Jónás Brigitta naplója: mi történt eddig?

nlc | 2007. Június 27.
Idén nyáron is regényt írunk: „nõklapjások”, ki-ki a saját stílusában, mégis közösen, egymás történeteit egységbe fûzve. Eddig titkoltuk, melyik rész kihez tartozik, de most fellebbentjük a fátylat a szerzõkrõl éééés...!

És arra is kíváncsiak voltunk, hogy érezték magukat kollegáink a regényíró szerepében!






Se Brigitta, se Flaubert

Jónás Brigitta nem én vagyok – ezt azonnal láthatták. Flaubert sem – ezt viszont nekem kellett azonnal látnom. Azért dicséretes kezdés, elismerhetik. Első műnek, hm, nem is rossz, de Molnár Gabriella főszerkesztőnknek mégsem kell megrémülnie, hogy mostantól a heti leadnivalóimat versbe, drámába, regénybe öntöm. Ilyeneket írni ugyanis macerás. Meg kell vallanom például, hogy fogalmam sincs, mi lett volna szegény Brigittával, ha ki nem szedik a kezemből a kollégáim. Gyanítom, hogy az enyhén feminista szál tovább erősödött volna, és előbb-utóbb tragédiába fordul a sorsa. Amennyire ismerem magam, addig nem nyugszom, míg vér, könnyek, társadalmi igazságtalanság, visszaélés nem kerül a történetbe. Mit tegyek, engem a rögvalóság vonz, ez a tocsogós lábvíz, amelyben élünk. Van benne sztori, hős és hősnő, épp elég, fölösleges nekem újat kreálnom, és azon agyalnom, hogyan bonyolítsam az életét.
De azért jólesett.

Mihalicz Csilla





Mi történt az első részben?

Jónás Brigitta az én teremtményem. Szép, fiatal, sikeres, tehetséges, szellemes: mi kell még az életben a boldoguláshoz? Másnak töredéke, ha jut, adottságokban. Magyar Bridget Jones-unk modern nő – szülész-nőgyógyász egy menő budapesti kórházban. Egyetlen téren vannak problémái: a férfiakkal. Azokkal is csak akkor, ha vannak. Meg ha nincsenek. Somlódi sajnos, van – e visszataszító kolléga –, a gátlástalan nyomulásával sok keserűséget okoz Brigittának, aki a zaklatás hárításában semmilyen segítséget nem kap vaskalapos főnökétől. Mivel hősnőmet némi humorérzékkel és önelemző képességgel is fölruháztam, e helyzet végtelen lehetőségeket kínál kollégáimnak, akik átveszik tőlem a stafétát, gondoltam nagyvonalúan. Aztán hétről hétre nagyokat nyeltem, amikor megláttam, milyen kalamajkákba sodorták szegény doktornőt…

Kedves Olvasó!

Érdekli, mire gondoltam, miközben írtam a második részt? Arra, hogy ahelyett, hogy itt töröm a fejem a komputer előtt, elmehetnék a barátnőimmel abba a bizonyos Nagymező utcai pubba táncolni! De félre a tréfával, tulajdonképpen élveztem. Egyrészt nem volt tétje, bátran tetszeleghettem a csapnivaló, mégis tízezrek által olvasott bestseller-író pózában. Másrészt szabadjára engedhettem a fantáziámat, amit egyébként újságíróként ritkán tehetek meg, hiszen megkötik a kezemet a tények. Azonkívül őszintén megsajnáltam ezt a szerencsétlen Brigittát. Valami nagy baj lehet vele, ha ahelyett, hogy lubickolna a férfiak elismerő pillantásában, szemlátomást szenved tőlük. És odavarázsoltam egy vagány barátnőt, aki aztán tudta, mitől döglik a légy. Arról, hogy a szöszi a végére így megjárta, már nem én tehetek! Köszönöm a türelmüket.

Koronczay Lilla






Mi történt a második részben?

A doktornő holtfáradtan levezet egy nehéz szülést, aminek során szüksége van minden leleményére ahhoz, hogy megmentse a születendő gyermek életét. A siker büszkeséggel tölti el, és megnöveli az önbizalmát, úgyhogy ébredés után azonnal akcióba lép: felhívja talpraesett barátnőjét, és tanácsot kér tőle, mit tegyen macsó kollégája zaklatása ellen. A problémát a Városligetben vitatják meg. A barátnő szerencsére remek pszichológus, így könnyedén rávezeti Brigittát a megoldásra: be kell végre pasiznia, hogy ne legyen kiszolgáltatva mindenféle kivénhedt bájgúnárnak. Kézenfekvő a javaslat: menjenek el szórakozni! Jól számítanak: még aznap este felbukkan a potenciális indián.

Amikor komputert ragadok…

…és mély, belső indíttatásból írni kezdek, a célom az, hogy tükröt tartsak a társadalom elé, hogy kivételes művészi szintű alkotásban rajzoljam meg korunk feszítő társadalmi és szellemi ellentmondásait, hogy zsigereim, álmaim, látomásaim elkötelezett latba vetésével, érzékletes képekben idézzem meg a lét és a nemlét misztériumát, magát a teremtést és a véget, hogy a lét lüktető, háborgó teljességét vessem papírra, hogy lánglelkű váteszként mutassam meg egy szebb, igazabb világ lehetőségét. Hogy visszaadjam a magyar irodalom rangját az egyetemes kultúrába, hogy megújítsam, és fénylőbbé tegyem a magyar nyelvet, valamint, hogy netán némi fizetésjavítást kapjak a jövő hónapban. Amikor mindezt megemlítettem feletteseimnek, csak annyit fűztek hozzá, hogy ez utóbbi már egy picikét irreálisnak tűnik…

Szegő András






Mi történt a harmadik részben?

