A pasim babát akar… Én még nem…

A probléma ott kezdődik, hogy a barátom minél előbb szeretne kisbabát, én meg próbálom húzni-halasztani a dolgot. Várok arra az érzésre, hogy vágyjam egy gyerek után, de eddig sajnos hiába. Eljön ez az érzés egyáltalán? Meddig várjak? Vagy talán vágjak bele, és majd közben kialakul? Egyáltalán nincs meg bennem a gyerek utáni vágy, és félek, hogy ez így is marad. A barátomat nyilván nem akarom becsapni, tudja, hogy még nem állok készen, mint ahogy azt is, hogy ha valaha kisbabát akarok, azt csakis tőle szeretném.

És itt kezdődik az én önmarcangolásom, hogy mi lesz, ha nem változik ez az állapot? Nem lenne fair vele szemben, hiszen akkor velem együtt ő is lemarad a közös gyerekről, és ő igazi apatípus. De csak azért szüljek, mert nem akarok megbántani embereket? Az eszemmel tudom, hogy bele kéne vágnom, mert csak jó tapasztalataim vannak, de ez nem elég.

Semmilyen okot nem találtam sem a múltban, sem a jelenben, ami miatt így érzek. Csodálatos gyerekkorom volt (egyke vagyok), imádom a szüleimet, akikkel nagyon jó a kapcsolatom. A barátom családjával is jól kijövök. A munkahelyem ideális, babával is dolgozhatnék, tehát a külső körülmények adottak, csak velem van a baj. Lehet erre gyógyírt találni, Soma? Lehet ezt tudatosan tervezni, mint egy fodrászhoz a bejelentkezést? Kérlek, segíts!

Böbebaba

Kedves Böbebaba!

 

Épp tegnap voltam újra Hellinger-terápián, családállításon, ahol egy nőnek épp ez volt a problémája, ami neked. Nála a család felállítása során az derült ki, hogy az anyai nagymamája belehalt az x-edik gyerek szülésébe, és ő tudat alatt a nagymamával azonosulva mintegy az ő sorsát vitte tovább, ezért rettegett még 34 évesen is a leendő anyaság gondolatától. Az előző Hellinger-terápián egy 38 éves nőnél pedig az jött ki, hogy az ő nagymamája az édesanyja szülése után gyermekágyi depresszióba esett, amiből nem is jött ki, és 5 év múlva öngyilkos lett. Ez annyira leblokkolta őt, hogy egyetlen kompetens férfit sem vonzott be, nehogy feleségnek vagy anyának kelljen lennie. (Bár nagyon vágyott erre.)

 

Egyre inkább azt látom, hogy az egyén lelkének gyógyításához nagyon fontos látni azt a rendszert, amit a család mint energetikai egység ad. Mivel a családtagok mind össze vannak egymással kötve, akarva-akaratlanul mindannyian hatással vannak egymásra. Ezért bizonyos szempontból nagyon nehéz individuális boldogságról vagy sorsról beszélni, hiszen nem választhatjuk le magunkat a családról – hogy csak a legfontosabb mikroközösségről beszéljek.
Úgyhogy én azt javaslom neked, hogy feltétlenül menj el egy Hellinger-terápiára. Én magam a Hellinger Intézetben voltam most, ajánlom őket, és ha többet akarsz tudni a dologról, olvass el néhány könyvet, amit megtalálsz a site-jukon: www.hellingerintezet.hu

 

Ennek a hozott stressznek, traumának a felszámolásával más szinten, más dolgokban is el fog indulni egy pozitív, energiákat hozó változás. Ne hibáztasd magad azért, mert most így érzel, ez a blokk oldódásával változni fog. Tudd, hogy mindennek oka van, tehát ennek is. Ez annyira a mélyben van, amit tudatos szinten úgysem lehet látni. Úgyhogy kognitíve, tehát agyból, észérvekkel (egy házaspárnak mégiscsak kell gyerek stb.) úgysem mégy semmire. Mivel a probléma nem ezen a szinten van, ezért itt nem is lehet megoldani. Sokkal mélyebbre kell hozzá menni! Szóval nyugi, légy magaddal most elfogadó, és ha valóban változást akarsz, akkor indulj el befelé! Azért vannak a segítők és a módszerek, hogy amikor kell, éljünk velük! Nagyon izgalmas út lesz, majd meglátod!

Addig meg intsd a kedvesedet türelemre, és élvezzétek a független szerelmes időket!

 

Soma Mamagésa

 

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu