Elkísérlek szülni, szoptatni, gyászolni

Koronczay Lilla | 2007. Július 11.
Sokszor gondoltam arra, de jó lenne, ha nõi életem fordulópontjain súgna valaki. Valaki, aki józan és bölcs, aki megért engem… És akkor megjelentek õk. A három nõvér. Csak fel kellett keresnem õket az Életkör Stúdióban…

Békés Emőke pszichopedagógus, Hoppál Bori testtudatoktató és Singer Magdolna mentálhigiénés szakember pontosan erre szövetkeztek.

Meleg színek, puha párnák, hívogató környezet. Az Életkör Stúdió. Tea, sütemény, egy percen belül otthon érzem magam. Néhány kedves kérdés, és a nyelvem is megered. A három nővér figyel. Megtanácskozzák, és eldöntik, milyen segítségre van szükségem. Menstruációs-zavarok, meddőség, várandósság, szülésfelkészítés, abortusz, gyászfeldolgozás – nincs olyan női téma, amelyben ne lennének otthon. Megnyugtató, hogy azt érzem, jó kezekben vagyok.







Békés Emőke
Rügyfakadástól…

– Ez az elsődleges célunk. Hogy aki hozzánk fordul, az biztonságban érezze magát – mosolyog rám Békés Emőke pszichopedagógus és dúla. – Mindhárman régóta dolgozunk a szakmánkban, és azt tapasztaltuk, a nők életük legfontosabb kérdéseiben nem tudnak kihez bizalommal fordulni. Ezen szerettünk volna segíteni. A teljes női életkört felöleljük, a rügyfakadástól a virágzáson át a lombhullásig. Én a várandósság és a szülés során tudok tanáccsal szolgálni a hozzám fordulóknak. Eljöhetnek hozzám a kismamák a párjukkal együtt, s feltehetik a várandósság testi és lelki változásait érintő és a szüléssel kapcsolatos kérdéseiket. Fontosnak tartom, hogy korrekt, hiteles információkkal ellátva, a lehetőségeiket ismerve készüljenek életük egyik legszebb, legmeghatározóbb eseményére. Ha igénylik, a gyermekük születése idején is kísérem őket. Ezekben az órákban a fizikai támasz nyújtásán túl, az anya és partnere érzelmi támogatása a legfontosabb. Ez a fajta segítő jelenlét, melynek alapja a mély, bizalmi kapcsolat, növeli az anya biztonságérzetét, és sokszor képes átsegíteni őt a szülés nehezebb pillanatain is…






Turai Petra és Brigi
A beszélgetést időnként meg-megszakítja egy hangos csuklás, cuppogás. Az alig öt hónapos Brigi, Turai Petra kislánya jelzi, szeretné végre visszakapni az édesanyját.
– Ő is Emőke jelenlétében született – meséli a mamája, miközben mellre teszi a picit. – És milyen jó, hogy ő is ott volt! Egészen másképp alakult volna minden, ha nincs velem. Tudtam, hogy nincs mitől félnem: képes vagyok minden segédeszköz nélkül világra hozni a gyermekemet. Emőke megtanított olyan technikákra, amelyek segítenek elfogadni, illetve együtt haladni a fájdalommal. A lehetőségeimmel is tisztában voltam, ha mégis úgy érezném, nem bírom tovább. De arra nem számítottam, hogy a szülőszobán valami folyton kibillent majd a saját ritmusomból. Ilyenkor volt szükségem rá, aki új erőt öntött belém, és segített az ismételt befelé fordulásban. Utólag visszaemlékezve, mintha végig védekeznünk kellett volna a szülésgyorsítási kísérletek és egyáltalán, a megszokott kórházi rutin ellen. Nagyon szerettem volna például elkerülni a gátmetszést, és kizárólag a dúlámnak köszönhetem, hogy végül megúsztam. Hogy miért fordultam annak idején szakemberhez? Nagyon jó viszonyban vagyok ugyan az édesanyámmal, de nála is többet akartam tudni a szülés folyamatáról.





Békés Emőke várja kérdéseidet, leveledet a dula@nlcafe.h címen. Emőke a leveleket a Nők Lapja Cafe oldalán válaszolja meg. 
Emőkével beszélgetve új világ tárult fel előttem. Olyan fontos dolgokról szereztem például tudomást, mint az aranyóra. Ezen azt a szülést követő egy órát értik, amely az anya és a gyermek közötti kötődés kialakulásának alapvető feltétele. Vagy a szoptatás beindulásának körülményei, a mellbimbó ápolása. Ezek az információk mind hozzásegítettek, hogy el tudjam fogadni ezt a számomra új helyzetet.

