Az anyósom az exért rajong

Soma | 2007. Augusztus 23.
Az anyósom nem pusztán utál engem, hanem a férjem exbarátnõjének legnagyobb cimborája lett. Lányaként szereti õt, mindennap beszélnek telefonon, és együtt piszkálnak bennünket. Mit tegyek, hogy ez megváltozzon?





Kedves Soma!

Gyűlöl az anyósom… Már szinte közhelynek számít. Viszont engem zavar. Volt idő, amikor azt hittem, ez megváltozhat, de ma már nem áltatom magam. Hosszú évek alatt nem sokat változott a helyzet. Már jó ideje a fia felesége voltam, mikor végre találkozhattam vele. Nem jött el a lagzinkra, nem volt kíváncsi a fia választottjára. Reméltem, ha megismer, lassan talán elfogad, sőt, merészebb álmaimban odáig is elmentem, hogy talán meg is szeret. De ő csak a férjem volt élettársát imádja, elmondta nekem, hogy semmi esélyem, mert őt a lányaként szereti.

Amúgy semmi baja velem, de szerinte a fia élete baklövését követte el, mikor dobta azt a tündéri, csodálatos nőt miattam. Hozzátette, hogy tudomása van arról, hogy jó ideje nem éltek boldogan, de a fiának akkor is kötelessége lett volna vele maradni, mert szegény nőt nagyon megviselte, hogy egy szebb, fiatalabb nő miatt hagyták el (ő sokkal idősebb volt a férjemnél), és 40 fölött neki már nincs sok esélye más pasit találni. Tehát anyósom a szárnyai alá vette. A legjobb barátnők lettek. Érdekes, hogy amíg a férjemmel élt, éppen csak elviselték egymást. Nagyon sok borsot törtek az orrunk alá, volt idő, mikor azt hittem, beleőrülök. A férjem mellettem állt, de az anyját is szereti. Szerelmünk kiállta a próbát, ahogy telt az idő, egyre erőtlenebbül támadtak, mára szinte egészen leálltak a piszkálódással. Viszont ugyanolyan jó barátnők, naponta beszélnek telefonon, ünnepekkor az ex ül az én anyósom asztalánál.







Mondd, Soma, mit tegyek? Egyáltalán tehetek még valamit? Miért nem számít az, hogy a fia boldog? Mit tegyek, hogy ne zavarjon ez a furcsa állapot? És miért jó ez az exnek? Hallottam már olyan személyekről, akik nem tudják/akarják elfogadni a szeretett személy halálát, és úgy tesznek, mintha élne. Például számára is tesznek terítéket az asztalra, ajándékot vesznek ünnepekkor stb. Néha az az érzésem, hogy az a nő is így viselkedik. Áhítattal várom bölcs rálátásodat.

Köszönettel, egy reményvesztett meny






Kedves „reményvesztett”, ám egyre reménykedő meny!


Lehet, hogy tévedek, de az az elképzelésem, hogy ha egy adott családi relációban valakiben automatikusan a gyűlölködés lép be a képbe (anyósod gyűlölte, gyűlöli a menyeit), akkor bizony ott valahol az ő feldolgozatlan sérüléséről van szó.

Ez többféle lehet, és nyilván egyéni, hogy kinél mi az igazság. Lehet akár az is, hogy őt is gyűlölte az anyósa, lehet az is, hogy féltékeny a fiára, akit valami karmikus kötés vagy valamilyen lelki sérülés miatt a szerelmeként él meg, de lehet akár az is, hogy az általam is már oly sokszor emlegetett hellingeri családdinamikán belül ő valamely olyan családtagnak az energiáit viszi tovább, ami épp egy ilyen anyós-meny viszonyulásban aktiválódik.

