Énekpróbán az Erdélyi Tündérkert Alapítványnál

Kertész Gábor | 2007. November 28.
Gabriella és Vera négy éve költöztek Erdélybe Magyarországról, hogy elhozzák az itteni csöppségeknek a magyar kultúrát, és megtanítsák nekik a mûvészetek szeretetét.

„Ha én cica volnék, száz egeret fognék, de én cica nem vagyok, egeret nem foghatok…” – kánonban száll az ének a mikházi iskola tantermében, ahol a daloló és táncoló gyerekek meleg lehelete biztosítja a fűtést. A kopár teremben egyre vidámabb a hangulat, ahogy a két tanító néni, Czakó Gabriella és Nagy Vera a beénekeltetést végzi az Erdélyi Tündérkert Alapítvány foglalkozásán. „Hopp, hopp, száll a labda” – éneklik a gyerekek, miközben egymásnak dobálják az apró plüssmalackát. Az, hogy nemcsak szimpla játékról, hanem komoly kóruspróbáról van szó, akkor válik nyilvánvalóvá, amikor Gabriella elkezd olyan utasításokat adni, mint „Nyisd ki jobban a szád!”, „Figyelj a melletted ülő hangjára” vagy épp „Rekeszből énekelj!”




Amire szükség lenne:

– Zongora, pianínó

– Furulyák

– Kották

– Furgon vagy kisbusz


A gyerekek Nyárád-menti székely falvakból származnak. Gabriella és Vera négy éve költöztek Erdélybe Magyarországról, hogy elhozzák az itteni csöppségeknek a magyar kultúrát, és megtanítsák nekik a művészetek szeretetét. Ma már hetente két próbát tartanak, táborokat szerveznek, havonta egyszer közös örömmuzsikálásra hívnak minden gyereket.







– Én nem szeretek annyira furulyázni, inkább az éneklés megy – magyarázza Barna, miközben a többieket figyeljük. Ő a szomszédos faluból érkezett a foglalkozásra a nővérével. Van egy öccsük is, de ő még túl fiatal lenne ehhez.

– Az itteni gyerekek mind anyagi, mind szellemi javakban nagyon szűkölködnek – szólít meg Czakó Gabriella, miközben az iskola udvarán figyelem a pottyantós vécéket, és azon gondolkozom, hány fok lehet most odakinn. – Szerencsére legalább az utóbbin tudunk egy kicsit segíteni. Sok gyermekről kiderül, hogy istenadta tehetség, de a többiek is elég szorgalmasak ahhoz, hogy színvonalas produkciót tudjunk velük létrehozni. Az egyik misztériumjátékunkkal például már egy tucat magyar városba is meghívtak minket, így a kicsiknek volt lehetőségük utazni, látni Magyarországot. Emellett a barátaink és a régi tanítványaink anyagi támogatásával létrehoztunk egy ösztöndíjat a gyerekeknek, így segíteni tudjuk a nagyobbak továbbtanulását. Havi tizenkétezer forint már elég ahhoz, hogy a középiskolásaink meleg ételt kapjanak a kollégiumokban. A pályázati pénzt hangszerekre, esetleg utazásra költenénk.

Ha szeretnél nekik segíteni, szavazzatok rájuk itt!

Exit mobile version