Szeretem, pedig meleg…

Soma | 2007. Augusztus 09.
A képlet egyszerû, szeretek valakit, aki viszontszeret. Úgy beszélgetünk, randizunk, levelezünk, mintha… Az érintéseink nem aszexuálisak, de még soha nem szeretkeztünk. Õ ugyanis meleg.

Kedves Soma!

Először is szeretném elmondani, hogy fantasztikus nő vagy – ezért is fordulok hozzád, mert kíváncsi vagyok arra, hogyan látod azt az élethelyzetet, amiben vagyok (amibe hoztam magamat). A képlet egyszerű, szeretek valakit, aki viszontszeret. Csakhogy ő meleg. A kettőnk közti erős és mély kapcsolat nagyon régi. Mindketten tudjuk, hogy szexuális orientációnk eltér, ezért soha nem fogjuk egymással megismerni a testi szerelem szépségét. (Persze, ahogy J. Bond mondaná, „soha ne mondd, hogy soha”…) Ezért is nem írtam szerelmet, merthogy nem tudom, hogy milyen műfajba sorolható egy olyan érzés, ami bizonyosan nem barátság és bizonyosan nem szexuális kapcsolat. Igen, de akkor mi az? És miért hat ránk olyan erősen, hogy más mellett csak ideig-óráig érezzük jól magunkat? Mindkettőnk életében vannak emberek, akik segítenek nekünk megtenni az életünkből egy-egy szakaszt, és még azt sem mondhatom, hogy nem szeretjük őket. Csak másként. De ez a kölcsönösen elkötelezett érzés eddig senkiben nem köszönt vissza.







Nem vagyunk már tejfölösszájúak. (Harmincon felül.) Nem vagyunk szingli típusok sem. Hogyan létezik, hogy ennyire vágyunk egymásra, noha…? Úgy beszélgetünk, randizunk, levelezünk, mintha… Biztos vagyok abban, hogy ez nem egy nem nélküli kapcsolat. Akármennyire is homoszexuális, azért velem úgy viselkedik, mint egy férfi… (Hisz hát az is.) Az érintéseink nem aszexuálisak, ezt megérzi az ember. De a szex? Soha nem próbáltuk, hiszen tudomásul vettük egymásról, hogy ilyen téren nem illünk össze. Mi lehet a megoldás szerinted? Elsöpörheti-e ezt a kötődést egy nagy szerelem, vagy megmarad, és együtt kell élni vele? (Tíz éve tart.) Mit tegyünk?

Bölcsességedben bízva köszönöm a tanácsaidat!

Szeretettel üdvözöl: Rézi 






Kedves Rézi!


Soha ne mondd, hogy „soha nem fogjuk egymással megismerni a testi szerelem szépségét”. Egyáltalán ne hidd, hogy egyedi a történetetek. A környezetemben az elmúlt években két hasonló esetet láttam, és a közeli baráti kapcsolat miatt bele is láthattam. Az egyik esetben először a lányban alakult ki egy erős vonzás, és szép lassan felépült a férfiban is. Azóta már két közös kisgyermekük van, és kiegyensúlyozott házaséletet élnek. A másik szituációban azonnal mindkettőjükben létrejött a „kémia”, hatalmas megdöbbenésükre. Ott a fiú néhány csodálatos szerelmes és szeretkezős hónap után beleszeretett egy férfiba, de a helyzet nem ilyen egyszerű, mert időnként még mindig együtt vannak, szexuálisan is. Ez a barátnőm azt mondta, hogy élete egyik legjobb szeretője ez a „meleg” (vagyis azóta inkább biszex) férfi. Nagyon sok minden múlik a tudatunkon is, annak szabadságán és korlátain.

A homoszexualitás oka, eredete mind a mai napig nagy vitatéma, nehéz (és úgy gondolom, korlátolt) lenne bármelyik elképzelés mellett is pálcát törni. Fizikai szinten azzal magyarázzák, hogy a várandósság x-edik hónapjában nem jut a magzat elegendő férfihormonhoz. Ez persze a biológiai szinten való, egész közelről fókuszált tény megállapítása, magasabb szinten nézve bizonyára megvan az oka ennek is. (Egy kineziológus vagy a teljes családdinamikát felgöngyölítő Hellinger-terapeuta erről bizonyára többet meg tudna állapítani.) A pszichoanalitikus vonal azt mondja, hogy erős Ödipusz-komplexus vagy narcisztikus alapzavar válthatja ki a homo-, illetve biszexualitást. Mindenképpen az anyával való kapcsolat sérült, illetve torzult.

Sok nagy nevű – akár múlt- és jelenbeli – pszichológus szerint valamennyien alapvetően biszexuálisak vagyunk, de vannak, akik azt állítják, hogy ez mind torzulás, hiszen a természet rendje szerint a fajfenntartás ősi ösztönéből adódóan csakis a heteroszexualitás egészséges. Én úgy gondolom, hogy ennek az okát mindig az egyénre vonatkoztatva érdemes feltárni, hiszen ez egyénenként más és más lehet. Bizonyos esetekben, ha a családdinamika egészében nézzük az illetőt, az is elképzelhető, hogy ő valamilyen más családtag sorsát, energiáit viszi tovább, más esetben az anyával való kapcsolat sérülésein érdemes dolgozni. Persze csak akkor, ha az illető maga úgy dönt, hogy szeretne ezen a „problémán” (már amennyiben neki az…) változtatni, vagy legalábbis kísérletet tenni rá. Jó néhány homoszexuális barátommal beszélgettem, nagy többségüknek a jövőképpel van problémája. Vagyis hogy nehezen tudják elképzelni, hogy ne családban, hanem egy másik férfi mellett öregedjenek meg. Sokan szívük szerint mégis arra vágynának (mint általában az emberek), hogy gyerekek, szerető feleség, aki igaz társ, aztán majd az unokák között zárják le életüket. (Micimackó is megmondta, hogy mégis jobb társsal, mint egyedül…)





