Kísért a régi szerelem – Soma válaszol

Szia, Soma!

Sokszor olvasom, ahogy tanácsokat adsz másoknak. Kérlek, segíts nekem, mert magamon már, úgy érzem, nem tudok.

Harmincéves értelmiségi nő vagyok, gyermekem még nincs. Három éve vagyok a jelenlegi párommal. Nagyon jól megvagyunk, és szeretem őt.
Előtte hét éven keresztül szerelmes voltam egy másik férfiba, akit nem tudok elengedni. Már nem szeretem őt, de nem tudom elfelejteni, hiába erőlködöm. Sokszor eszembe jut, és még mindig fáj, hogy ő nem szeretett, és hét évig átvert. Dühöt, keserűséget és fájdalmat érzek. Néha-néha sírok is, ha egyedül vagyok, és a párom nem látja. Valahogy nem tudom lezárni a múltat. Igaz, nem sikerült megbeszélnünk az exszel, hogy mi bántott, egyszerűen csak elváltunk. Azóta igyekszem kitörölni őt magamból, és nem is találkoztunk.
Bűntudatom is van, mert azt érzem, hogy a jelenlegi páromat nem szeretem annyira, mint őt, pedig sokkal inkább megérdemelné.
Persze a kedvesem nem tud semmit a korábbi kapcsolatomról. Félek, hogy megutálna, ha tudná, hogy hagytam magam kihasználni (testileg, anyagilag, érzelmileg). Szégyellném magam előtte, hogy ilyen gyenge voltam. Rettegek attól is, hogy az ex egyszer csak felbukkan…
Nem tudom, hogyan szabaduljak meg ezektől a félelmektől! Kb. másfél éve folyamatosan nőgyógyászati problémával is küzdök, valahogy nem tudok meggyógyulni. Azt hiszem, hogy már ez is lelki eredetű, és az ex miatti elfojtások okozzák.
Az orvos sem tudta már legutóbb, mit kezdjen velem, mert komolyabb szervi bajom nincs, csak visszatérő gyulladás, fertőzés.

Kérlek, segíts. Előre is köszönöm.

Rita

Kedves Rita!

Hát akkor ne erőlködj tovább! Ne akard őt elengedni! Sőt, tudod mit? Szándékosan dédelgesd nap mint nap (direkt, erőltetve, mintha kötelező lenne), hogy „fáj, hogy ő nem szeretett, és hét évig átvert”.

Próbáld ki! Akarj rágondolni, minél többször! Ne menekülj a kínzó gondolatoktól, sőt állj elébük! Éld át őket újra és újra, ha lehet, még intenzívebben! (Ezt a módszert hívják a pszichológiában paradox intenciónak.) Régi igazság, hogy „aminek ellenállunk, az van ránk hatással”. Ezért ne állj ellen! És ne felejtsd: egyszer minden véget ér. Ezek az érzések is. Egyszer csak megváltoznak, átfordulnak valami másba.

A történetedről eszembe jutott egy régi zen példamese:
A tanítvány kérdi a mestert: – Mester, már 20 éve szorgalmasan és alázattal tanulok nálad. Mikor érem már el a megvilágosodást? Mit kell még tennem hozzá? – Erre a mester azt válaszolta: – Menj haza, és ne gondolj a majmokra!
Nagyon szellemes válasz és történet. Vagyis a tanítványnak a megvilágosodáshoz el kellett volna engednie az akarást. Épp azért nem tudott a jelenben lenni, mert folyamatosan vágyott valamire, valami másra, mint ami van. A most helyett a jövőben élt, így aztán iparkodásával, szorgalmával, akarásával épp az ellenkezőjét érte el, mint amit szeretett volna. A mester válasza (ne gondolj a majmokra) önmagában ellentmondásos. Azzal, hogy megmondja, mire ne gondoljon, megmondja, hogy mire gondoljon. (Kapiskálod már, miért mesélem ezt épp neked?) Vagyis tükröt tart a tanítványnak, aki épp a lényeget nem látja. Ha folyamatosan a megvilágosodás elérésére gondol, nem tudja elérni azt. Így képtelen lesz az ürességre, amely a leggazdagabb befogadó állapot. Amikor nem kell más, mint ami van, ami maga a hiánytalan tökéletesség, a maga egyszerűségében.

