Ti írtátok – a közoktatásról

A leggyorsabban reagálók a Nők Lapja Café fórumán feltett kérdésekre válaszoltak. Ezekből válogattunk:

Miért teljesítenek rosszul a magyar gyerekek a nemzetközi felméréseken, miért nem olvasnak jól, mennyire önállóak, motiváltak? Mennyit segítsen a szülő, milyen módszerrel, tempóban oktassanak a pedagógusok?

Voltak kérdések, amelyekben a száznál is több hozzászóló teljesen egyetértett. Az ideális elsős osztálylétszámot szinte mindenki húszban, vagy az alatt jelölte meg, és az is egyértelmű, hogy a lexikális tudás helyett a gondolkodás fejlesztését tartották fontosnak. Valaki Szent-Györgyi Albertet idézte, aki szerint nem szecskával kellene teletömni a gyerekek fejét, mert akkor nem marad hely a gondolatoknak…

A gyerekek ma mások?

Sok vélemény szól arról, hogy a pedagógusok nemigen tudnak mit kezdeni az átlagtól eltérő gyerekekkel, akiknek az együttműködése nem magától értetődő, meg kell őket nyerni…

„A gyerekek érdeklődőnek születnek. Ezt kell megtartani. Érezzék, hogy nem tanulni kell, hanem felfedezni a világot, mert a világ érdekes.”

„Nem önállóak, de a világ is más. Például én már nagycsoportosan hazamehettem egyedül. Ezt egy mai elsős nem teheti meg.”

„Nem a gyerekek mások, hanem a családok, ahol nevelkednek. Hol vannak már a többgenerációs családok, ahol a nagyi mindig ráért, ahol nem féltek a holnaptól, ahol nem volt televízió, csak közös beszélgetések?”

„Nyaranta gyerektáborban foglalkozom gyerekekkel. Az utóbbi években sokkal nehezebb elfogadtatni velük az általános szabályokat, például ha valaki a tiltott helyen játszik és a felnőtt rászól, illene figyelembe venni a tilalmat. Régebben volt turnusonként egy-kettő, akire figyelni kellett, most a programok helyett nyolc-tíz gyerek saját elfoglaltságot talál ki, eltűnik, és utánuk kell menni.”

A legtöbb hozzászóló fájlalja, hogy bár mindenki tudja, baj van, mégsem változik semmi.

„Látom, olvasom, hogy például a Nők Lapjában Vekerdy meg másutt mások írnak nagyon okos dolgokat, de az oktatásban nem történik semmi. Továbbra is hatalmas tananyag, korosztálynak nem megfelelő nyelvezet és elvárások, stressz, kudarc. Ki állapítja meg, hogy miket kell tudnia egy adott korú gyereknek? Vagy ezen nem lehet változtatni?”

Hozzászóltak a pedagógusok is

„A harcot nekem kell megvívnom az osztályteremben, ha nem megy, nem vagyok odavaló. A nagymamám hetvenévesen ment vissza egy évre tanítani elsősöket. Félt tőle, hogyan fogadják majd. Szerették, ugyanúgy, mint régen. Ő a több mint negyvenéves pályafutása alatt saját elmondása szerint három (!) nehezen nevelhető gyerekkel találkozott csak.”

„Az érem másik oldala a pedagógusképzés: amikor kikerültem a főiskoláról, nem tudtam, hogy az olvasástanulás fő pillére nem a betűk megismerése, pedig négyesnél rosszabb jegyem ritkán volt. A kezdő pedagógusok, ha szerencsések, találnak olyan tapasztalt kollégát a tantestületben, aki megtanítja nekik mindazt, amit a főiskola nem. Ha nincs… Számos országban gyakorlatközpontú a pedagógusképzés. Számos országban nem sóznak egy pedagógus nyakába harminc gyereket, mert felismerték, hogy az oktatás a legjobb befektetés.”

„Integrált oktatás? Van olyan osztály, ahová integráltunk négy-öt „diszes” gyereket, vagy magatartás-, figyelemzavarosat, csakhogy ezek kezelésére minket senki nem készített fel. Fejlesztő, pszichológus kellene minden iskolába. Digitális táblák? Még a témazárókat sem fénymásolhatom, mert nincs pénz.”

„Szerintem, aki nem csinálta, sohasem fogja megérteni, hogy ha ki is jövök az iskolából fél kettőkor, akkor is sokkal többet dolgozom napi nyolc óránál, javítok, készülök, vagdosok, rajzolok éjszakába nyúlóan. És aki a szüneteket irigyli, csak egy hónapig menjen be helyettem (hetente huszonöt óra), és próbáljon kedvesen, türelmesen, szívvel-lélekkel, oktatni, nevelni, szabadidős programot szervezni, szülőit és fogadóórát tartani, adminisztrálni, továbbképzésre járni, új módszerekkel kísérletezni, motiválni és vigyen haza a hónap végén 90 000 forintot, és próbáljon megélni belőle….”

„Sokan vannak a pályán, akik elhivatottságból végzik a dolgukat. A másik véglet azért tanít, mert másra úgysem lenne jó… Ezek kiszűrésére lenne jó egy független és jól működő tanfelügyeleti rendszer. Mint régen, csak függetlenebb módon. Például, ne jelentsék be napokkal előre, hogy jövök órát látogatni… Maximum két órával előbb. Esetleg.”

A szülők szerepe

A fórum hozzászólói egészségtelennek tartják, hogy a magyar oktatási rendszer ilyen nagy szerepet szán a szülőnek: kérdezze ki, ellenőrizze, esetleg korrepetálja, vagy korrepetáltassa a gyerekét.

„A szülőre támaszkodik az oktatás. Nem kéne!!!!”

„Alapvetően rossz, ha a szülőnek állandóan a gyerek mellett kell ülni és tanulni vele. Ő már egyszer kijárta az általános iskolát, a tanulás nem az ő feladata, a tananyagot az iskolában kellene elsajátítani és nem otthon küszködni vele, amit utál a gyerek és a szülő is.”