Az indiánt viselkedése, rejtőzködése miatt előbb nagystílű, körözött bűnözőnek gondolja (hű, de imponáló!), amikor megjelennek a tévések, kereket is oldanak, ám egy véletlen találkozás révén kiderül, hogy inkognitóban Pesten tartózkodó híres bokszvilágbajnok az illető, akinek a nagymamája tőlünk vándorolt ki Amerikába. Az éjszaka folyamán végigjárják azokat a helyeket, amelyekről gyerekkorában annyit meséltek neki, és közben egyre bensőségesebb viszony alakul ki közöttük. A reggel Brigi bérelt lakásában találja őket, valami történt velük, közöttük, ami alighanem kísérteni fogja sokáig őket.

Felelősség

Tudtam! Hogyne tudtam volna, hogy játék, hogy agyak szüleménye, gondolatok sorjázása, szavak kelekótya egymásutánja ez a regény. Tudtam, mégis készültem, izgultam, kit, mit hívok életre. Háromszor olvastam végig az előzményeket, kijegyzeteltem a szereplőket, nem, kor, szemszín és jellem szerint. Négy egymást követő estén négy szingli sirámait vacsoráztam, majd desszertként négy este magam is szinglit játszottam. A család hol a röhögéstől dőlt ki, hol az aggódástól. Kérték, ne éljem bele magam, ez divatjamúlt, nem járja. De hiába, addigra belebújtam Jónás Birgitta bőrébe. És megírtam a negyedik részt. Önök látták. Talán olvasták. Ezt már nem tudom. Nem! Honnan is tudhatnám. Majd megtudom, elolvasok-e hasonlót, ha egyszer az Olvasó bőrébe bújok.
Utóirat: De amíg írok, enyém a felelősség, tudom…

Árvai Magdolna





Mi történt a negyedik részben?

Az egyéjszakás kaland Brigitta egóját növeli, önbizalmát erősíti kollégái előtt. A bokszoló kalandor másnap elutazik. Spontán ötlettől vezérelve, a doktornő szabadságra megy, szülőfalujába, édesanyjához utazik. Az emlékeket, az anyai szeretetet és gondoskodást, no meg a felhőtlen pihenést, egy meglepő reggeli rosszullét árnyékolja be. Brigitta, orvos lévén, a tünetek mögött az okot keresi. Anyja várandósságra gyanakszik.

Ha lúd, legyen kövér

– gondoltam… A zűrzavar (főhősnőnk fejében és lelkében) adott volt. Brigittát az előttem szóló kolléga egy falu csendjében, és lomha időfolyamában adta át nekem… Hát, segíti az ilyesmi a kavargó gondolatok elterelését?! Az enyémet nem, az biztos. Így hát rátettem egy lapáttal doktornőnk belső káoszára – amúgy is forró volt aznap, ott a monitor előtt, meg a csokim is elfogyott. És szép lassan, közösen elborult az agyunk… Az ájulásig. Talán vihar előtti csend. A többi már Emese kezében volt…

Dobray Sarolta





Mi történt az ötödik részben?

Brigitta régi, falusi otthonában, anyjánál igyekszik kiheverni a Simon és Somlódi okozta ellentétes előjelű sokkot. Kevés sikerrel. Mindenekelőtt rémálmot lát, amelyben Somlódi doktor, a kiéhezett rém, az ő méhe gyümölcsének apjaként szerepel. Az élet a nap további részében három csapást is mér Brigittánkra: az éppen tetőfokára hágó falunapon való kötelező részvételt, az állapotával kapcsolatos egyre nyomasztóbb bizonytalanságot, és egy gyermekkori szerelem, a csámpás Pisti felbukkanását, ki most „Zsani” művésznéven, immár helyi popsztárként asszonyául kéri őt.

Életem, munkásságom

Írói munkásságomra jellemző a varázsos történetszövés, a mély és árnyalt jellemábrázolás, a magas erkölcsi tartalmú üzenetek legmélyebb rétegekig (értsd: könnyekig!) történő eljuttatása. Mindehhez járul az egyenletesen magas színvonal, bravúros stiláris megoldások, biztos ízlés, szikrázó humor, a nyelv mély ismerete, meg ilyenek. Ebben jelentős elődök példáját követem, olyanokét, mint például Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Lev Tolsztoj, esetleg Jane Austen. Életem főművén még dolgozom, addig tessék türelemmel lenni és az elődök munkáival beérni!

Hulej Emese

Mi történt a hatodik részben?

Váratlan(?) fordulat: Brigitta mégsem várandós. Még nem tudja, örüljön-e a hírnek, vagy sem, de azt már igen, hogy a kezelését megkülönböztetett figyelemmel végző Dénes doktornak nagyon szép szeme van. Ennél is tovább merészkedik a kombinálásban Brigi barátnője, Vali, aki mindent elkövet, hogy a lányt végre egy „rendes ember” megnyugtató közelségébe terelje. Mindez egy másik kórház másik osztályán játszódik, és – jut eszembe – a kórházi napidíjról például meg sem emlékeztem!…





Még több az e heti Nők Lapjából:





• Örököltem, vállaltam »
• Csákányi Eszter és a kék neon óra »
• A Repülős Gizi-legenda »
• Egy napom állatgondozóként »
• Botrányhős a boltban »
• Mire vágyik a férfi és mire a nő? »
• Receptek kismamáknak »
• Palya Beával Delfinországban »   

Exit mobile version