A tesztek és azok értékelése
Szakdolgozatomban az id, ego, superego viszonyát és hangsúlyosságát kívántam megvilágítani. Az eredmények egyértelműen azon hipotézisemet bizonyítják, hogy a férfi-női kapcsolatokban a pszichodinamikai működés hangsúlya jelenleg az egón van. Nem mindig volt ez így, korábban a superegón volt a hangsúly. Ezt a lányok nevelésének történelméből és a családi állapotok változását mutató szociológiai kutatásokból tudhatjuk. No meg persze anyáinktól, nagyanyáinktól is.
A férfi- és női kérdőívek » 10 napon keresztül voltak kint a Nők Lapja Cafén. A kérdőíveket kitöltők életkora 18 és 65 év között volt, ebből legtöbben 24 és 44 év közöttiek voltak. 192 férfi és 192 nő tesztjét elemeztem végig.
A következők derültek ki hipotézisem bizonyítására vonatkozóan:
Mind a 12 kérdésnél egyértelműen és százalékos arányban a másik kettővel szemben az egós indíttatású válaszok kapták a legtöbb szavazatot.
A női kérdőívben a 12 kérdésnél minden válasznál a legtöbb szavazatot az ego kapta. A második „helyezett” a superego lett. A 12 kérdésnél 9 esetben a superego működése volt dominánsabb az iddel szemben, ami összesen 3 esetben előzte meg a superegót.
Tehát:
|
A pszichoanalízis elmélete szerint a személyiség részei: ID (ösztönén): Születésünktől fogva jelen van bennünk. A velünk született ösztönök gyors és azonnali kielégítését keresi – nem ismeri a türelmet. EGO (én): Az ösztönénből alakul ki, születéskor még nem létezik. Erős kapcsolatban áll a külvilággal, korlátozza, visszaszorítja ösztöneinket, kompromisszumokat keres. Az ego már tud várni, ismeri a türelmet. SUPEREGO (felettes én): Legkésőbb 4-5 éves korban alakul ki, különbséget tud tenni a jó és a rossz között. Betartatja a szocializáció és a nevelés folyamán kialakult szabályokat. |
1. ego – 12
Majd ha a 12 kérdésre úgy nézem a válaszok arányát, hogy ebből hány esetben előzte meg az egyik a másikat, akkor a következőképpen alakultak a dominanciák:
2. superego – 9
3. id – 3
Mindez szinte azonos a férfiakéval, náluk ez konkrétan így jelenik meg:
1. ego – 11
Majd ha a 12 kérdésre úgy nézem a válaszok arányát, hogy ebből hány esetben előzte meg az egyik a másikat, akkor a következőképpen alakultak a dominanciák:
2. superego – 8
3. id – 4
Összehasonlítva a két tesztet, a következőket emelem ki:
Azzal, hogy elindult az individualizáció, és a társadalmi szerepmintákban a hangsúly áttevődött a superegóról az egóra, elindult a két fél között egy sok szempontból egyenrangúbb kapcsolat. A válaszoknál százalékos arányban toronymagasan az egós indíttatású válaszok kapták a legtöbb voksot. (Egy kivétellel – 12-es kérdésre adott válaszok – a férfitesztben, erre külön ki fogok térni.)
A válaszokból kiderül, hogy a nők öntudatra ébredtek, a férfiak viszont alapvetően elengedték a hatalmi drámát, az alaphelyzetben a nőn való uralkodást. A nő már nincs alárendelt szerepben, sokkal inkább jellemző, hogy a nemek egyenrangú félként vannak jelen a kapcsolatban, ahol jelentős szerepe van a kommunikációnak és a közös érdekek egyeztetésének.
Példákkal alátámasztva, a nők tesztjeinek elemzéséből:
A női teszt első kérdése egy olyan – még egy generációval ezelőtt is klasszikusnak mondható – férfi-nő kapcsolatbeli szituációt ír le, amellyel vidéken én még az elmúlt években is találkoztam. (Erről írtam is a dolgozatomban a lányommal való beszélgetés kapcsán.)
