Férfitársam

D.Tóth Kriszta | 2008. Március 19.
"Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó…" – megálltam egy pillanatra. És elgondolkodtam. Anya főz. Apa mosdik. Nem apa főz, és anya mosdik. Vagy mondjuk anya számítógépezik, apa vasal. Aztán persze Lola kikövetelte tőlem a folytatást, úgyhogy nem volt lehetőségem tovább elmélkedni a sztereotípiákon.

Szeretem Zelk Zoltánt. Lola is szereti. Az „Este jó” pedig generációk óta a család kedvence. És az 1960-as évek végén talán föl sem tűnt volna, hogy apa mosdik, anya főz. De az én mai fejembe szöget ütött ez a két sor. Nem szoktam feministaként definiálni magam, mert félek a szó mai tömegértelmezésétől. Hibás asszociációk veszik körül, buta sztereotípiák társulnak hozzá, én pedig nem szeretnék azonosulni a hibás asszociációkkal, buta sztereotípiákkal. De ha az a kérdés, azt gondolom-e, hogy senkinek nincs joga egy nőt megütni? Vagy azt, hogy a férfiaknak is egyenlően kellene-e részt venniük a gyereknevelésben? Esetleg azt, hogy a nők ugyanannyi munkáért ugyanannyi bért érdemelnek-e, akkor a válaszom egyértelműen igen. Ha pedig ettől feministának számítok, a szó modern értelmében, akkor mégis vállalom, az vagyok. Az ENSZ adatai szerint a Földön található összes munka háromnegyedét a nők végzik. És ezért a kifizetett bérek tizedét kapják. Hát van jó érzésű nő, aki ne igennel válaszolna?

De ez a cikk nem erről szól. Hanem arról, hogy ez az ártatlan vers rádöbbentett arra, mekkora szerencsém van. Alex a főzésen kívül mindent csinál, amit én is. A főzést pedig csak azért nem, mert ahhoz én ragaszkodom. Ugyanis imádom. Viszont az én férfitársam kivasalja az ingét, elmosogat, ha bántja a szemünket a szennyes edény, és kitereget, ha jelzi a mosógép, hogy elkészült. Amikor Lola megszületett, minden különösebb egyeztetés nélkül pelenkázta, fürdette, ringatta és becézte. Ez persze nem azt jelenti, hogy én magam mindezt, a mosogatástól a pelenkázáson át a ringatásig, nem csinálom. Hanem azt, hogy ketten, közösen élünk, neveljük a kettőnk közös gyerekét, és visszük a kettőnk (hármunk) közös háztartását. Nekünk ez így természetes. Persze, aki bele-beleolvas a Lolával az élet… rovatba, erre már rég rájöhetett. De mégis el kell mondani. Mert a kelet-európai kultúrkörnek egyáltalán nem magától értetődő része a gyerekét pelenkázó vagy éppen családi vacsorát főző apa látványa. Vagy mondjuk a családfenntartó anyukáé. Egy egészen friss kutatás szerint olyannyira nem, hogy maguk a nők nagy része is azt mondja, ez így van rendjén. Bizony, az én „hagyományos” női szerepeket is boldogan magára öltő Alexem is éppen egy női olvasótól kapta meg a „pipogya” bélyeget. Tán az tenné pipogyává, hogy nem kőkemény macsóságán keresztül definiálja a férfiasságát? Hogy mer érzékeny lenni, házimunkát végezni és munka mellett aktívan gyereket nevelni? Ugyan! Az én szememben ő éppen ettől férfi. Férfias. Az pedig, hogy Lola – noha cseperedése közben nemigen figyel oda ilyesmire, sokkal inkább érdekli a táskám zsebében lapuló Túró rudi – ilyet lát maga körül, nagy öröm. Neki is ez lesz a természetes. Legalábbis addig, amíg az iskolai olvasókönyvben szembesül azzal, hogy a rövid „u”-hoz tartozó rajzon anya uborkát tesz el, a hosszú „ú” mellett pedig apa újságot olvas. Na meg a tévéreklámmal, amely szerint „azért szeretjük a nőket, mert szépek, okosak, háziasak és gondoskodnak rólunk, férfiakról…”

