A Fair Trade lehetőségei

Kern Ágnes | 2008. Február 24.
Az ember olyan mohó lánya, mint én, reszkető kézzel tépi le a papírt, cibálja szét a fóliát, hogy haraphasson. A bevonat roppan, a töltelék olvad, az ízek összesimulnak a nyelvemen

A csokoládé élvezetének eme mély pillanataiban a legritkább esetben gondolnék arra, micsoda embertelen körülmények között termesztik, szedik, csomagolják kedvenc függőségem okozóját, a kakaóbabot, vagy éppen a kávészemeket, tealeveleket. Szerencsére mások már elgondolkodtak ezeken a dolgokon. A második világháború után a segélyszervezetek rájöttek, hogy jobb az általuk összegyűjtött pénzért helyi kistermelők termékeit megvásárolni, mint egyszerűen szétosztogatni. Az által, hogy lehetőséget biztosítanak az éhbérért dolgozó, kisemmizett embereknek a tisztességes keresethez hozzájutni, nemcsak önbecsülésüket, hanem az egész helyi társadalom fejlődését elősegítik. A megoldást el is nevezték Fair Trade-nek, amit magyarul leggyakrabban a méltányos kereskedelem kifejezéssel szokás emlegetni.

Az ötlet olyannyira jónak bizonyult, hogy hamarosan a méltányos kereskedelemre épülő boltok nyíltak Amerikában és Nyugat-Európában is. 1964-ben már meg is alakult az első Fair Trade szervezet. A méltányos kereskedelem pontos definícióját azonban csak 1999-ben pontosították. Ekkorra már elterjedtek az úgynevezett Világboltok is, ahol hátrányos helyzetű, afrikai, ázsiai vagy latin-amerikai országok kézműves és földműves termékeit lehet megvásárolni. A Fair Trade logóval ellátott termékek ma már a hipermarketek polcait is elérték, tulajdonképpen egy divatos márkanévvé vált a mozgalom.

Lelkiismeret-furdalás helyett a minőség élvezete

A termelők és közvetlen környezetük számára számos egyértelmű haszonnal jár, ha csatlakoznak ehhez a ma már szigorúan ellenőrzött feltételek mellett működő rendszerhez. Európából nézve sokszor hihetetlennek tűnik, hogy gyerekeket dolgoztatnak rabszolgaként, tulajdonképpen azért, hogy mi itt olcsóbban jussunk hozzá kedvenc kakaóporunkhoz. A méltányos kereskedelemben kifizetett drágább ár azonban nemcsak a lelkiismeret furdalásunkat oldhatja fel. A Fair Trade logó mellett gyakran megjelenik ugyanis a bio felirat is, ami garantálja, hogy az így előállított termékek legalábbis ökológiailag fenntartható gazdaságokból származik. S ha picit is tudatos vásárlónak szeretnénk vallani magunkat, gyorsan rá kell döbbennünk, hogy legalább az élvezeti cikkek esetében érdemes a minőséget szem előtt tartani a mennyiséggel szemben. A már emlegetett, egy szuszra felfalt filléres csokiszelet édes ugyan, de semmiféle egyéb élvezhető ízt nem ígér. Az igazi, kakaóban dús csokoládénak viszont egyetlen kockájában is felsejlik a forróság ami érlelte, a fáradhatatlan kezek, akik leszedték, válogatták, csomagolták.

De magyar gazdáktól miért nem vásárolnak a Fair Trade szervezetek?

Talán ha lehetőségünk lenne ezen az éghajlaton is kávét és teát termeszteni… A viccet félretéve, a Fair Trade az olyan harmadik világbeli embereknek kínál kiutat, akiknek valóban nincs más lehetőségük. Magyarországon szerencsére nem kell túl gyakran tizenkét éves gyerekeket kimenteni az ültetvényekről és az iskolarendszer is egész jól működik, sőt tiszta ivóvíz is jut mindenkinek.

Persze a mindennapokban is betarthatnánk a méltányos kereskedelem elveit, egy picit több odafigyeléssel. Nem kell például banánlevélből font szennyes kosarat vásárolni, ha nálunk a fűzfavessző honos. Konyhája falára mindenki ragyogó neonbetűkkel írhatja fel a szót: őstermelő és máris betartja a Fair Trade alapelveit – közvetlenül a termelőtől szerzi be a termékeket és talán egy kicsit többet is fizet érte. Ezzel támogatja a világ sokszínűségének fennmaradását, a helyi gazdaság fejlődését és szinte biztos, hogy jobb minőséghez jut hozzá, mint amit egy nagy, agrobiznisz vállalkozástól elvárhatna.

Kiadvány a Fair Trade-ről magyarul: FAIR TRADE – Méltányos Kereskedelem, Szerkesztette: Szittner Anikó, Kiadó: Védegylet, Budapest, 2005.

Exit mobile version