A VI. kerületi Jókai utcát akár a teaházak utcájának is nevezhetnénk. Mindet enyhe spiritualitás lengi be, mégis mind nagyon különböző, ha nem is választékában mert valamennyi kínál a betérőknek fekete, zöld, fehér, vörös és gyümölcsös teákat , de szellemiségében.
A Vörös Oroszlánt két ezoterikus gondolkodású vagy ahogyan ők jellemzik magukat: fölfelé nyitott fiatalember alapította. Eredetileg könyvesboltnak való helyet kerestek. De mivel a kétszintes üzlet könyvesboltnak túl nagy volt, berendeztek az emeletén egy teaházat, és Szepes Mária könyve előtt hódolva a szerző áldását is elnyerve elnevezték Vörös Oroszlánnak.
A tea magával hozta a kultúráját
Az emeleti nagyterembe betérőt elsőre a szinte iparművészeti kiállítóhelynek is beillő pult körüli rész fogja meg az egyedi tervezésű, modern és keleti motívumokkal festett teáskannákkal, csészékkel, amikből lehet vásárolni.
A hely adott volt, de azért igyekeztünk a feng shui szabályai szerint berendezni. Különösen a három szeparéban árulja el az üzletvezető. Ez utóbbiakat lehet előre is bérelni, felárat sem kérünk érte, csak egy minimális fogyasztást, ami, ha többen jönnek, egy-egy tea árának felel meg. A szeparékban puha párnákon, selymes drapériák közt, halk zeneszó mellett, finom hangulatvilágításban lehet üldögélni.
A nyár slágere a gyümölcsös-fűszeres jeges teakoktél nagy narancskarikákkal. Télen a legkedveltebbek a gyümölcsös, illetve a zöld teák.
Két éve kezdődött a zöld tea reneszánsza mondja az üzletvezető. Valóban nagyon egészséges: immunerősítő, antioxidáns hatású. Nagyon kedvelt a roiboos tea is. Vörös teának is hívják, de nem tealevélből készül, hanem a roiboos nevű növényből. Ahogyan a Dél-Amerikából származó mate sem igazi tea, lopótökből isszák vékony fém szívószállal. A mate növény leveleire időnként forró vizet öntenek, és azt kortyolgatják. Azért is különleges, mert ha energiára van szüksége a szervezetnek, akkor feltölt, ha nyugalomra, ellazít. A teákat tisztított vízzel főzzük. A szűrő mentesíti a szennyeződéstől, és sokkal lágyabb, finomabb lesz a víz, és világosabb a tea.
Az ezoterikus könyvesbolt, a füstölőillat, az emelet falain elhelyezett tarotkártyák önmagukban is spirituális hangulatot árasztanak. De a lassú, szürcsölgetős, gőzölgős, üldögélős, meditálós teaivási rítust, vagy nevezzük inkább kultúrának, maga a tea gerjeszti hozta magával keletről. A tealevelek illata idevarázsol egy szippantásnyit a kínai, japán, indiai filozófiákból.
Manitou barlangjában
A Dessewffy utca sarkán egymással szemben két teaház is megél. Nem is csoda, annyira más a kettő. A Zöld teknőshöz címzett barlangrendszerbe való belépés: alámerülés a nagy Manitou birodalmába. Díszleteiben az észak-amerikai erdők, hegyek indián törzsi világát idézi. A falakon festett álarcok, totemoszlopok között rezervátumokban készített fekete-fehér fotókat állítottak ki, tolldíszben pompázó törzsfőnökökről, harcosok kései leszármazottairól. A tulajdonos nagy rajongója ennek a világnak. 2005 októberében nyitotta meg a teaházát. Föl is szenteltette, ahogyan kell, a világ egyik leghíresebb indián törzsfőnökének áldásával, segítségül hívva a rossz és a jó szellemeket a ház megtartásáért. Itt is vannak szeparék, foglalással, felárral lehet ezeket igénybe venni, melyek összegét lefogyaszthatja a vendég.
Bár az indiánok nem kifejezetten a teakultúrájukról híresek, itt teázva már-már a vadnyugaton érezhetjük magunkat, Old Shatterhand korában, ahogyan a különféle teakoktéloknak adott fantázianeveket olvasgatjuk. Ébenfekete hajú indián szépség lép be. Fehér Hold mutatkozik be szépen, és megkérdezi, milyen italt választottunk.
A tulajdonos bár láthatóan az indiánok pártján áll úgy döntött, a tüzes vizet sem tiltja ki a barlangból. És a kultúrák vegyülésének eufóriájában itt el lehet szívni egy jó béke(vízi)pipát is.
A vastag kötetnyi tealapot böngészve megállapítjuk: ihatunk feketeerdő tortát vagy szilvás gombócot is. Fogyókúrázóknak ideális ital. Igazi különlegesség a Kína fehér hajnala. Pár éve világszerte nagy divat volt a fehér teák fogyasztása. Némelyik fajtáját aranyárban lehetett kapni a nyugat-európai teaboltokban. Itt szerencsére olcsóbban kínálják.
Teázó és ezoterikus klub
Vendégeink szerint a hely atmoszférája kiragadja őket a mindennapokból mondja Halász Tamás üzletvezető. Aki kulturáltan szeretne fogyasztani, zavartalanul elüldögélni, ellazulni, csendesebb élményre vágyik, az hozzánk ül be, nem sörözőbe. Nálunk a vendégek nem zavarják egymást nyilván a hely szelleme kötelez.
A kuszkusz mellé finom desszert a Dead Can Dance éteri zenéje. A vaskos ételekkel megtömött teli gyomor lehúzza a szellemet, egy könnyű ebéd fölemeli. Ebben az emelkedettségben beszélgetünk az üzletvezetővel a teákról.
A matcha nevű japán portea igazi különlegesség mondja. A teacserje legfelső leveleit szedik le és őrlik finom porrá. A japán gésák több óráig kevergetik bambuszecsettel egészen habosra. Nekünk itt erre nincs időnk, de a varázslatos íze már negyed óra kevergetéssel is előhívható. Ezt a porteát keleten főzésre is használják. A puerh tea hasonlít legjobban az ősi kínai teákra. Napon szárítják, majd félgömbbé sajtolják össze. Ilyen formában akár húsz évig is eláll. Enyhén földízű, én leginkább tejjel vagy tejszínnel szeretem inni.
A hártyavékony papírba csomagolt kis félgömböcskéből kapunk ajándékba.
Két percig kell áztatni hetven-nyolcvan fokos vízben köti a lelkünkre az üzletvezető.
A diákbarát árakból nehéz lehet kitermelni az ezoterikus klub működését, firtatom, de kiderül, épp fordítva van: a klub az előadásokból, terembérlésekből eltartja magát, a teázó üzemeltetése: szerelem. Nem vendéglátóegység, hanem az ezoterikus klub közege. Olyan hely, ahol lenni jó.
Lámaital Tibetből forrón, sósan
Csak egy saroknyit kell menni a Nyugati tér felé, hogy elérjük a Gserma tibeti teázót. Itt aztán nem kell sokat töprengenünk, hová is csöppentünk: a hátsó falon a lhasszai buddhista kolostor hatalmas festett képe látható. A bejárathoz közeli sarokban pedig egy láma üldögél, tört angolsággal beszélgetésbe mélyedve az üzletvezetővel, Keresztessy Gáborral, aki maga is vonzódik a buddhizmushoz. Járt már Tibetben többször is, de teázójának külsőségeiben annyi köze van az igazi Tibethez, mint egy hollywoodi film díszletének a valósághoz. Csörgedező falikút fogadja a belépőt a feng shui jegyében: magyar Niagarának nevezi kicsit csípősen a tulajdonos.
Hogyan is lehetne itt igazi tibeti teázót csinálni. Túl azon, hogy a teázó, mint vendéglátóegység ismeretlen fogalom, Tibetben irtózatos szegénység van. Viszont olyan szellemi gazdagság, amelyből legalább jelzésszerűen szerettem volna valamit ideplántálni. Ilyen külsőségekben, mint a csészék, a festmények, a zene. Persze semmi nem autentikus, hiszen akkor sokkal csicsásabbra kellett volna mindent mázolni. És a sokszor magas fejhangon előadott igazi tibeti zenének sem lenne sok rajongója. De azért ezeknek a díszleteknek is van tiszteletet parancsoló aurájuk. Fönt az emeleten Milarepa barlangja igazán spirituális hely, elvonulásra, magunkba mélyedésre vagy éppen bensőséges beszélgetésre csábít.
Elirigylem asztalszomszédom, a láma italát.
Jó választás! nyugtat meg az üzletvezető. Úgy készül, hogy leforrázzák a tealeveleket, majd összeturmixolják árpaliszttel. A turmixon odakinn köpülőt kell érteni. Azzal dolgozzák bele a jakvajat is, attól olyan zsíros. Az árpaliszt (campa) eléggé tömít, ez a tea tehát odakint reggeli, ebéd, vacsora is egyben. Kicsit sósan, és mindig forrón kell inni, gyakran kavargatva, mert az aljára leül az árpaliszt.
Bár a vendégkör itt is nagyon vegyes, igazán a fiatalok kedvelik a teázót.
Ha megisznak ketten egy teát négy-ötszáz forintért, akkor elég olcsón eltölthetnek mellette itt csendben, nyugalomban két órát. Ez annak is vonzó lehet, akit nem nagyon érdekel a keleti kultúra.
| Még több az e heti Nők Lapjából: Szépségsebészet a piacon » 7 érv a kapor mellett » Csisztu Zsuzsa és a kis Kókuszfejű » Senora, jövőre is lesz Carnaval! » “Aggódósanyuka” jelenti » Kóstoló a teaházak utcájából » Hála lopásért, betörésért » Hétköznapok a vizeken » |