Modern nagyik

“Az Isten nem lehet ott mindenütt,
ezért megteremtette a nagymamát.”
(„Hűtőmágnes-igazság” 2007-ből)

Épp a „Thomas vonatok” között matatok egy játékboltban – hüledezem az árakon –, amikor beviharzik egy középkorú nő.

– Nekem valami Gordon kellene – hadarja, majd sietősen hozzáteszi –, nem szabad elkésnem a munkahelyemről, szigorú a főnök!

– A Gordon vonat elfogyott – feleli az eladólány flegmán, a nő mégis hálásan néz rá.

– Eszerint ön tudja, hogy mit akarok venni! Remek. Mert én csak azt tudom, hogy az unokám már harmadszor pötyögi a telefonba: Gojdont szejetnék…

– Csak Emilym és Spencerem van – hangzik a válasz.

– Nincs egy Lajcsija vagy Józsikája? – nevet a nő, majd amikor látja, hogy a lány nem veszi a lapot, legyint. – Ha megvettem anno a lányomnak azt a rémes-drága Barbie-t, akkor most megkockáztatok egy Emilyt!

– Milyen helyes nő! A fene se gondolná, hogy unokája van – mondja a pénztárosnő, miután a vevő kiviharzott a boltból.

– Ő is csak egy bolond nagyi – feleli a morózus eladó, és egy csöppet sem zavarja, hogy én (a bolondok képviseletében) a közelében állok.

Baráth Maya kis “lovagjával”, Mátéval

Más vagyok, de éppúgy szeretek!

– Jó kis történet – nevet Baráth Maya, aki naponta tíz-tizenkét órát dolgozik a hirdetési szakmában, miközben büszke nagymama. – Undok volt az eladólány, de azért van valami igazsága. Én ezt joggal mondhatom, hiszen magam is a kicsit bolond nagyik csapatát gyarapítom. Ha Máténak kell valami, az mindenekfelett fontos! A születése óta valahogy átrendeződött a világ: ő került a középpontjába. Most például, tudod, miért rohanok? Mert meg kell rendelnem a hidegtálakat meg a tortát, hiszen a hétvégén tizenvalahányan leszünk a kétéves születésnapján. És ki más vinné a harapnivalót, ha nem a „mammma”?

– Úgy tudom, remekül főzöl, mégis mással készítetted el?

– Az időmmel gazdálkodni kell! Nem fért bele… Bár azt gyorsan hozzáteszem, hogy hétvégeken azért szinte mindig nálunk van a fiatalúr. És akkor főzhetek kedvemre! Egyébként is szívesen etetem a családomat meg a barátaimat, Máté jelenlétében pedig külön élvezem, hogy ugyanolyan az ízlése, mint az enyém. Sok hús, csípős, fűszeres… Alig mertem bevallani a lányomnak, hogy már hét hónapos korában megkóstoltattam vele a kolbászt. Amióta ő megvan, gyakran gondolok a saját nagymamámra. Ő szabályos nagyi volt, a családjáért élt. Nem jártam óvodába, mert vigyázott rám, nem voltam napközis, mert minden nap meleg ebéddel és rengeteg szeretettel várt. Ma is emlékszem a kedvenc menümre: paradicsomleves, rakott krumpli… Kilencvenöt évig élt, aztán szépen elaludt. Imádtam! Én más vagyok, de nagyon sokat tanultam tőle. Szeretni éppúgy tudok, mint ő!

Keretes!





Ha a nagyi fiatal…

Sokaktól hallottam már, hogy a nagymamaság öregít. Bizony, olyan riportalanyom is volt, aki eltitkolta a kollégái előtt – korunk legostobább parancsának engedelmeskedve, miszerint „mindenáron maradj fiatal”! – az élet tán legnagyobb ajándékát: nagymama lett! Neki és sok más ismerősömnek gyakran emlegetem Árvai Magdi kolléganőnket, aki negyvenéves volt, amikor megszületett az imádott unokája. Ő is húszévesen szült, a lánya is… Pontosan emlékszem, mennyire aggódott, és milyen boldog volt! Emlékszem, hogy az unokája fotói kézről kézre jártak a szerkesztőségben. Öreg lett ő ettől? Netán kortársává vált annak a nagyinak, aki hetvenfelé jár, és az unokája érettségijére vagy esküvőjére készül? Ugyan már! Dolgozott-dolgozik ezerrel… Mivel nehezen állt rá, hogy mindezt elmeséljem nektek, a történet „koronáját” csak röviden említhetem: az is megesett ám az unoka érkezése után három évvel, hogy Magdi férjhez ment! Szóval esküvője volt a nagyinak… Ebben a szép történetben legislegjobban Réka kisasszony (Magdi unokája) járt: van egy fiatal édesanyja, egy fiatal nagymamája, és még egy nagypapát is kapott… ajándékba.

A modern nagyikról még többet olvashatsz a Nők Lapja augusztus 8-án megjelenő, 32-es számában!