vízben úszkáló férjükre, és igyekeznek túlélni nadrágban, hosszú ujjú felsőben, földig érő kabátban és az utolsó hajtincset is szigorúan eltakaró fejkendőben a több mint 40 fokos meleget. A bátrabbak utcai ruhájukban mennek be a vízbe egy kis felfrissülésért. Egy török üzletember, Mehmet Sahin azonban véget vetett
a megpróbáltatásoknak, és megtervezte a fejtől bokáig érő, az iszlám elveinek is megfelelő, egyszersmind trendi fürdőruhát az elkötelezett hívőknek. A tervező szerint ezzel sikerült megfordítania a százéves irányzatot, miszerint a fürdőruhák egyre kevesebbet takarnak. Az iszlám vezetésű politikai elitnek – úgy hírlik – tetszik az ötlet. Az új fürdőruha világos színösszeállítású, és leginkább egy joggingra hasonlít. Csuklyája gumírozott, az alsó része macskanadrágra emlékeztet, befed minden kanyarulatot, domborulatot a női testen. Mehmet Sahin még egyetemista korában tervezte az első fürdőruhát, amikor Isztambulban jogot tanult. Akkor férfiak számára készített fürdőnadrágot, mert bosszantotta, hogy levágott nadrágokat kell úszáshoz hordania. Akkora sikere volt, hogy hamarosan tőle vásároltak egyetemista társai. Annak idején egyedül dolgozott, az első darabok pedig majdnem 100 dollárért keltek el. Ma már két főállású tervezője van, és Isztambulban megalapította cégét, a Hasemát. Tavaly több mint 40 ezer darabot adott el az úgynevezett csuklyás macskadresszekből, s ezzel elhozta a muszlim nők számára is a szórakozás egyik fajtáját, az úszás, fürdőzés élvezetét. A szekuláris Törökországban ugyan a törvények tiltják a fejkendő viseletét közintézményekben, ám a vallás gyakorlásának és az ezzel járó külsőségeknek nem lehet útját állni. A tervező úgy véli, bár a bikini nagyon is elterjedt a törökországi üdülőhelyeken, a törökök nagyobb részét elborzasztja, felháborítja a bikinis nők látványa, ezért is fogják sokkal többen megvenni az ő fürdőruháit, mint eddig. Törökország egyre gazdagabb lesz, a gazdaság fejlődését a reménybeli európai uniós tagság is segíti, s az emberek is változnak: egyre nagyobb lesz az igény arra, hogy nyaraljanak, pihenjenek, kikapcsolódjanak, és ennek része az úszás, fürdőzés, véli a cégtulajdonos.
A török nők millióinak azonban ma még nem a fürdőruhájuk típusa, hanem a családjuk megélhetése miatt fő a feje. Sokuknak az is gondot okoz, hogy miként viseljék el a férfiuralmat. Törökországban általános szokás, hogy a fiatalok az esküvő után a férj szüleinek házába költöznek, vagyis mindig a lány költözik, a fiú marad. Így volt ez Hatice hanimnál is (a hanim szó asszonyt jelent). Már túl van a negyvenen, de anyósa még mindig dirigál neki. Hatice korán kel, elkészíti a férje, az anyósa és a kisebbik fia reggelijét, ebédjét (nagyobbik fia megnősült,
és szerencsére volt annyi pénzük, hogy egy kis lakást béreljenek), beveti az ágyukat, mert az anyósa, ahogy kilép az ágyból, úgy is hagyja. Hatice házakhoz jár takarítani, szerencsésnek mondhatja magát, mert Ankarában sok a külföldi vagy tehetősebb helyi polgár, akinél dolgozni lehet. Délután otthon eltakarítja a többiek reggeli- és ebédmaradékát, elmosogat, elkészíti a vacsorát, kitakarít, mos, vasal. Az idős anyós mindenütt nagy úr, ki kell szolgálni, teljesíteni kell a kívánságait, el kell tartani. Gyakorlatilag az egész család Hatice fizetéséből él: férje csak alkalmi munkákat kap, fiát fiatalon leszázalékolták. Nők milliói élnek így, és semmi esélyük a kitörésre. Haticének sem, pedig ő már modernebbül gondolkodik. Neki még hat testvére van, ő már csak két gyereket szült. A nagyobbik fiánál született egy unoka, és nem nagyon akarnak még egyet, persze, mert az első rögtön fiú lett. Hatice gondolni sem akar arra, amikor már nem bírja keze-lába a munkát. Betegbiztosítása, nyugdíjbiztosítása ugyanúgy
nincs, mint sorstársainak. A statisztikák azt mutatják, Hatice esete tipikus, és az
elmúlt években nem sok változás történt a török női társadalomban, a mintegy 22 millió nő életkörülményeiben, szokásaiban.
Folytatás a Nők Lapja Évszakok téli számában!