Marsi Anikó: A legfontosabb a család!

Rákerestem Marsi Anikó nevére az interneten, és átfutottam az olvasói leveleket. Néhány rosszalló megjegyzésen kívül gratulációk, elismerő nyilatkozatok garmadájára bukkantam, nagy részük Vilmos születése után érkezett. Szinte kivétel nélkül dicsérték a Fókusz műsorvezetőjét. Állítják, jól áll neki az anyaság.

– Te magad is úgy érzed, hogy előnyödre változtál a szülés után?

– Nehéz kérdés, mert kevésbé látom a változást. De ha a külsőségekre gondolsz, sokan megjegyzik, karcsúbb vagyok, mint lány koromban! Jólesik, de rosszul emlékeznek, mert az igazság az, hogy még mindig több vagyok három kilóval, mint a terhességem előtt. Valószínűleg mindenkiben az a kép rögzült, hogy akkorára nőttem, mint egy óriásbálna, amihez képest kétségtelenül visszafogytam. Torkig vagyok a diétával, futok heti 60 kilométert, ha ettől nem tűnik el, ezentúl együtt élek vele.

– Egészen a következő babáig, amikor…

– …minden kezdődik elölről: súlygyarapodás, diéta, őrült sportolás és a többi. De végül is mindegy! Nyilván más már a fontossági sorrend, mint korábban, hiszen míg azelőtt a munkám állt az első helyen, mostanra a család került oda. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Fókusz nem fontos, hisz akkor nem dolgoznék.

– Megkomolyodtál?

– Sosem voltam hebrencs. Azt mégis meglepetéssel vettem tudomásul, hogy sokan rettentő szigorúnak hisznek. Legutóbb a Vacsoracsata kapcsán – amelynek egyik szereplője voltam, és végignevettem az adásokat – csodálkozva hallgattam, olvastam, amint többen megjegyzik: nem gondolták, hogy ennyi mosoly elfér rajtam. A Fókusz kötött műfaj. Szigorú szabályokra épül, kevés benne a műsorvezetői spontaneitás. Ha komolyabb nem is, de sokkal türelmesebb lettem, ami el is kél egy kétéves gyerek mellett. Néha megveregetem a saját vállamat, hogy mennyire jól viselem, mikor Vilmos belehempereg a pocsolyába, majd ugyanazzal
a lendülettel, vizesen beleveti magát a homokozóba. Nem hittem, hogy vele együtt vigyorogva, hemperegve nézek majd szembe a kihívásokkal.