Kedves Mamagésa!
Először is szeretnék gratulálni a munkádhoz, amely szellemi és érzelmi töltetekben gazdag.
A bajom igencsak kellemetlen, de nem fordulhatok vele bőrgyógyászhoz – mert sejteni vélem, hogy karmikus oka van. A bőrömön néha égető érzés jelentkezik, pár napig tart, majd magától elmúlik. Általában ugyanazon a helyen, a karomon jelentkezik. Hozzáérni is nagyon fájdalmas, pedig külsőleg semmi sem látható, néha talán kicsit piros. Körülbelül egy hónapja fedeztem fel, és semmi összefüggést nem találtam étel, gyógyszer vagy vegyszer használata, fogyasztása között.
Pár élettel ezelőtt, amennyire tudom, máglyán égettek el. A kérdésem csak annyi, szerinted van-e jelentősége? Talán most dolgozok le valamit a karmámból, vagy éppen ellenkezőleg, esetleg ugyanazt a hibát követem el, amely miatt korábban már elégettek? (Feltéve, hogy hibának lehet nevezni a képességeink használatát az emberek egészsége és boldogsága érdekében.)
Remélem, válaszolsz, és írhatok máskor is, nincs más, akihez fordulhatnék.
Bíborka
| Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves Bíborka!
Nyilván – mint mindennek – a te bőrkiütéseidnek is megvan az oka. Elsőként javasolom, hogy menj el vele egy jó nevű bőrgyógyászhoz, ha ezt eddig nem tetted volna meg.
Az, hogy kivel mi történt az előző életében, szó szerint: Isten tudja. Én nem gondolom, hogy ezt fontos tudnunk, egyébként meg biztosra úgysem mehet senki. Pedig ezzel kapcsolatban nekem pár éve volt egy komolyabb élményem is, amit most röviden el is mesélek.
Néhány éve megkeresett egy tévéműsor szerkesztője azzal az ötlettel, hogy engem és Vágó Istvánt (ő nagyon zárt az ezotéria iránt), elvisznek egy pszichiáterhez, aki regressziós hipnózissal visszavisz előző életeinkbe. Utána ellenőrizni fogják a történteket, és ha van egyezés az általam elmondottakkal, elvisznek oda, ahol előző életemben laktam. (Nagyon reméltem, hogy valami távoli, egzotikus tájra.)
Én álltam a dolog elébe, bár nem teljesen voltam nyitott, mert az előző életemre vonatkozóan több mint 20 éve van egy elképzelésem, ebből nem is engedtem. Annyira ragaszkodtam a saját előfeltevéseimhez, hogy nem tudtam a hipnózisban sem teljesen elengedni őket.
A pszichiáter ennél eszesebb, éberebb volt, és a köztes léten keresztül átvezetett az azelőtti életembe. Odaérve azon nyomban fel is kiáltottam csehül, hogy „csudásztri” (azaz csodálatos). Egy szikár középkorú paraszt férfi testében éreztem magam, aki a kemény munka után épp egy szilvafa alatt pihent a tikkasztó nyári hőségben. Elmondtam, hogy egy Petúrka nevű faluban vagyunk, én egy fogadott gyerek vagyok, egy Zsesztankovics nevű család nevelt, legkisebb gyermekük egy nálam pár évvel fiatalabb, vörös hajú srác volt. Ő volt az én lelki-testvérem, az az ember, akivel igazán mélyen szerettük egymást. Ő sajnos 1862-ben meghalt pestisben. Ezután én beköltöztem a városba, ahol parasztlázadást szítottam a helyi földesúr ellen, és az inkvizíció végzett velem.
Leellenőrizték az elmondottakat, és pár nap múlva egy Ladával robogtunk Kelet-Csehország felé. (Semmi Brazília, Dél-Amerika, Ázsia, Afrika.) Kiderült, hogy létezik Petúrka (olyan kicsi falu, hogy rajta sem volt a térképen). A közeli néprajzi múzeumban utánajártunk, hogy több Zsesztankovics nevű család élt akkoriban, a helyiek pedig földművelésből éltek. Megtaláltuk a faluban a pestisben elhunyt emberek tömegsírját is, 1862-es felirattal.
Akkor ott volt egy katarzisom, felnéztem az égre, és a felhőkből láttam kirajzolódni egy profilt, amely ugyanazt az arcélt hozta nekem, mint a látott vörös hajú „testvéremé”. Mindezek után mégis azt mondom: ki tudja, mi az igazság? És egyáltalán mi jelentősége van most ennek számomra?
Hiszem mindazt, amit Jung a kollektív tudattalanról mond, és ennek tükrében az is elképzelhető, hogy pillanatnyi nyitott „felindultságomban” átengedtem magamon más élményét. Ugyanis a kollektív tudattalanban mindannyiunk története megtalálható. Szerintem nem létezik senki sem, akinek jogában állna biztosan megmondani, hogy ki mi volt az előző életében. Csak feltételezéseink, elképzeléseink, intuícióink lehetnek.
Az én hitrendszerem szerint nincs most jelentősége annak, hogy mi történt veled inkarnációkkal ezelőtt. Viszont sokkal inkább jelentősége van annak, hogy mit tudsz most ezzel kezdeni. A bőr a külvilággal való érintkezésünk legnagyobb fizikai felülete. A bőrbetegségek sokszor az ezzel kapcsolatos stresszünket mutatják. De eredhet különféle szervi bajokból is, úgyhogy a bőrgyógyász mellett mindenképpen javasolnék neked egy alapos teljes kivizsgálást is! Ezután jöhet a kineziológus, aki az izomteszt segítségével már a tudatalattiban keresheti az okokat, és a stresszoldás egyéni módszerét.
És még valami, amit ajánlok: az emberi kapcsolatok építését! Az, hogy nincs más, akihez fordulhatnál, mindenképpen arra utal, hogy zárt vagy a külvilággal szemben. Egy ilyen érzés nem múlhat el nyomtalanul (hiszen semmilyen érzés nem párolog el, csak átalakul). Lefojtott érzéseink, szorongásaink gyakorta nyilvánulnak meg pszichoszomatizációban. Mindenhol vannak nagyszerű, szeretni, adni tudó, nyitott emberek, csak rajtunk múlik, hogy bevonzzuk-e őket!
Ahelyett, hogy a ködös múlton agyalsz, javaslom, hogy iparkodj megnyílni a végtelen örömökkel teli jelennek. Keresd meg mindazt, ami ebben segíthet!
Soma Mamagésa
| Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu Bővebb információért kattints ide! » |
Reinkarnáció.lap.hu »
Lélek.lap.hu »
Bőrgyógyász.lap.hu »