Rómeó és Júlia történetét nem nehéz a 21. századi Jeruzsálemben elképzelni: itt a Capuletek és Montague-k más vallást, más tradíciót képviselnek, a szerelmesek elé a shakespeare-inél is nagyobb akadályok gördülnek.
Markó Iván 2006-os kétrészes balettje táncszínházi előadás, amelynek átélésében sokat segít a szimbolikus jelentésű sátor, a jelmezek, az autentikus, helyenként pörgősen kemény arab zene és Jávori Ferenc „Fegya” klezmerre épülő muzsikája vagy épp Verebes István színészi játéka. A zenéért önmagában is érdemes beülni a nézőtérre. Átütő, szenvedélyes, forrón izzó, amikor drámai. Nagyon bensőséges, gyengéd, amikor szeretetet, harmóniát sugároz.
A főszerep mégis a táncé: a pompásan elrendezett csoportképek, illetve a címszereplők, Nyári Gábor és Misáczi Mónika egyéni és páros alakítása a Magyar Fesztivál Balettől és Markó Ivántól megszokott minőséget garantálja. A szerelem pedig mindenen győzedelmeskedik a Művészetek Palotájában. (NLC, fotó: Mezey Béla)