Ma sokkal inkább nyüzsgő európai metropolisz, ahol évente 30 millió turista fordul meg.
Mintha hazajönnék egy kicsit ezzel az érzéssel érkezem Prágába. Egyrészt
Budapest és Prága közös múltja miatt sok mindenben hasonlít egymásra, másrészt államközi ösztöndíjjal fél évet tölthettem már el itt, azaz tényleg kicsit hazajöttem látogatóba. A háborús pusztítást gyakorlatilag ezer éven át elkerülő
történelmi városmagot a 90-es évek elején nem kevés pénzből gyönyörűen felújították, aminek meg is lett az eredménye: Prága mai gazdagságát nem kis részben az évi 30 millió (!) turistának köszönheti. Ennek persze óriási hátulütője is van: a központban egész álló nap végeláthatatlan embertömeg hömpölyög, kiszorítva a valódi városi életet. Itt tényleg kizárólag a turisták kiszolgálásával
foglalkozik mindenki. Így sajnos a Károly híd vagy az Óváros tér nevének gyakran negatív csengése van már… Óriási hiba volna azonban kihagyni a legnépszerűbb turistacélpontokat kora reggel, esetleg késő este elkerülhetjük
a tömeget.
A történelem illata
Prága óriási művészettörténeti múzeum. Alapítása óta az összes nagy korstílusban világhírű épületeket emeltek itt. A belváros kacskaringós utcái máig is emlékeztetnek az ezeréves város egykori alakjára, a barokk házak gyakran
gótikus föld alatti szinteket rejtenek. Több helyen találunk román kori körtemplomokat, a középkori építészet első hírnökeit. A csehek legnagyobb királya, IV. Károly Prágát a kor egyik legvirágzóbb európai városává tette: gótikus templomok egész sora, köztük a Szent Vitus-székesegyház,
a vár, a Károly híd és a Károly Egyetem megalapítása is az ő nevéhez fűződik. A várost két évszázadon át a gótika uralta, Prága a Habsburgok színre lépésével folyamatosan vette fel mai barokk arculatát: a régi házakat elbontották,
átépítették, a gótikus templomok barokk homlokzatot kaptak. A 19. században a kor szellemének megfelelően új városrészek épültek eklektikus stílusban, elkészült a Nemzeti Színház, a Nemzeti Múzeum. A századfordulós Prága sok mindenben hasonlít Budapestre, és a két város a 20. században is hasonló utat járt be. Jelentős szecessziós és modernista hatások után Prága a háborút viszonylag kis veszteségekkel vészelte át. A szocializmus évei alatt megroggyant ugyan, de a 90-es évek közepén új erőre kapott.
Folytatás a Nők Lapja Évszakok őszi számában!