A nő verve jó?

Kedves Soma!

Párommal hat éve élünk együtt. Egy messzi városból költöztem hozzá egy kisebb településre. A korkülönbség köztünk tizenhárom év.

Időközben rájöttem, hogy milyen foglalkozásban, munkában tudom magam kiteljesíteni, ezért kiléptem az általa vezetett cégből, amelybe érkezésemkor léptem be (akkor még álmodozó kislány voltam, s csak sodródtam). Ezt ő úgy vette, mintha hazudtam volna neki, s megszegtem volna az ígéretemet. Hiába mondtam, hogy egyszerűen csak ráébredtem a dolgokra, nem elhagyni akarom őt. Úgy érzem, az elejétől fogva nem bízik bennem, bár okot nem adtam rá sosem. Ami a legrosszabb, hogy már vagy ötször kezet emelt rám! Az egyik alkalommal két hétig kellett erős alapozót használnom. Én mindannyiszor elmondtam, hogy ha még egyszer megteszi, elmegyek. De nem mentem. Ő pedig semmivel nem engesztelt ki az ütésekért.

Két diplomám van, mégis szerencsétlennek érzem magam. Mostanra sikerült tőle anyagilag és szakmailag is függetlenedni, amit nem néz jó szemmel, s amikor lehet, elbizonytalanít. A szexualitásom fokozatosan bezárult felé. Amikor dühbe jön, akkor durvábbnál durvább dolgokkal vádol meg, ilyenkor elmondja azt is, hogy legszívesebben nyakon vágna. De amikor lecsengett a „tízperc”, úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. És ez így megy már elég régóta. A gyerekvállalásról is hol így, hol úgy nyilatkozik.

Nem tudom, hogy az ütés elég indok-e arra, hogy a nő elmenjen, akár úgy is, hogy ő hibázott, s ezért kapta a verést? Ha ő nem akar változtatni a viselkedésén, akkor mit várhatok a jövőben? Már voltam családállításon, járok pszichológushoz, rájöttem, hogy feltehetően apámat kerestem a párkapcsolatomban (kétéves voltam, amikor ő elhagyott bennünket).

Mindezek ellenére próbálok a párom felé szeretettel közeledni, de nem tudom,
megvárjam-e a következő ütést. A legutolsó ütlegelés óta (pár hete) napról napra apad a hitem és az energiám.

Nagyon köszönöm segítő tanácsodat, ölel:

Kati

Kedves Kati!

A hibát akkor követted el, amikor egy ütlegelés után azt mondtad neki, hogy ha még egyszer megteszi, elhagyod, és mégis maradtál. Ráadásul, ha ezt többször eljátszottad (leveledből ezt veszem ki), akkor ő szépen megtanulta, hogy nincs súlya a szavaidnak.

Egy szadomazó „tangóban” vagytok, ahol a játék arra megy ki, hogy tápláld őt az energiáiddal. Megérezte benned azt a gyengeséget, azt a sebezhetőségi pontot, amelyen keresztül fölötted hatalmaskodva csapolhatja az erődet. Az a helyzet, hogy úgy tűnik, van is benned egy jó adag mazochizmus. (Enélkül nem is vonzhattál volna be egy ilyen helyzetet, nemhogy még el is tűrd.) Ráadásul micsoda csacsiságot írsz, amikor azt kérdezed, az ütés elég indok-e arra, hogy egy nő elmenjen! Tehát szerinted jogos a verés akkor, ha egy nő hibát követ el? Ki tanította ezt neked? Nem is csodálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Magadnak gyártottad, pontosan te kellettél hozzá, hogy ez megtörténjen veled. Ahogyan ahhoz is te kellesz, hogy kiszállj belőle! (Ha ugyan tényleg akarsz. De ezt csak te döntheted el, csak te tudhatod.)
Bármilyen segítő módszernek akkor van igazán értelme, ha nemcsak az okok (vagy feltételezhető okok) kerülnek felszínre, de elindul a változás is. Az információval, hogy feltehetően apádat kerested a párkapcsolatodban, nem sokra mentél. Mondhatni: nesze semmi, fogd meg jól! Egyrészt minden kislánynak, nőnek van olyan életszakasza, amikor az apját keresi a másik nemben. Mindenkit meghatároz az apjával való kapcsolata vagy annak hiánya. Másrészt ez kevés indoknak ahhoz, hogy miért választottad ezt az önbüntető női sorsot. Azzal persze, hogy megfogalmazzuk azt, hogy – mondjuk – az anyukádtól másoltad a mintát, még nem biztos, hogy bármi is történni fog. Még egyszer mondom, úgy a pszichológiának, családállításnak, kineziológiai oldásnak akkor van értelme, ha segít a múltban ott tapadt stresszt feloldani, segít a hozott minták megváltoztatásában, a pozitív változás felé való elindulásban. Ha ez nem történik meg, akkor lehet, hogy nem arra az adott módszerre van szüksége az illetőnek, vagy kevés a szakember tudása, vagy egyszerűen vele szemben nem működik. (Olyan is van, hogy ugyanazt a módszert másik szakembertől elfogadja az illető.) Egy pszichológusnak is minden esetben végig kell gondolnia, hogy vállalja-e az illetőt, vagy sem. Szóval vagy más szakemberhez menj el, vagy más módszereket keress ahhoz, hogy növeld az énerődet, és kiszállj ebből az önbüntető játszmából!

