Szóval hívom Szandit telefonon
Ne haragudj, Szandi, csak szeretnék veled egy beszélgetést a gyermeknapi számba
jó, jó, jó, csak ha lehetne, beszéljünk inkább valamikor később. Most sietek, mert viszem RSG-edzésre Blankát. Most különösen nagyon lelkes, mert a legutóbbi versenyen második lett, és ez nagyon nagy lendületet adott neki. Annyira boldog, hogy amikor csak lehet, felteszi és a nyakában hordja a csodálatosan csillogó ezüstérmet. Ő egy egészen csodálatos kiscsaj. Gyönyörű, okos, végtelenül kedves, és szinte csordul belőle a szeretet. Hétéves, és majdhogynem anyaként gondoskodik a két öccséről, a négy és fél éves Domokosról és az egyéves Csabiról. Domikát nevelgeti, tanítgatja, Csabust pedig állandóan dédelgeti, ölelgeti, hurcolássza, mintha csak valami baba lenne. Csupán azt nem érti, hogy míg a kedvenc babái nem nőnek, addig Csabi egyre nagyobb és nehezebb, ebből adódóan a babáit ugyanúgy fel tudja kapni, mint eddig, Csabival napról napra inkább meggyűlik a baja, amint emelgetni akarja, lévén, hogy kisöccse már nem pólyás, hanem egyéves vasgyúró. Ebből is kitűnik, hogy igazi hölgy már, aki nem szeret tudomást venni az idő múlásáról
Mivel Blankus volt az első, nagyjából rajta tanultuk meg, hogy mit is jelent az, hogy gyermeknevelés. Rájöttünk arra, hogy ezen téren az ember nem tud az égvilágon semmit megtanulni. Előtte elolvastam tucatnyi könyvet, hogy miként is neveljük a gyerekeinket. Ezekben rengeteg okos, szép gondolat volt egyébként, csak arra az egyre nem adtak választ, hogy adott helyzetben, adott pillanatban mit is kell a gyerkőcünkkel csinálni. Kiderült, hogy az általános, nagy igazságok, bölcsességek konkrét szituációkban fabatkát sem érnek, és ha megpróbálunk tisztességes szülők lenni, akkor minden egyes problémát át kell élnünk, szenvednünk, amíg megtaláljuk a remélhető legjobb megoldást. Nincs klisé, nincs recept, minden esetben a szívünkre, eszünkre, ösztöneinkre kell hallgatni.
A szülők Laráról
Norbi: A lányom lassan már négyéves Érdekes, de igazán az elmúlt egy évben kezdett örömtelivé válni a kapcsolatom vele. Mióta látom, hogyan fejlődik ki a személyisége, és egyre inkább partnerként tudok vele beszélni. Korábban csak a kötelesség volt: etetés, fürdetés, meg kell nyugtatni, orvoshoz kell vinni, el kell ringatni Emlékszem, az volt a fordulópont, amikor egyik este, miután holtfáradtan beestem a tévé előtti kanapéba, és üveges szemekkel kapcsolgattam a csatornákat, odajött hozzám Lara. Elkezdett nézni, vizsgálni szúrós szemekkel, majd a két tenyerébe fogta a kezem, és azt mondta: Szeretlek, Apu akkor jöttem rá, hogy kezd megnőni, apró emberré válni. Azóta sokat beszélgetünk, például eljárunk együtt moziba, és utána megbeszéljük a filmet. Legutóbb a Táncoló talpakat láttuk.
Mikor voltál a legbüszkébb a lányodra?
Amikor meghívták a Fábry-show-ba, más ismert emberek gyermekeivel együtt. Ő volt a legkisebb, mégis úgy szerepelt, hogy mindenki őérte volt oda. Én is
Réka: Nagyon nyitott kislány. Akiket a szülei elfogadnak, és barátnak tekintenek, azokat ő is hatalmas szeretettel fogadja. Sokszor, amikor a vendégeink hazaindulnak, Lara kéri őket, hogy jöjjenek holnap is Szerencsére az utcán, csak úgy, nem megy oda emberekhez.
Szokott rosszalkodni?
Nem, ő egyáltalán nem. Tudnék róla, hiszen elmondaná.
Elmondaná?
Igen, biztosan. Lara sosem füllent, komolyan! Sikerült elmagyaráznunk neki, hogy mindenkivel előfordul, hogy valami rosszat csinál (anyával is, apával is), de mindent meg lehet oldani. Ha valami rossz, az is a miénk, nem szabad elhallgatni.