Mindenesetre ha az érintéseitek nem aszexuálisak (márpedig ebben nehéz tévedni), én a helyetekben biztos nem zárnám ki annak a lehetőségét, hogy kipróbáljuk a szeretkezést. Itt persze pengeélen lehet a dolog, ha te követelőzöl, elvárásokat támasztasz, mert az biztos leblokkolná őt. Hozzáállásomban sokkal inkább „kalandra” venném a dolgot, szabadon, elvárások nélkül, de mégis megnyitva az esetleges lehetőségek tárházát. Nem zárnám ki annak az esélyét, hogy akár működhet együtt a teljes férfi-nő kapcsolat. Arról pedig még nem is szóltam, hogy életemben hány biszexuális párkapcsolatot láttam! Olyan bonyolult tud lenni az emberi lélek, és annyi változás állhat be az életünkben, miért kéne előre kitalálni és lezárni, hogy mit hoz a jövő?

Szerintem próbáljátok ki az együtt alvást! Kötelezettségek, ígéretek és AKARÁS nélkül! Szabadon játszadozva egymással. Nézd meg, mit hoznak a simogatások, a csókok, az egymás testében való elmerülés. És az sem biztos, ha elsőre nem hoz szexet, nem hoz majd másodjára vagy ötödjére. Az az ismerősöm, akiről elsőként írtam (akinek már két gyermeke van a feleségétől, és tuti, hogy tőle van), az első évben csak úgy tudott lefeküdni a lánnyal, ha bevontak harmadiknak egy fiút is. Aztán ez a bizonyos harmadik lassan elmaradt. A második történetem szereplője pedig abszolút barátként akart a lány mellett aludni, és őt magát lepte meg a legjobban, hogy a reggeli spontán erekcióból szex lett. Aztán már nem csak a reggeliből. Mindenesetre nagyon érdekes, mert azt mesélte ez a barátnőm, hogy mindig csak akkor jött létre a szeretkezés, ha ő lemondott róla. Ha nem akarta. Mert ahogy ő közeledett, a fiú leblokkolt. (Egyébként itt a férfi esetében egy végtelenül erőszakos anya van a háttérben.)





Ha a kedvesednek stressze van a szexen, ismételten ajánlom a kineziológiát, ami direktben és egyből a mélybe megy le, oldassa magát. Végül is az ő döntése, hogy akar-e tenni ezért a kapcsolatért, és egyáltalán magáért, önmaga megismeréséért. Ez számára is egy nagyon izgalmas önismereti lehetőség. Egy ponton meg kell tudni látni, hogy ez „csak” barátság, vagy annál több. Müller Péter azt írta a „Szeretetkönyv”-ében, hogy a szerelem egy ponton túl döntés. Rajtunk múlik, hogy belemegyünk, vagy sem. Hogy teszünk-e érte, vagy sem. Eszembe jutott most, hogy még a huszonéveim elején volt egy meleg barátom, akivel megéltem a szerelmet, úgy, hogy az ő maximális elzárkózása miatt tudtam, hogy sosem leszünk együtt. Nagyokat csókolóztunk, de semmi több. Viszont nekem mellette voltak szeretőim, és abszolút szét tudtam választani a dolgot, egyáltalán nem szenvedtem tőle, hogy nem vele élem meg a szexet. Viszont ha ti szenvedtek, vagy felgyullad bennetek a féltékenység egy esetleges harmadikkal szemben, akkor az több mint barátság.

Én mindenképpen elindulnék azon a vonalon, hogy kiderítsem, hogy akkor mi is ez? Mi van ebben a kapcsolatban, milyen lehetőségek, milyen tanítások? Nagyon izgalmas dologban vagy benne, próbáld kivonni az egészből az akaratodat, a szándékot, csupán nyisd meg magad, és szemléld kettőtöket! Ez egyfajta buddhikus vagy zen álláspont, csak lenni, mint egy folyó, ami halad a saját medrében. És ha ebben a szabad és kölcsönös önátadásban megélnétek a fizikai síkon is a férfi-nő kapcsolatot, akkor onnantól már érdemes lenne direkt is tenni érte. (Előbb említett módszerek.) Vagy ki tudja? Lehet, hogy már előtte is… Ezt én nem tudhatom, ez teljesen egyéni, erre csak ti tudhatjátok a választ, amit viszont csak korlátok, elvárások, lezárások és félelmek nélkül lehet meghallani, a csendben, az ürességben. Ebben például biztos már most tud segíteni a kineziológia, de a meditáció is. Eljutni oda, hogy ne legyen stresszetek a kapcsolaton.

Hajrá! Éber és gazdag önismeretet kívánok mindkettőtöknek! És addig se szenvedj! Azt az elme, az ego gyártja. Van választásod!
 
Soma Mamagésa

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu






Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu

Bővebb információért kattints ide! »

Exit mobile version