Kedves Soma!
Ma találtam rá a Nők Lapja Cafén a rovatodra, elolvastam néhány leveledet, és nagyon hálás lennék, ha nekem is tudnál tanácsot adni.
Ha konkrétan szeretném megfogalmazni a problémámat, szerintem a kapcsolatfüggőség lenne rá a megfelelő szó. Tizenhat éves korom óta folyamatosan párkapcsolatban élek. Először egy ötéves kapcsolatom volt, és amikor annak vége lett, másfél hónap múlva már bele is vágtam a következőbe (ami még most is tart), de csak azért, hogy ne legyek egyedül, nem pedig kölcsönös szimpátiából. Egyszerűen nem bírok egyedül lenni! Az ötéves kapcsolatom után a barátnőmmel laktam, akinek minden éjszaka fognia kellett a kezemet, különben nem tudtam elaludni. Még durvábban fogalmazva, mindegy, hogy ki, csak valaki legyen velem éjszakánként, mert különben végigsírom az egészet, nem tudok aludni. Ez a probléma gyerekkorom óta kísér, nem voltam hajlandó a szüleimtől külön szobába költözni, csak tizennégy évesen sikerült rávenniük, hogy most már azért igazán…
Elég sok probléma van a párkapcsolatomban: egyáltalán nem tisztel engem, csúnyán beszél velem, durva. Sokszor gondolkodom azon, hogy ott kellene hagynom, de csupán az egyedülléttől való félelem miatt nem merem. Biztosan találnék párt, bár nem vagyok beképzelt, tisztában vagyok az értékeimmel. Kimondottan szép vagyok, egyetemi végzettséggel, több nyelvet beszélek, tehát nem az elveszett kategóriába tartozom, mégis, az egyedüllét gondolatától is kiráz a hideg.
Kérlek szépen, ha van időd, adj nekem tanácsot!
Üdvözlettel:
Pocok
| Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves Pocok!
Ezen valóban változtatni kell! De a jó hírem az, hogy lehet is! Tudom, miről beszélsz, nekem is volt egy ilyen periódus az életemben, amikor a pasi, akivel együtt éltem, nem aludt otthon (ez minden héten 2-3 nap volt), akkor vagy bekéredzkedtem valami baráthoz, vagy elhívtam magamhoz, vagy addig bolyongtam az éjszakában, míg hajnal nem lett. (A vége ideg-összeroppanás lett.)
Egy ilyen súlyos szorongás feltehetően nagyon mély, és kora gyermekkori sérülésből ered. A legelső szakaszból, a megszületés utáni időszakból. Ez a bizalom és bizalmatlanság kialakulásának az időszaka. Vagy pár hónappal később a szeparáció-individualizáció időszaka, ez féléves kortól kétéves korig tart. Az anyától való szeparálódás és a saját egyéni léttel való találkozás első és egész életünket meghatározó időszaka. Az első néhány hónapban az anyával való kapcsolat alakítja ki a biztonsággal, ősbizalommal való kapcsolatunkat.
A mi generációnk alapvetően egy neurotikus generáció. A hospitalizált szülés nem adott lehetőséget a háborítatlan szülésre. Ami utána következett, az pedig végképp
érthetetlen számomra. A táplálásunk megerőszakolt (szakszóval abuzált – abúzus = erőszak) volt, ami nem kevés sérülést hozott a léleknek. A gyermekeket megszületés után azonnal elvették az anyjuktól, öt perc múlva tudni „kellett”, hány centi, hány kiló, majd be a fakkba, ahonnét mindenkit egyaránt háromóránként hoztak szoptatni. Függetlenül attól, hogy 2 kiló 60 deka vagy 4 kiló 25 deka. Elképesztő, hogy a 60-as évek nagy felfedezése, a sejtmemória létezése sem hozott a szüléshez, megszületéshez és az egészhez való hozzáállásban változást. Pedig ott volt az egész szakma (akiktől ma is tanulnak orvosok, pszichiáterek, pszichológusok): Freud, Grodek, Ferenczi, Hermann, Melanie Klein, Kohut, a Bálint házaspár, és még sorolhatnánk. Pontosan tudták, hogy a megszületés előtti, alatti és utána jövő rövid időszak meghatározza az egész életutat, személyiséget. Mindezzel semmit nem törődtek. Maradt a lélektelen, gyakorta háborított kórházi szülés, a gátmetszések többnyire oktalan mészárszéke, az abuzált táplálás, sőt az előző rendszerben három hónapos kortól a bölcsi.
Meg is lett az eredménye: egy szorongó, neurotikus nemzedék, amely számára az ősbizalom, ősbiztonság csak igen mélyről előhívható érzés, viszont mindig valakibe vagy valamibe kapaszkodnak, így állandóan manipulálhatók, kiszolgáltatottak, függők.
Akárcsak most te. A pasid azért tud alázni, mert az ősbizalomban, biztonságban való sérülésed miatt csimpaszkodsz bele. Elengedted a méltóságodat, és ennek a következménye a szadomazó tangó. Nem vagytok egyenrangúak, te kiszolgáltatott, a pasid pedig uralkodik. Ha stabil, egészséges, autonóm ember szeretnél lenni, akkor el kell indulnod önmagad felé!
Ehhez nagyon mélyre kell majd leásnod, sok katartikus élményt fogsz átélni. Végig kell menned a saját poklodon, ami ráadásul nem kétperces folyamat lesz. Egy nagyon izgalmas és rengeteg belső élményt hozó út lesz, sok-sok fájdalommal, tisztulással, katarzissal, felismeréssel, intenzív érzelmi ingadozással. De az a Pocok már sokkal letisztultabb, stabilabb, önazonosabb lesz, mint ez a mostani szorongó. (Ezt előre programozd, vizualizáld magadban.)
Sokféle úton elindulhatsz. Már unom leírni az általam oly sokat emlegetett módszereket. Neked kell tudnod, érezned, hogy melyik a te utad (kineziológia, pszichodráma, Hellinger-terápia, transzlégzés, pszichológia stb.). Egyszerre többet is választhatsz (én kombinálom őket), annyit kell megérezned, mit bírsz el, mit tudsz egyszerre feldolgozni.
Ajánlom még a Somamamagesa.hu-n a Mitől vonzó a másik? című írásomat. Bármely kapcsolatban a felek egymáshoz való viszonyulása mindkettejükön múlik. Egy felébredt ember már nem teheti meg, hogy a másikra mutogasson.
Úgyhogy, Pocok, küldöm az energiát, már a rajtvonalon állsz, bízz magadban, most mindenki, aki ezt a levelet olvassa, ezt teszi. Ott lesz a tudatalattidban, valamennyiünk közös terében az az erő, amellyel most „meglökünk”. Hajrá, nem vagy egyedül!
Soma Mamagésa
| További cikkek a témában: • A magabiztos nő 4 titka » • Miért nem tudom elhagyni? » • Pasival, mégis magányosan » |
Fórumajánló: • Soma mostanában… » • Soma tanácsai » • Soma okoskodik » |
| Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu Bővebb információért kattints ide! » |
Asztma.lap.hu »
Kineziológia.lap.hu »
Hiánybetegség.lap.hu »