Átkos-áldott globalizáció

A reggelink, a vacsoránk, a lenge ruhánk vagy kedvenc ékszereink alapanyagai bárhol teremhetnek, bárhol készülhetnek. Kivink Új-Zélandon, banánunk Dél-Amerikában, kávénk Afrikában, teánk Ázsiában termett, s német csomagolású müzlinkkel együtt máris öt kontinens képviselteti magát asztalunkon. A világkereskedelem – sűrű, bonyolult hálózat – beszövi a földgolyót: globális. Összegyűjti, keveri, majd szétszórja az árukat, így még az is lehet, a földimogyorókrém után még a szójaszószt és az avokádót is képes megkedveltetni velünk!

Míg egyfelől zavarbeejtő a sokféleség, másfelől meg aggasztóan nagy az egyféleség. Ugyanazokat az antibiotikumokat, növényvédő szereket alkalmazzák az ugandai és az indiai orvosok, agronómusok. Azonos nemesített gabona-, kukoricafajtákat termesztenek óriási területeken, s ugyanazt a tenyészmarhafajtát tartják, akár egy egész kontinensen. Egyre kevesebb cég gyárt ugyanabból egyre többet: ez az általános törvényszerűség, legyen szó autóról, mosóporról vagy rádióról. Ugyanazon óriáscégek termékeit kínálják – nevezzék is bárhogy! – a világ minden keresletképes zugában: globalizálódott a termelés.
Bárhol történhet olyasmi a földgolyón, ami megérint, olykor megráz bennünket. A hírt elhozza a televízió, vagy rászaladunk a világhálón. Egy-egy éhező gyerek, tehetetlen anya látványa felkavar – bárhol legyen is az éhínség. Minden érdekes eseményről tudhatunk, mindent megnézhetünk, s ebben a távolság egyre kevésbé zavar. Ma már „csak” pénzkérdés távoli vidékekre eljutni, de ha nincs egy fityingünk se utazni, azért még az ismeretterjesztő filmek segítségével a világ legeldugottabb részét is el tudjuk képzelni. A televízió a szegény szobáknak is tartozéka. És ha nagyon utána akarunk kérdezni valaminek, azt angolul, a világhálón barangolva bárhol megtehetjük, a helyszín másodlagos. Globális a kommunikáció.

Globális kereskedelem, globális termelés, globális kommunikáció. A globalitás átszövi mindennapjainkat. Élettény. A század második felében – egy emberöltő alatt – megváltozott az élet. A világháborúk után, történelmi léptékkel mérve nagyon gyors folyamatok alakították át az emberek életét a világ minden szögletében, s alakítják át még ma is. Nagymamáink, anyáink életét és a mi életünket. Mindenütt. Hol találunk manapság televíziómentes, „romlatlan” vidéket?

Pásztor Erzsi

Kitágul a világ – mondtuk, éltük a hatvanas-hetvenes években –, meghatározza életünket a globalitás – állapítjuk meg manapság rezignáltan. Ezt a kettősséget 1985-ben éltem meg. Amszterdamba hívott a „A Föld barátai” és az „Atomenergia? Kösz, inkább ne!” jelvényt kitaláló és elterjesztő civil szervezet. Kidolgoztunk egy akciótervet a savas esők ellen, mely soknemzetiségű, többek között maláj és svéd önkéntes csoportok munkájára is épített. Mikor a találkozó végén kiültettek a sajtótájékoztató pulpitusára, mint az egyetlen kelet-európait (akkor voltam először „Nyugaton”), a kapcsolatépítés, az együttműködés eufóriáját éreztem. Az elszigeteltség után a hirtelen kitágult a világban itthon is ezernyi lehetőséget találtam a folytatásra. Ugyanezen a találkozón azonban szembesültem a tehetetlenséggel is. Két pörgő nyelvű, nyílt tekintetű, feltűnően sötét bőrű résztvevő Indiából, Bophalból érkezett. Túlélők. Izgatott beszámolót tartottak az alig egy évvel azelőtt, 1984 decemberében történt bophali katasztrófáról: egy üzem óriástartálya felrobbant, és a levegőbe került mérgező gáz több ezer ember azonnali halálát okozta. Az akkori tulajdonos Union Carbide jelképévé vált a kockázatos technológiák gazdag országokból szegény országokba való áttelepítésének, mellyel csak növelte a helyiek végzetes kiszolgáltatottságát. Mi akkor úgy éreztük, együtt erősek vagyunk. De akcióhálózat ide, akcióhálózat oda, a terület megtisztítása elmaradt, s így azóta is folyamatosan szedi áldozatait a huszonhárom évvel ezelőtti katasztrófa. 20 ezer halott és 120 ezer beteg áldozat eddig.

Átkozott globalitás. Lehet általánosságban tiltakozni ellene, de ugyanúgy nem érdemes, mint gépet rombolni. Van, s élünk vele. Kivonulunk az Isten háta mögé ökofalut építeni, de az elveket és a módszereket ausztrál szakemberektől tanuljuk egy Srí Lanka-i tanfolyamon, amerikaiak, európaiak és ázsiaiak társaságában. A termelés, valamint a spontán gazdasági és társadalmi átalakulások globális problémák hosszú sorával járnak – de kezelésükhöz, az alkalmazkodáshoz és az irányításhoz egyaránt elengedhetetlen a globális és helyi együttműködés szomszédok, civil szervezetek, vállalatok és kormányzati apparátusok között. A problémák ugyan globálisak, de egyben a mieink is, és személyes válaszokat igényelnek. Mert a reggelink, a vacsoránk, a lenge ruhánk…

(A jövő héten folytatjuk)

Még több az e heti Nők Lapjából: • Miért szeretem Magyarországot? » • Egy különleges falu a végeken » • 4 nyár végi bőrpanasz, 4 természetes terápia » • Jó reggelt, Budapest! » • Szexis és boldog: Egerszegi Krisztina » • Szeresd meg a tested! »  • Gondok az ágyban »