Azért van már néhány visszatérő szó, amelyet mi, nyelvérzéketlen szülők is megértünk. A nem, a mama, a dada, a baba és a vaú vaú egyértelmű. Most már azt is tudjuk, hogy a mo azt jelenti, még. A na na azt, hogy pápá. A kadagadaga meg azt, hogy katicabogár. Lola szereti a kihívásokat. Az állatvilágot tanulmányozván a kutya (vaú vaú) után rögtön beleválasztott az egyik legnehezebb magyar szóba. Eleinte persze ezt sem értettem. Sejtelmem sem volt, mit akar azzal mondani, hogy kadagadaga, amíg egyszer csak láttunk egy igazi kadagadagát a parkban. Olyan eksztázisba jött, hogy alig bírtam utolérni. Mamma, kada, kada, kadagadaga! kiáltott föl, és rohant a katicabogár után. És onnantól kezdve nem volt megállás. Katicabogaras labdát kellett vennünk, katicabogaras kistrikót és katicabogaras fogkefét. Az utóbbin ráadásul három darab is van a pöttyös bogárból, úgyhogy mire mind a háromnak fölsorolja a nevét, hogy tudniillik kadagadagakadagadagakadagadaga, addigra megszárad rajta a fogkrém. De ezt a szót legalább (általában) jókor használja.
Nem így a másik legújabb szerzeményt, amely, kérem szépen, úgy hangzik, hogy káká. A jelentése pedig valahol a pelenka-vécé-kaki-pisi halmazban keresendő. Addig nincs is a szócska használatával semmi baj, amíg Lolánk bekakilás után rögtön odajön, élénken mutogatni kezd a pelenkája felé, és kiabálni kezd, hogy káká, káká, káká. Ennek akár örülhetünk is. De akkor, amikor a bölcsi vendégvécéjébe tartó mamájára mutat, és jó hangosan, hogy minden arra járó mama, papa és gondozó néni hallja, elkiáltja magát, hogy mama, káká, na, akkor az ember lánya legszívesebben elsüllyedne a mettlachi lapok alá. Ugyanígy, hagyományosan szemérmes angol édesapja sem örül neki, amikor Lolababa minden egyes alkalommal, ha a papája vécére megy, odajön hozzám, és közli, hogy dada, káká.
És ha már a dadánál és mamánál tartunk. Figyeljék a másfél éves krampusz logikáját: a papának van egy motorja. Bukósisakot és bőrruhát húz, fölül a gépre, amely berregő hangot ad. Tehát, ha valaki motoron ül, akkor az dada. Nyilvánvaló. A mama viszont a tévében, illetve a Nők Lapjában szokott szerepelni. Ezért aztán minden néni a tévében, illetve minden néni az újságokban mama. Ez is egyértelmű. Mindezzel a mamának és a papának nincs is semmi gondja, majd megtanul különbséget tenni néni és néni között. De amikor a múltkor a benzinkúton az egyik magazin címlapján ruha nélkül, két nő és egy férfi felállásban pózoló modellre is azt mondta természetesen jó hangosan , hogy mama, na akkor elhatároztam, hogy felgyorsítjuk ezt a tanulási folyamatot.
Egyelőre addig jutottunk, hogy ha felnőtt nő képét látjuk valahol, akkor egyértelműen azt mondom neki, hogy ő nem a mama, majd magamra mutatok, és mondom én vagyok a mama. Kicsit hosszadalmas így a séta, különösen az újságosstandok előtt, de még mindig jobb, mintha a saját lányom kezdi terjeszteni azt a pletykát, hogy valaha pornóztam
| Még több az e heti Nők Lapjából: Színek, illatok, Provence » Miért nem vettem feleségül Marilynt? » Rúzsa Magdolna és Novák Péter duettje » Nővérke voltam egy napig » 9 kérdés, 9 tanács a makacs női hólyaghurutról » Sir Anthony Hopkins üzenete egy cukrászdából » Olasz tészta hússal, zöldségekkel » 4 szerelmes korosztály » |