Az nincs rendjén, ha egy fiatal, egészséges, képzett, diplomás (ez azt jelenti, hogy tanultál, küzdöttél, tettél magadért) lány szerencsétlennek érzi magát, és nincsenek szexuális vágyai! Viszont a jó hírem: ahogy az önbizalmat le lehet nyomni, úgy fel is lehet emelni! (Ez ügyben ajánlom a site-omról – www.somamamagesa.hu – a „Lehet önbizalomra is gyúrni” című írásomat, az „Írások” link alatt.) Kezdd el szépen felhozni magad! És közben vizualizáld azt a Katit, akinek belül látod (vagy szeretnéd látni) magad! Gondolom, a következő tulajdonságok jellemzik: harmonikus, erős, belső tartással rendelkező, önbizalommal, szeretettel teli, derűs, kreatív, szeretetet adni és KAPNI tudó, bátor, éber, méltóságteljes. Ha egy nő egy kapcsolatban elveszti a méltóságát, onnan csak lefelé vezet az útja. Azt a nőt csak alázni és bántani fogják. Nekem az a véleményem, ha egy nőnek választania kell a kapcsolat és a méltósága között, mindig az utóbbit válassza! (Hacsak nem mazochista.)

Előre mondom, ha felállsz ebből a szadomazó kapcsolatból, nagy valószínűséggel a következő változásokra számíthatsz:

1. Ahogy fordul a kocka, úgy fog az ő viselkedése is fordulni. Lehet, hogy még nagyobb agresszív állat lesz, aki fenyeget, megpróbál megfélemlíteni, összezsugorítani. Az, hogy a továbbiakban mi történik, a te reakciódon múlik. Ha megijedsz, minden visszakerül a régi kerékvágásába, csak még nagyobb durvaságokra számíthatsz. (A lázadásodért majd büntetés jár, mint a szökött rabszolgáknál.)

2. A másik variáció: meghunyászkodik, pitizni és ígérgetni fog. Ha egyből bedőlsz, mielőtt tenne magáért, megint az lesz, hogy ő irányít, mert te gyenge vagy.

Akár megsajnálod, akár megijedsz, továbbra is hatással van rád, az uralma alatt tart. A pszichológiában azt a jelenséget, amikor valakire rájön a „tízperces”, úgy hívják, hogy „acting out”. Ez a belső energiák kontrollálatlan kitörése. Mindenféle lefojtott érzés, indulat kontroll nélküli kicsapása a külvilágba. Szélsőséges esetekben ilyenkor ölni is szoktak. (De nyilván ahhoz egy patologikus személyiség kell.) A lényeg, hogy azok, akiknél rendszeresen előfordul az ún. „acting out”, elhatározásból, akaratból soha nem fogják tudni leállítani! Ennek a „felszámolásához”, a belső béke eléréséhez jóval mélyebbre kell ásni, mint a tudatos szint! Feltehetően egy ilyen ember, mint a párod, retteg az önismerettől, az önmagával való őszinte szembenézéstől. Ha lenne elég énereje, nem a tiédet szipolyozná. Most te vagy az energiaforrása, ezért nem fog egykönnyen elengedni!
Ha ezt a férfit tényleg szereted, és úgy érzed, valóban a te sorsfeladatod, hogy éveken keresztül mérhetetlen alázattal, tudatossággal, türelemmel, belső erővel gyógyítsd őt, akkor tedd, de közben kérj külső segítséget! Ahogy te változol, ő is változni fog. EZT TUDATOSÍTSD magadban! A „húzd meg, ereszd meg” működik, nagyszerű érzés néha játékosan megtapasztalni, hogy ez mennyire így van…

A mély belső változásokhoz idő kell. A tiédhez is. Magaddal szemben is türelmesnek kell lenned! Mindenképpen ajánlom, hogy találd meg a módszeredet és vedd igénybe a segítséget. Rengeteg ember él folyamatos önbüntetésben. Erről nem olyan egyszerű „leszokni”, mint hinnénk. Persze a tudatos szint azt mondja: „frászt akarok én tovább szenvedni”, de a tudatalatti másképp gondolja. A mélyből jövő hajtóerőknek pedig kevés az elhatározás. Mindenesetre tudd, hogy van választásod! Rajtad múlik, hogy élsz-e vele.

Soma Mamagésa