Belátom, nincsenek könnyű helyzetben a humán hímneműek manapság. Szép lassan, szinte észrevétlenül fölnőnek melléjük a nők. Képzettebbek, függetlenebbek, tele vannak ambíciókkal. És elvárásokkal. Férfitársaknak, ha tetszik nekik, ha nem, szembe kell nézniük az új világgal. Benne az Új Nővel. Milyen érdekes. Épp ebben a percben tudatosult bennem, hogy ma van a nők napja. Lola napja, meg a nagymamájáé, a sarki zöldséges nénié, a kolléganőimé, a bölcsis gondozóké, a szociológusnőké és takarítónőké, meg az enyém is. De ez csak egy nap az idei 366-ból, és nem is vagyok benne biztos, hogy a megfelelő indokkal ünnepelnek minket. Inkább azt szeretném, ha a többi 365-ön kicsit jobban összefognánk. Mi, fiatal asszonyok, meg a régi vágású úrhölgyek, a klasszikus háziasszonyok és a harcos emancipációbajnokok. Finoman, vagy ha kell, akkor egy kicsit keményebben, segítsünk egymásnak és férfitársainknak felnőni a feladathoz. Azért, hogy a ma két és fél éves Loláknak, Roniknak, Zsombiknak, Juliknak, Somáknak és Zsuzsiknak az „Este jó” már csak az legyen, aminek szánták: egy csodaszép altatóvers.

További kiemelt témáink a Nők Lapja március 19-én megjelenő, 12. számából:

Máté Kriszta
Tíz éve a TV2 hírműsorában. Mintha semmit sem fogott volna rajta az idő. Pedig történt közben egy és más: férjhez ment, és szült két babát is.

Moziba hív a Nők Lapja!
Édes-bús, olykor nevettető filmre, a Bakancslistára invitáljuk olvasóinkat, amelyben két zseniális színész, Jack Nicholson és Morgan Freeman varázsol el bennünket.

Csináld magad!
A hét végén már húsvét van. Néhány könnyen elkészíthető lakásdíszt mutatunk be nektek.

Nosztalgia
Vadas Zsuzsa kolléganőnk babazsúrra ment a Babaházba, ahol mindenféle babával találkozott.

Továbbtanul a közoktatás 2. – Nők Lapja-vita
Három iskolában jártunk, tapasztalatokat szereztünk, hogyan tanulnak a kicsik. Szólj hozzá a vitához a hozzá kapcsolódó Fórumon!

A heti szerkesztő, Lazarovits Szilvia ajánlásával:

Éppen 10 éve történt
Saját évfordulót ülünk, tíz éve jelent meg a Nők Lapjában az a tabló, amelyre összehozták az akkor indult kereskedelmi, valamint a közszolgálati tévéseket. Érdemes alaposan megfigyelni a képet, hiszen azóta is szinte mindenkit láthatunk a képernyőn. Néhányan ugyan csatornát váltottak, de az sem ritka, hogy maradtak ott, ahol tíz éve elkezd elkezdték pályafutásukat. Van, aki újra felépítette magát, van, aki szinte nem is változott. És egy ember gondolta úgy, hogy nem ragaszkodik a tévés szerepléshez. Akkoriban sikerült őket egyszerre megszólaltatni, most már három hetet töltünk velük. Érdekes lesz, ígérem…

Továbbá: Szépség; Divat; Horoszkóp; Útitárs: Triglav három szeme; Schubert Éva-interjú; Társkereső és még sok minden más!

Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó!

Még több az e heti Nők Lapjából:

Túró a tortába! »
Az írófeleség tükörképe az író férjnek »
Családbarát munkahely, részmunkaidő, távmunka »
Írni, olvasni, számolni – Hogyan tanuljanak a kicsik? »
Müller Péter: mi is az az ezotéria? »
Az első híradós ma már mama »
Vigyázat, támadnak a pollenek! »

Exit mobile version