Kaszásdűlő, HÉV-megálló. Leszállok. Beveszem magam a tízemeletes tömbházak közé. Pillanatok alatt eltévedek. Szürke házfalak, rozsdás kapuk, beton, amerre csak nézek… Magam is lakótelepen nőttem fel, de azt valahogy barátságosabbnak éreztem. Itt a simogató tavaszi napsugarak ellenére is fázom. Végül egy tér közepén meglelem a Jövőbarát Alapítvány klubját. Azelőtt GELKA-szerviz lehetett, felfedezhetők az épületen a nyomai. Fél hét. Még így is korán jöttem. Veszek egy sütit az éppen zárni készülő pékségben. Éppen azt majszolom, és közben a bejárati ajtóra kifüggesztett házirendet betűzöm, amikor odalép hozzám egy harminc körüli fiatalember.
Kérsz hozzá kakaót?
Ha van? kérdezek vissza röstelkedve, hiszen bizonyára a gyerekeknek főzték.
Árvai János mert így hívják a férfit kakaós csigával is megkínál. A szomszéd pék küldte át, fűzi hozzá, mégiscsak húsvét előestéje van. Egyébként csak zsíros kenyér meg tea szokott lenni. Este tíz körül osztják szét a srácok közt, addigra már majd mindenki itt van. A kakaó nagyon finom. Mondom is Jánosnak. Elpirul, most először készített ilyet, mondja. A szabadnapján dolgozik itt mint önkéntes. Egyébként buszsofőr, de egy óvó bácsi veszett el benne. Hét évvel ezelőtt a Munkanélküli Intézet közvetítette ki, aztán itt ragadt. Ő úgy fogalmaz: értelmet nyert az élete. Fúr-farag, felmos, meszel, éppen amire szükség van, meg persze ápolja a gyerekek lelkét. Ezt érzi legfontosabbnak. Hogy itt egy nagy közösség, egy befogadó csapat legyen. Mindenkit szeretettel várnak, lehet csocsózni, pingpongozni, biliárdozni, most már internetes kuckót is rendeztek be, de a drogot és az alkoholt nem tűrik. Hiszen éppen ezt megelőzendő jöttek létre
Közben megérkeznek az első gyerekek. Balázs nagyot köszön, megkérdezi, vehet-e a sütiből, aztán szépen leül az egyik komputer elé. Egy sportoldalt nézeget az interneten, amikor faggatni kezdem:
Mit keresel?
Focieredményeket. Nekünk otthon nincs internetünk, aztán azért. Minden érdekel, ami sport. De főleg a pingpong. Remélem, ma is lejönnek a haverok, és játszhatunk.
Otthon jó szemmel nézik, hogy idejársz?
A szüleim? néz fel a szemüvege alól. Hét éve itt töltöm minden hétvégémet, de nem tudom, egyáltalán észrevették-e. Csak a pia érdekli őket
Nagy mákom van, hogy fölfedeztem ezt a helyet. Még síelni is elvittek.
Síelni? nézek nagyot.
Az ám! szólal meg a hátam mögött az alapítvány lelke, Dicsőné Horváth Piroska. Először Ausztriába jutottunk el síelni, aztán Amszterdamba egy futóversenyre, majd Velencébe, Brüsszelbe. Lassan fél Európát bejárjuk. Nekem mindig azt mondják: ne álmodozzam! Én viszont úgy gondolom, anélkül nem érdemes élni. Addig pályázom, amíg fel nem hajtok annyi pénzt, hogy mindenkit elvigyek. Írtam a színházaknak is. Az Operett fel is ajánlott húsz pótszéket! Szeretnénk, ha a gyerekeink megtapasztalnák, milyen gazdag is az élet. Hogy nem kell hozzá kábulat, anélkül is épp elég színes és izgalmas lehet.
Nézem ezt a csinos, élettel teli asszonyt, a mosolyát, a kezét, amellyel a vállán szuszogó nyuszit simogatja. Vajon mi készteti arra, hogy minden idejét idegen kamaszoknak szentelje?
A Jövőbarát Alapítvány bankszámlaszáma: 10300002-20157317-00003285 MKB Bank.
Képeket, további információkat a www.jovobarat.hu honlapon találtok.
A teljes riportot a Nők Lapja április 25-én megjelenő számában találjátok!
| Für Anikóval virágvasárnapon » Egy kis hazai » Egy szeszélyes szépasszony: Barcelona » Halaszthatatlan halételek » Aki megmozgatja a Földet is » Nyelvtanulás – hasznos-e, szabad-e korán kezdeni? Nap Hold horoszkóp » Szinbád szerelmei » |