalanodtál?

– Nem, dehogyis. Mindig előre megjósoltam, mi fog bekövetkezni az életemben. Szombathelyen, versmondó diákként azt nyilatkoztam a helyi sajtóban, hogy színművészeti főiskolára fogok járni. Így is lett. A főiskolán pedig azt mondtam, hogy bizonyos idő után külföldre megyek, és ott is fogok élni. Bekövetkezett. Tudatosan, előre meghatároztam magamnak, hogy merre kell tartanom. Most ott tartok, hogy azt mondom: Legyen egy kicsit vége ennek az egész vándorlásnak! Talán itthon maradok, és innét megyek szereplehetőséget keresni külföldre. Szerintem ez lesz a jövő.





– Sokat változtál. Már nem vagy az a fekete bárány, aki minden őrültséget bevállalt.


– Akkoriban teljesen más életet éltem, Csajoztam, buliztam, ez volt az életem célja és értelme. Négy éve megnősültem, van egy csodálatos feleségem, Tölgyesi-Khell Cynthia, az egykori UFO együttes tagja, aki szintén befutott énekes-táncos volt a popszakmában. Sikerei csúcsán fogta magát, és kijött velem Angliába.

– Kiderül, hogy monogám vagy? Pedig a csajok még mindig buknak rád.

– Ez így van, csak már nem adok rá okot, hogy kikezdjenek velem. Remélem, szép lassan tényleg kiderül rólam, hogy monogám lettem.

A teljes cikket a Nők Lapja április 11-én megjelenő számában olvashatjátok!





 



A héten még a Nők Lapjában:

• Ördög Nóra a „lázas” napok után »
• Meg kell mentenünk a férfiakat »
• Teszteljük magunkat: mit tudunk az ezotériáról? » 
• Lolával a játszótéren »
• Segítség, mellényúltam! »

• A szoptatás gyönyörűsége »
• 10 tipp, hogy 5-ösünk legyen salátából »

• „Jössz-e iskolába, kicsi leánka?” » 
Exit mobile version