Kedves Soma!
Azt hiszem, a problémám cseppet sem szokványos. Szűz vagyok. Ez talán még nem is lenne akkora gond, ha 16 éves lennék, de én a nyáron voltam 26. Soha nem volt még kapcsolatom, soha nem csókolt meg senki, még csak a kezemet sem fogta meg egyetlen férfi sem. Ahogy múlik az idő, egyre inkább szenvedek emiatt, de elsősorban nem a szex hiányzik, hiszen „amit még nem kóstoltál, az nem hiányzik”. Viszont hiányzik a gyengédség, hogy átöleljen egy férfi, hogy legyen kihez odabújnom, ha szomorú vagyok, hogy meg tudjam osztani az örömeimet valakivel.
Nyilván felmerül a kérdés, vajon egy 26 éves nőnek miért nem volt még soha kapcsolata? Nos, nincs önbizalmam, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Nem tudom elfogadni magam, hiába fogytam évekkel ezelőtt 10 kg-ot, még mindig van rajtam 4-5 kiló felesleg. Az itt-ott domborodó párnácskák és a jóindulattal is csúnyának titulálható melleim miatt pedig nem merek levetkőzni egy férfi előtt sem. Vágyom egy férfira, de tudat alatt szerintem mindaddig el fogom utasítani egy kapcsolat lehetőségét, amíg nem változtatok a testemen, mert megbékélni azzal, amit a tükör mutat, nem tudok.
Hiába vagyok annyi idős, amennyi, belül még mindig az a gátlásos, pattanásos, szemüveges, duci kamasz lány vagyok, aki egykor. Mindezek ellenére a férfiakkal kapcsolatban magasra tettem a mércét. Ha „akárki” megfelelne, nyilván már nem lennék szűz. 21 évesen randiztam először, 24 évesen utoljára. Öt fiúval találkoztam, négyet interneten ismertem meg, az ötödik a barátnőm ismerőse volt. Mindegyikükkel csak egyszer randiztam, volt, aki nem hívott többé, de négy esetben én mondtam, hogy inkább ne találkozzunk többet.
Lehet, hogy naiv vagyok, és rózsaszín szemüvegen keresztül nézem a világot, de szeretném, ha már az első randin éreznék valamit, ha vonzódnék az illetőhöz. Mivel ilyet egyik esetben sem éreztem – olyat viszont egy-két esetben igen, hogy a hátam közepére sem kívánom ezt a pasit –, úgy gondoltam, hogy nincs értelme többször találkozni.
Soma koncertre hív! |
Sok szeretettel várok mindenkit újév-köszöntő Libidó-koncertemre január 3-án, csütörtökön este 8 órától a Trafó Bár Tangóban (IX. ker., Tűzoltó–Liliom u. sarok, pár percre a Ferenc körút megállótól). Soma Mamagésa |
Ha véletlenül rám néz egy férfi, biztos hogy a fejem búbjáig elpirulok, és a fejemet elfordítva elmenekülök. Ezért is írtam, hogy belül szerintem még egy gátlásos kamasz (vagy inkább kislány) vagyok, mert egy felnőtt nő nem így viselkedne. Talán nem tudom elhinni, hogy valaki nőként nézhet rám.
Két éve szinte burokban élek, nem dolgozom, nem járok szórakozni, a napjaim itthon telnek a négy fal között. Ha néha kimozdulok bevásárolni, könyvtárba, szinte fura beszélgetni az emberekkel. A szüleimen kívül nem sok emberrel van napi kapcsolatom, pedig vannak barátnőim, de ők távol élnek, így velük többnyire csak e-mailen vagy telefonon tartom a kapcsolatot. Mivel ritkán mozdulok ki valahova, esélyem sincs férfiakkal találkozni. Az idő viszont telik, és nem szeretném, ha a harmadik X-be lépve még mindig azt kellene mondanom: szűz vagyok.
Mit tanácsolsz? Fogadjam el magam olyannak, amilyen vagyok? Várjak türelemmel, hátha egyszer rám talál majd a szerelem? Sajnos nem tudok ennyire optimista lenni.
Előre is köszönöm a tanácsodat, Anna
Kedves Anna!
Minderre a torzulásra, amiben vagy, ott van a válasz a mélyben! Össze kell szedned a bátorságodat, hogy szembenézz magaddal! Egy csatolt levélben ajánlok neked szakembereket, szerintem minél hamarabb jelentkezz be kineziológushoz és Hellinger-terapeutához is! Hatalmas katarzis lesz! Nem fog fájni, vagyis nem fájóan fog fájni, hanem felszabadítóan! Ennek a történetnek semmi köze nincs ahhoz, hogy hány kiló felesleg van vagy nincs rajtad, (megérzésem, hogy nincs is), és hogy hova tetted a mércét! Ahogy elkezdenek majd felszabadulni a lekötött energiák, úgy fogsz te magad is rájönni erre. És a te változásod a szüleid életébe is változást fog hozni. Minél tovább toporogsz, annál nehezebb lesz kitépni magad ebből a beteg állapotból! Ki kell hogy lépj a négy fal közül! És senkire semmit nem háríthatsz, hogyha nem teszed meg! És akkor ne panaszkodj! Akkor vedd tudomásul, hogy azt választottad, hogy egy bezárult, szorongó, bölcsődés szintjén élő problémagyártó vénkisasszony leszel! Van választásod! De neked kell döntened, más nem léphet helyetted!
Hidd el, egy partnerkapcsolatban nem az számít, hogy hogyan áll a melled, és hol vannak rajtad „domborodó párnácskák”. (Egyébként azt tapasztalatból tudom, hogy kifejezetten szeretik a férfiak.) A jelenkor szellemiségének egyik remek közhelye (szeretem a közhelyeket, esszenciálisan fogalmazzák meg az igazságot), hogy a valóság illúzió. A te tudatodon, „szemüvegeden”, látásmódodon keresztül képeződik le a te személyes valóságod. És ahogy a dolgokra való rálátásodat, a tudatodat változtatod, úgy fog a körülötted levő „valóság” is változni. Amíg te egyfolytában magad szapulod (elfordulva a benned élő Annától), addig ezt a valóságot képezed le magadnak. Ismerjük jól Pavlov kondicionálásos kísérleteit, azóta rengeteg pszichológiai kísérlettel bizonyították be, hogy új gondolkodási, érzésbeli és viselkedési mintákra is átállíthatjuk, átszoktathatjuk magunkat.
Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu Bővebb információért kattints ide! » |