Benjámin és a halak
Farkasházi Réka sorolja: hétfőn, kedden forgat, de szerda reggel úgyis hozza a gyereket a fotózásra, közben, míg a srácok nyilván hancúroznak a labdákkal, luftballonokkal, tudunk majd egy kicsit beszélgetni. Legalábbis ekként gondoltuk, aztán persze minden másként alakult, de tartsuk amíg csak lehet a sort
Szóval elsőként Szandi érkezik a műterembe három gyermekével. A három valóban elbűvölően eleven kisgyerek egy pillanat alatt áradó elevenséggel szétspriccel a stúdióban, és ott birtokba vesz minden négyzetcentiméternyi területet, széket, sezlont, lufit, labdát. Éppen a tetőfokán áll a vigalom, amikor megérkezik Farkasházi Réka a kisfiával, a karjaival nyakába csimpaszkodó, lábaival derekára tekeredő, testének minden felületével anyjához búvó, vele összepréselődni akaró Benivel. Érezhető, hogy a pár nappal korábbi acélos elszántsága, hogy persze, persze, ő is ott akar lenni a képen némileg megcsappant mint ahogy mi is hányszor, de hányszor veszítjük el hetyke magabiztosságunkat, amikor meg is kell tenni valamit, ami elhatározva annyira meg annyira magától értetődőnek tűnt , és vált nyilvánvalóvá számára az alapvető elvitathatatlan igazság, hogy jobb, biztonságosabb odabújva a mamához merengeni a világon, semmint részt vállalni annak titokzatos működésében, ráadásul rettenetesen nehéz becsöppenni három, mégoly szelíd és aranyos, de egymást ismerő, eleven gyerek közé
Réka tehát szelíden, félszegen leül a bejárat melletti első székre. Érezhetően kicsit zavarban van. Itt vár egy egész stáb, hogy elkészüljön az ünnepi címlapkép hat tündéri gyerek önfeledt játékáról, ő hozta ehhez a maga kincsét, tudja, hogy számítanak rá, ugyanakkor érzi, hogy Beni egyetlen porcikája sem kívánja. Bitangul cudar helyzet. Miközben féltő szeretettel simogatja, puszilgatja, mintegy folyamatosan biztosítja szeretetéről, folytonosan próbálja felkelteni érdeklődését, hogy milyen jót is ugrál Blanka, milyen remekül labdázik Domokos, és milyen érdeklődéssel néz felé a kis Csabi. Beni jóváhagyólag bólogat, de láthatóan ezzel a gesztussal beéri, miközben látom Réka egyre zavartabb feszengését.
Pedig például a cirkuszban annyira önfeledt tud lenni! magyarázza nekem. Csilingelően nevet a legbugyutább bohóctréfán, csillogó szemekkel figyeli az artistákat, az állatok pedig valósággal megbabonázzák! A barátaival is mennyire eleven. De a legfantasztikusabb az, amikor odabújik hozzám az ágyban, és órákig mókázunk!
Ez így teljesen normális! Fordítva lenne talán picit fura
Csak most itt nem fejezi be a mondatot, hanem gyönyörű, sötét szemeivel körbemutat sokunkra, akik a címlap, a riport miatt gyűltünk össze, és olyan ciki lenne, ha csalódást okozna
Ugyan próbálom nyugtatni , mi nem vagyunk érdekesek.
A címlap legfeljebb öt gyerekkel készül majd el. Beni pedig, ha fontosnak tartja, lehet később is címlap, mint első magyar, aki a Szaturnuszon jár, azt a két rossz percet viszont, amit a ráerőltetés okozhatna, soha nem lehet jóvátenni.
Réka bólint, mint aki maga is így gondolja, csak ebben a helyzetben, úgy érzi, kellemetlen lenne neki így megfogalmaznia.
Szandi jön oda hozzánk, próbálja a maga áradó kedvességével, szörppel és ropival kínálni Benjit, de ő összeszorított szájjal int, hogy nem kér. Persze Szandi nem az a típus, aki könnyedén feladja, ha valaki kedvében akar járni. Van kint a folyosón egy akvárium, nem nézitek meg? szól mosolyogva. És lám, ennek Benji sem tud ellenállni, szemérmesen bólint, hogy az bizony érdekelné…
| Még több az e heti Nők Lapjából: Kismamaként is szépülj, de okosan! » Miért akar minden nő gyereket? » Túl az Óperencián » Nyíltan és örökbe » Indián kerestetik » Napfényes levesek » A bölény most egy lábon áll » |