„Hétvégén el szeretnél menni szórakozni a barátnőiddel. Friss párkapcsolatodban ez egy új helyzet, úgyhogy közlöd a barátoddal/férjeddel/pasiddal. De ő erről hallani sem akar, közli veled, hogy hogy képzeled, hogy csak csajokkal, és egyáltalán nélküle elmenj szórakozni?”
A megkérdezettek közel 80%-a számára a férfi véleményének az automatikus elfogadása helyett a konstruktív megbeszélés, egymás megértése és a saját érdekek és akarat képviselése, a szabadság és bizalom megadása volt az adott helyzetben a megoldás.
A női teszt második kérdésére adott válaszok egyértelműen a szexualitás felszabadulását mutatják.
Ami némileg engem is meglepett, az a 4. kérdésre adott válaszok aránya volt. A kérdésre, hogy hogyan reagál a fiatal anyuka arra, hogy bár otthon van gyermekükkel, de neki is kijár időnként a szórakozás, bár a férfi ennek nem igazán örül, a nőknek több mint a 90%-a válaszolta azt, hogy márpedig ez „alanyi jogon kijár”, és 0% (!!!) mondta azt, hogy ezt a helyzetet alapjáraton el kell fogadni, hiszen az a nő dolga, hogy otthon legyen a gyermekével.
Viszont ami a hatalmi drámás egymáshoz viszonyulás eltűnését és a partnerviszony megerősödését gyönyörűen példázza a női tesztben, az az 5-ös pont, ahol a nők 95%-ának nem okoz(na) gondot férfi partnere segítése érdekében a fő kenyérkeresői poszt felvállalása, amíg az tanul.
Ez szerintem hatalmas előrelépés, és nagyon rövid idő alatt!
Szintúgy alapvető változásra utal a 6-os pont kiértékelése. A válaszok 87%-os többségéből az derül ki, hogy egy mai nőnek nem igazán okoz gondot, ha a párja várandósan nem veszi feleségül. Tudom jól, hogy még anyám korában (egy generációval ezelőtt) is megvolt az emberek véleménye a „vadházasságban” élőkről. Két generációval ezelőtt ez pedig egyenesen a család szégyene lett volna. Szintén meglepett a 7-es kérdésre adott 72%-os választöbbség az adott kérdésre, miszerint: „A pár autóját állandóan a lánynak kell vezetnie, mert a férfinak nincs jogosítványa, és nem is töri
magát, hogy megszerezze.” A nők imént említett nagy többsége (72%-a!) ezzel kapcsolatban úgy gondolja, hogy: „Semmi gáz. Én imádok vezetni, ő viszont gyakorta főz és mosogat, aminek meg én örülök.”
Ez igen erősen és karakteresen utal a szerepminták változására!
Csakúgy a 9. kérdésre adott válaszok aránya. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a nő már nem egy eltartott, gyámoltalan gyermek, amiről a patriarchális beszédmód kapcsán a VI/6-os fejezetben már írtam. A patriarchializmus lényegét talán a konzervatív Louis de Bonald fejezte ki a legtömörebben: „A férfi az a nőnek, ami a nő a gyermeknek.” Eszerint a férfiak dolga, hogy vezessék és gyámolítsák a nőket mint gyengébbeket, a nők dolga viszont a szülés, a kicsik nevelése, valamint az otthon és a háztartás ellátása (Somlai Péter, 1997). Eszerint tehát a nők alávetettsége szükségszerű, mivel biológiai különbségeken alapul.
Ezt igazolja a 11-es kérdésre adott válasz is, miszerint a kávéfőzőt, a pirítóssütőt vagy a vízforralót a nőknek több mint a fele automatikusan megpróbálja megjavítani.
Az igazi meglepetést viszont a 12-es kérdésre adott válasz hozta számomra.
