Ebben segítenek fehérköpenyes kollégáiknak a bohócdoktorok. Komoly doktorhoz illő öltözet, fehér köpeny és sztetoszkóp helyett színes parókában, kockás nadrágban jár vizitelni Tóth Bence. Pedig a huszonhárom éves fiatalember nem nevezhető kezdő bohócdoktornak, az általa végzett humorkezelések száma alapján már a főorvosi cím is kijárna neki.
Négy éve vásárokban hajtogattunk lufit bohócruhában, de ez nem igazán elégített ki bennünket. Szerettünk volna többet tenni egy jó cél érdekében, ekkor ugrott be az ötlet: látogassuk meg a pécsi gyermekkórházban fekvő betegeket. A kicsik és a dolgozók is nagyon jól fogadtak bennünket, sőt, a nővérek azt kérték, menjünk be a fertőző osztályra is emlékszik vissza a Bohócdoktorok első akciójára Tóth Bence, azaz Pajti bohóc. Amikor kijöttünk a társammal, Jancsó Péterrel, Peti bohóccal, úgy éreztük magunkat, mint egy kifacsart citrom, mégis jó érzéssel töltött el minket, hogy képesek vagyunk a bennünk lévő szeretet és öröm átadására. Ez elég nagy lendületet adott ahhoz, hogy folytassuk a bohócdoktorkodást.
A két bohócnak nincs állandó műsora, mindenhol alkalmazkodnak a helyi körülményekhez, és a betegek igényeihez. Mielőtt elkezdődne a vizit, megkérdezik a nővérektől, melyik kisgyereknek mi a baja, milyen szabályokat kell vele kapcsolatban betartaniuk. Mindenkinek személyre szabott kezelés jár, a fiúkkal például lufikardpárbajt vívnak, a lányokkal énekelnek.
A fertőző osztály kivételével mindenhol összegyűjtjük a gyerekeket, megismertetjük őket egymással, így, ha mi elmegyünk, akkor egy vidám gyerekközösséget hagyunk magunk után, és nem egymástól elszigetelt ijedt betegeket. Azt, hogy az öröm gyógyít, tapasztalatból tudom: a gyerekek megállítanak az utcán, és boldogan mesélik, mennyivel jobban érezték magukat a látogatásunk után. A nővérkék is azt mondják, hetekre jobbá tudjuk tenni a hangulatot, sőt, már arra is volt példa, hogy az egyik szülő hálából meghívott bennünket sörözni.
A jelenlét a fontos, hogy szívvel-lélekkel a gyerekekre figyeljünk. Ezért sincs konkrétan betanult műsorunk, a tapasztalatainkra és az intuíciónkra támaszkodunk. A színészkedéstől a táncig, a lufihajtogatástól a zsonglőrködésig sok mindent bevetünk, a lényeg, hogy a gyerekek is érezzék, szeretettel és tiszta szívvel álljunk eléjük. A betegség helyett Szivárványországról beszélünk, ahonnan a bohócok jönnek. Ott mindenki boldog, sok a tánc, a zene, a móka és a lufi. Mi azért érkezünk a kórtermekbe, hogy eltereljük a figyelmet a betegségről. Ennek hála általában már másnap minden kis betegünk visszavárna. Pedig elég kevesen vagyunk, Peti bohóc és jómagam mellett néha az öcsém és a barátaink ugranak be segíteni, de így sem győzzük bejárni valamennyi magyar gyerekosztályt.
Még több az e heti Nők Lapjából:
Az ételek jokere: a fasírt » Hollywood zöldben » Lombikból – ikreket vagy egykét? » Segítség, anya lettem! » Újrahasznosított textil » Pánik nincs, baj van » Ónodi Eszter színei » Családok a környezettudatos életmódról » |