Kamaszlányok, akik a kicsikért dolgoznának

A Remédium Alapítvány iskolájában Tatabányán kamaszlányok szeretnének kicsi gyerekeknek örömet okozni. Terveik szerint három-négy éves, állami gondozásban élő óvodásoknak tartanának kézműves foglalkozásokat. Pedig ők maguk is segítségre szorulnának! Túlkorosan végzik az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát. Van, aki azért került ide, mert inkább csavargott iskola helyett, mások megbuktak egyszer vagy tán kétszer is.

A foglalkozás ötletadója, Montz Andrea, az alapítvány kuratóriumának tagja maga is tanított ebben az iskolában.

– Néha elgondolkodom azon – mondja -, miért is kerültek ide ezek a lányok, hiszen olyan jószívűek, annyira örülnek, ha segíthetnek, és lehet rájuk számítani. Vajon miért nem kellettek ők más iskolában? Ősszel a mi alapítványunk is bemutatkozott az úgynevezett civil napon. Játszóházat csináltunk háromtól tizenhat éveseknek, kézműves foglalkozásokat tartottunk és olyan nagy sikerünk volt, hogy alig lehetett a gyerekeket hazazavarni. Ekkor jött az ötlet, hogy szervezhetnénk ilyen foglalkozásokat máskor is. Legközelebb karácsonykor jöttünk össze, akkor már a lányokkal készítettünk szalmából ajándéktárgyakat, és hogy ez ne csak egy önmagáért való tevékenység legyen, átvittük a Hospice alapítványba az öregeknek.

– Úgy örültek! – erősíti meg Koncz Adrienn, aki tizenhat évesen járja a nyolcadik osztályt -, mert nem szoktak ilyesmit kapni, mi meg szívesen csináltuk. Gyakran jövünk össze ebben a teremben, néha testnevelés órák helyett is itt vagyunk, mert nagyon kicsi a tornaterem, öltözni sem tudunk hol, ezért itt rajzolunk, üveget festünk, beszélgetünk, néha a tanárok is leülnek közénk. Az osztályfőnököm olyan, mintha a második anyukám lenne. A tanárok itt tényleg mások – mondja, és többen bólogatnak -, titkokat is el lehet árulni nekik!

– A kicsikhez is szívesen járnátok? – kérdezem, és lelkesednek többen is, hogy az jó volna, tényleg! Adri elárulja, hogy legszívesebben gyerekekkel foglakozna felnőttként is.