…virágzáson át…

Hoppál Bori testtudatoktató szintén vezet szülésfelkészítéseket, de csoportos, játékos formában. Fontosnak tartja, hogy előadásai után meginduljon a kötetlen beszélgetés a kismamák és a szakember között, mert ilyenkor kerülnek felszínre a legégetőbb kérdések. De fordulhatnak hozzá a nők a kismamaléten túl is, mindenféle testi-lelki önelfogadási problémával. „Menstruálj örömmel!” és „Légy kebelbarátnő!” című kurzusain megismerkedhetünk a női szervek anatómiájával, és rálelhetünk a testünkben megbúvó életerőre és kreatív energiákra, ígéri. Módszerével, az úgynevezett testtudat-központosítással, azaz a testre figyeléssel, mozgással, tánccal, hangadással, a szavakon túl is képessé válhatunk a tudatalattinkban rejlő szorongások, félelmek oldására.
– Bori nélkül valószínűleg nem született volna meg a kisbabám – emlékszik vissza erre a terápiára Pelejtei Edit. – Azért fordultam szakemberhez, mert nagyon komoly műtéten estem át, amelynek során egy hat centiméteres daganatot távolítottak el a méhemből. Az orvos se nagyon biztatott, hogy lehet még gyermekem. Nagyon el voltam keseredve. Kívülről néztem az egész problémára, és folyton azt kérdeztem magamtól: hogy történhetett ez? És miért pont velem? Aztán egy alkalommal Borival relaxáltunk. Azt kérte, figyeljem, mit üzen a testem. Egy feketés lila gömböt láttam. Lerajzoltam, és amikor hazamentem, az interneten megkerestem, hogy néz ki egy ciszta (mert az utókezelések következtében azok is megjelentek a petefészkemen.) Pontosan olyan volt, mint a rajzom! Akkor értettem meg, hogy a gyógyulás nem ráció útján megy végbe, hanem valahol belül, a lelkemben. Tehát a mióma okát is magamban kell keresnem. Rájöttem, hogy problémáim vannak a nőiességem elfogadásával. Teljesen úgy éltem, dolgoztam, és láttam a világot, mint egy férfi. Marketingmenedzserként nem is tehettem mást. Most, hogy végre megszületett babuci, és sikerült találkoznom a nőies felemmel, egyre biztosabb vagyok benne: nem tudnék már így élni. Korábban a párkapcsolataimban is csak vergődtem. Nagy feminista voltam: én nem fogok főzni, vasalni! Most meg legszívesebben folyton szülnék. A barátnőim nem győznek csodálkozni. Ők még mindig küzdenek – önmaguk ellen.






Pelejtei Edit, Babuci és Hoppál Bori



…lombhullásig

Singer Magdolna, mentálhigiénés szakember, hospice- és gyásztanácsadó zárja az életkört.
– Manapság nehezen birkózunk meg a halál tényével – szögezi le. – Minden azt sugallja, lépj át a fájdalmon, és éld tovább az életed. Persze tovább kell lépni, de előbb álljunk meg egy kis időre! Aki elment, legyen az egy édesanya vagy egy elvetélt magzat, űrt hagy maga után, amit be kell tölteni, a veszteséget fel kell dolgozni. Ha ez nem történik meg, annak súlyos következményei lehetnek.



Sokan nem ismerik fel, mitől szenvednek. Az első sokk után menekülésre fogják, csírájában elfojtják, munkába ölik a fájdalmukat. Ezt nem szabad! Az érzelmeket át kell élni, ki kell fejezni: sírni, dühöngeni vagy beszélni! Legtöbbször az a baj, hogy nincs kinek. Ilyenkor jövök én. A maratoni beszélgetésekben hiszek. Sokan másfél óra múlva kijelentik, hogy már mindent elmondtak, és kicsit csalódottak, hogy nem történt meg a katarzis. Kis biztatásra folytatják, és akkor jön az áttörés. Saját maguk jutnak felismerésekre, és ettől kezdve oldódni kezd a görcs, a fájdalom.
– Nálam is pontosan így volt – bólint Szabolcs Judit, Magdi kedves kliense. – Az édesanyám halála után kerestem fel Magdit, miután kezembe került könyve, az Asszonyok álmában síró babák. Valamit elindított bennem, de éreztem, egy beszélgetés még jót tenne vele. Speciális kapcsolatom volt az anyámmal. Hétéves koromtól súlyos betegségben szenvedett, azért lettem gyógytornász, hogy neki segíthessek. Amikor meghalt, óriási űrt hagyott maga után. Éppen karácsony volt, a harmadik gyermekemet szoptattam, és két másik várta ragyogó szemekkel, mit hoz az angyalka. Ez így, együtt, próbára tette az erőmet… Amikor már azt hittem, mindent elmondtam Magdinak, így szólt: „Még csak most kezdődik!” És valóban. Hirtelen eltűnt az idő, és én elkezdtem a pillanatban lenni. Az érzelmeimet kutattam. Mire végére értünk a szeánsznak, már kívülről láttam a helyzetemet. Sikerült szépen, szeretettel elengednem anyámat, megbocsátani az orvosoknak, önmagamnak. Ennek köszönhetem, hogy ma a családban mindenki, a gyerekek is szeretettel emlékeznek vissza a mamára. Szabad róla beszélni, felidézni a vele töltött időket. Én pedig úgy érzem, a hosszú gyászmunkával lélekben sokat gazdagodtam.





Még több az e heti Nők Lapjából:





• Szelid magyarok vad vizeken »
• Antonio Banderas, a leghűségesebb kandúr »
• Vendéglői veszedelem »
• Ribizli, meggy, málna »
• Szerelmes nyár »
• Allergiásoknak is segítenek a kicsi golyók »
• Forró nappalok, buja éjszakák Bangkokban »
• 6 közhely a férfiakról » 

Exit mobile version