Vagy a másik vonal, ahol sérülés érhette, még az lehet, ami miatt a fia volt élettársával azonosul: amikor egy nőt otthagy a férfi egy szebb és fiatalabb miatt. Az biztos, hogy valami gáz van a mélyben. És azt nyilván tudod, hogy minden gyűlölködés mételyez. A gyűlölködés a legsötétebb és leglélekpusztítóbb energia, és legfőképpen őt, saját magát mérgezi ezzel. És ez a méreg belekerül a májába, a vérébe, az epéjébe, az ereibe, a szívébe, és betegíti őt. A bőre egyre szürkébb és fakóbb lesz, és a gyűlölködés mint terjedő rákos sejtek falják föl fokozatosan az emberben az életörömöt és a belső fényt. Úgyhogy ha zavar téged az ő gyűlölködése, csak azért zavarjon, mert a párod édesanyja, az asszony, akinek az életét a szerelmed köszönheti, boldogtalanná teszi saját magát. És ha belegondolsz, kettőtök közül most neki van nagyobb szüksége a segítségre. Gondolj bele, mennyire szörnyű, önpusztító tudatállapot gyűlölködni! És mennyire rossz karma…

Nos, hogy is lehetne rajta segíteni? Én a helyedben biztos elmennék Hellinger-terápiára (több levelemben írtam már erről, ajánlva a módszerről szóló könyveket is). A problémát viheted úgy is, mint a sajátodat, de viheted úgy is, mint az anyósodét. És abban a pillanatban, ahogy elindul a
családenergetikában a változás, az mindenkire kihatással lesz. Úgyhogy hajrá, szerintem vágj bele! Nagyon fogod élvezni!





A másik fontos dolog, hogy te hogyan állsz az egészhez. Ha két ember viszonyában az egyik viszonyulása megváltozik, akkor automatikusan a másiké is meg fog. Próbálj vele türelmes, megértő és szeretetteljes lenni. Hiszen valami oka van az ő torzulásának, ez neki sem jó így. Éppen emiatt követ el olyan hibákat, amit egyszer majd nagyon megbán, és amiért szenvedni fog.
Alaphiba például, ha egy szülő beleszól felnőttkorú gyermeke párválasztásába. Itt véleményem szerint a kedvesednek ki kellene állnia a döntése és a kapcsolatotok mellett. Tisztelet- és szeretetteljesen el kellene mondania az anyjának, hogy milyen érzéseket okoz szeretett fiának és feleségének a viselkedésével. Nagyon fontos, hogy a párod nyitott szívvel és őszintén beszélje ezt meg az anyjával! Legyen udvarias, de ne tapintatoskodjon. Legyen szívbemarkolóan őszinte és bátor az érzései kinyilvánításában! Ne tűrje némán és bambán, hogy az anyja egyre jobban betegítse magát és a környezetét!

Ráadásul a volt élettárs sem jár jól azzal a szereppel, amibe most egyre jobban beleássák magukat: miszerint ő a szegény otthagyott, szánalomra méltó nő, aki 40 fölött már a kutyának sem kell. „Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.” Addig játssza el ezt, míg így is marad. Tehát ez az állapot mindenkit lehúz. Ezt kéne szépen értelmesen elmagyarázni a párod által a mamának. És addig is nyugi, türelem, megértés, megbocsátás vele szemben! És igenis bizalom, hogy elindul a változás! Kérd, imádkozzál érte, vizualizáld a vágyott képet! Nyitogasd a szív-energiaközpontját, küldj bele meleget, fényt! Úgy kell neki ez a lelke mélyén, mint Móra Ferenc didergő királyának a kis lencsi szemű lányka szívmelengető őszintesége és szeretete. De ez a párod feladata, hogy meglépje az anyjával szemben. A tied pedig az, hogy biztasd őt, hogy tegye meg! Hogy összegyűljön a kedvesedben az erő és bölcsesség, hogy lélektől lélekig képes legyen az anyjával elbeszélgetni.

Drukkolok nektek, nagy feladat előtt álltok: segíteni egy embernek a változásban. Ne mondjatok le róla, és majd ha eljön az idő, rólatok sem fognak lemondani! Sok-sok erőt, bölcsességet, éberséget, türelmet és reményt nektek!

Soma Mamagésa


Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu





Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu

Bővebb információért kattints ide! »

Exit mobile version