Anoushka Shankart, aki Londonban született és ott is cseperedett fel, először az édesanyja biztatta, hogy vegye kézbe a hangszert, amelyet édesapja, Ravi Shankar tett világhírűvé. Az akkor nyolcéves Anoushka ezzel rálépett egy útra, amelyen a világon elképzelhető legnagyobb és legjobb tanító, édesapja segítette. Ez önmagában azonban nem lett volna elegendő mindahhoz, amit már most, huszonhat évesen elért.
Tizenhárom évesen már játszott az In Celebration című albumon, édesapja Chants of India albumán – amelynek George Harrison volt a producere –, karmesterként debütált. Első szólólemezét nemes egyszerűséggel csodaként emlegették, amelyet csak megerősített, hogy a brit parlamentben megkapta az alsóház címerpajzsát – ő volt az első ennyire fiatal hölgy, akit megajándékoztak ezzel a kitüntetéssel.
Anourag című albuma után, hat évvel ezelőtt megjelentette a Live in Carnagie Hall című lemezét, amely már elhozta számára a nemzetközi hírnevet és egy Grammy-díj-jelölést a világzene kategóriában. George Harrison emléke előtt valóban meghatóan tisztelgett: édesapja Arpan című szerzeményét írta át úgy, hogy a gitárszólót Eric Clapton játszotta el a híres Concert for George rendezvényen.
Anoushka nemcsak a zenei világban, hanem a filmiparban is sikert aratott. India nemzetközi filmfesztiválján a legjobb mellékszereplő díját kapta meg a Dance Like A Man című filmben nyújtott alakításáért. Ezek után nem csoda, hogy a Time Magazine húsz ázsiai hőse között is szerepelt.
Legutóbbi albuma, a Breathing Under Water – amelyen Karsh Kale-lel hallhatjuk őt – is ezt a vonalat képviseli. Anoushka számára saját bevallása szerint egy irány létezik: az előre.
– A saját erőmhöz mérten a legmagasabb fordulatszámon alkotok és élek, s majd meglátom, ez az út hova visz – mondta. – Egyrészt nagyon sokat jelent számomra, hogy újra és újra felfedezhetem azt a klasszikus indiai zenét, amelyet még az édesapámtól tanultam, másrészt pedig nagyon izgalmasnak találom, hogy kialakítsam a saját hangomat. Szívből remélem, hogy megtalálom az egészséges középutat, mert ez vagyok én. Azért foglalkozom zenével, mert szeretem és őszintének tartom. (NLC)