Itt a hűséghez való viszonyulást kutattam. A válaszokból a következők derültek ki, összehasonlítva a két nem tesztjét:
Az első válaszvariáció – ami egy kifejezetten superegós működésből fakad – a következő: „Egy párkapcsolatban mindenáron és minden körülmények között hűségesnek kell lenni egymáshoz!” Míg ezt a férfiak 43%-a gondolja komolyan, a nőknek csupán 18%-a. Ez azt üzeni, hogy a felmérés szerint feleannyira sem vagyunk hajlamosak, egyáltalán nyitottak a hűségre, mint a férfiak. Egyedül a hűségre vonatkozó kérdés-válaszoknál volt az, és az is a férfiak részéről, hogy nem az ego, hanem a superego jelenléte a dominánsabb.
A hűségre vonatkozóan (ugyanis a 12-es kérdés mindkét nemnél azonos), ez konkrétan a következőket jelenti:
Nők:
1. ego – 61,46%
2. superego – 37,50%
3. id – 1,04%
Férfiak:
1. superego – 59,90%
2. ego – 38,02%
3. id – 2,08%
Ez azt jelenti, hogy a superego és ego egymáshoz való viszonyulása a hűség témakörben épp fordított a nemeknél, ráadásul közel 1/3-os különbség aránnyal. (Nők-férfiak ego-superego aránya: megközelítőleg 60-40%, superego-ego aránya: megközelítőleg 40-60%.) Azt a véleményt, hogy „szerintem csak egyfajta hűség létezik: az önmagunkhoz való hűség, minden más csupán ebből fakadhat”, a nőknek több mint az egynegyede, míg a férfiaknak csupán az egynyolcada választotta. A válaszokból egyértelműen az derül ki, hogy jelenleg a másikhoz hűnek lenni a férfi számára jóval komolyabb elvárás, mint a nő számára. S hogy anyáink, nagyanyáink ezt hogy gondolták és élték meg anno, ezt nyilván nem tudhatjuk, de a társadalom megítélését a férfi és a nő „félrelépését”, azaz a párkapcsolaton kívüli szexuális együttlétet tekintve viszont igen. Míg a nőt különféle (a szakdolgozatba nem illő vulgaritású) jelzővel ítélték meg adott esetben, úgy a férfinak nem csupán bocsánatos, de szinte „kijáró bűn” volt a hűtlenség.
A ma nője viszont tudja, akarja, vállalja, igényli és éli.
Rátérve a férfiteszt részletesebb elemzésére, ebből a következőket emelem ki :
Az egyes kérdésnél (amely hasonló mindkét nemnél, és az autonóm szórakozásra vonatkozik) a férfiak több mint 90%-a tartja rendjén valónak a nő privát szféra és autonómia iránti igényét.
Ugyanezt mutatja a 10-es kérdésre adott válaszok aránya is, ahol a férfiak 94%-a tartja rendjén valónak, hogy partnere időről időre elvonuljon, amikor feltör benne az egyedüllét (egyébként nagyon is egészséges) szükséglete.
A négyes kérdésben szintén több mint 90%-uk gondolja úgy, hogy nem probléma, ha a lány jobb anyagi háttérrel rendelkezik, mint ő. Tehát a férfiak nagy többségének jelenleg nem okoz gondot, ha a nő vagyonosabb.
Szívmelengető érzés a 7-es pontra adott válaszok aránya, miszerint a leendő apukáknak több mint 70%-a várja az apás szülést, a gyermek várásában való intenzív jelenlétet.
Ez akár egy vagy két generációval ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna a társadalmi szerepek és kapcsolati minták megítélésére vonatkozóan. (Nyilván akkor is voltak másként gondolkodók, én a nagy többségről beszélek.)
Összesítve a tesztből származó tanulságokat, egyértelmű az előző korok társadalmi szerepmegítélésére vonatkozóan a superegóval szemben az ego dominanciája. A párkapcsolatokban már nem a hatalmi dráma, az alá- és fölérendelt szerep az, ami meghatározó, hanem az asszertivitás, az őszinteség, az egyenrangú partnerviszony.
Pszichológia.lap.hu »
Kineziológia.lap.hu »
Konfliktuskezelés.lap.hu »