Szóval az én véleményem az, hogy ne küzdj tovább! Add át magad szabadon az érzéseidnek, és tudatosan kondicionáld magad arra, hogy nem feltétlenül kell párosulnia mindehhez a bűntudatnak! Persze tudom, ez nem a tudatos szinten dől el, de a gondolatoknak hatalmas teremtőerejük van.
Te például most a saját gondolataid rabja vagy. Valamiért ezt választottad. Millió más gondolatot is kiválaszthattál volna, de te görcsösen ahhoz ragaszkodsz, hogy kínozd magad. Ahelyett, hogy élveznéd a jelenedet, a saját múltadban dagonyázol, és folyatod a drága energiáidat. De nem baj, nyilván ennek is van oka, most erre vagy képes. De azért azt beláthatod, hogy nem kell így maradnod. Ha egyedül nem tudsz belőle kiszállni, akkor kérj segítséget! Leveleim alapján tudod, én mely módszereket tartok nagyszerűnek, hatékonynak. Érezd meg, neked mi kell!

Épp most olvasok egy igen izgalmas könyvet, amely abban segít, hogy ráébredjünk, rabjai vagyunk hibás gondolkodásunknak, és hogy mi magunk vagyunk az életünk megkeserítői. A könyv egy egyszerű és hatásos önismereti-önvizsgálati módszert mutat be arra, hogyan szabaduljunk elménk rabságából. A címe: Négy kérdés. Bár a módszer remek, nem gondolom azt, hogy minden probléma forrása csupán a gondolkodási hibáinkból ered. Épp a Hellinger-terápia, a családállítás szemlélete mutatott rá arra, hogy rengeteg minden a családunkból hozott történésekből adódik. Én magam is átéltem, hogy például az ikerterhességből indult esetekben, amikor még zigóta vagy embrió korunkban az egyik testvér elhal, a megmaradt gyerek micsoda hiányt, bolyongást, keresést élt ált az életében. Sok olyan eset, helyzet van, amikor a változtatáshoz mélyebbre kell menni, nem elég a verbális kondicionálás.
Mindenesetre – ahogy már írtam – a gondolatnak nagy a teremtőereje, és az biztos, hogy ezért mi magunk is felelősek vagyunk. Fontos tudni, hogy van választási lehetőségünk. Ahogy neked is!

Talán jó lenne, ha ennyi idő után találkoznál az exeddel, és tisztáznátok, mit éltél át. Kérdezd meg őt, benne mi zajlott le, és próbáljatok barátként elválni egymástól. Ez azonban csak akkor fog menni, ha képes vagy higgadtan, tiszta fejjel, indulatok nélkül találkozni vele. Nyilvánvalóan nemcsak tudod, de tapasztalod, éled is, hogy nem lehet semmilyen kapcsolatban jelen lenni, amíg az előző kapcsolatunkat fel nem dolgoztuk magunkban. Ez folyamatosan szívja az energiánkat.
Ezt a találkozást az exeddel megélheted mentálisan is, nem fontos a fizikai szinten is találkozni vele! Ajánlom, hogy olvasd el a www.somamamagesa.hu-n – az Írások link alatt – az „Egy elengedési gyakorlat” című írásomat. Érdemes több módszert is bevetni egy ilyen intenzív belső munkához!

Azt írod, félsz attól, hogy ha a mostani párod megtudná, hogy hagytad magad kihasználni, megutálna. Ez azt jelzi, hogy attól félsz, ő nem szeret téged. Merthogy a szeretet feltétel nélküli. Nem azt szeretjük, akinek hisszük vagy elvárjuk a másikat, hanem őt magát, mindenestül. Tehát te folyamatosan attól rettegsz, hogy ha megtudná a párod, milyen is vagy valójában, akkor nem szeretne. Ahhoz, hogy te ezt a látszatot fönntartsd, egy „titkos” belső életet folytatsz, és mintegy „eljátszod” neki azt a szerepet, azt a Ritát, amilyen szerinted a szerethető éned. Ez a kemény belső munka már-már a paranoiditásig elvitt, hiszen azt is írod, rettegsz attól is, hogy az ex egyszer csak felbukkan. Tehát ha rájön, ki vagy valójában, akkor elhagy. Elképesztő önbüntetésbe, önkínzásba hergelted bele magad! Mielőtt felfalaznád magad a gyártott félelmeiddel, jobb lenne szembenézni velük! Gondolod, hogy teljesen vak a párod, és három éve nem látja rajtad, hogy valójában mennyire labilis, szorongó vagy? Azt hiszed, hogy csak az erős, vidám, bátor, sikeres emberek szeretetre méltóak? Mondom: a szeretet nem feltételhez kötött! És még valami: nincs „tökéletes” ember! Ez egy ostoba illúzió! Emberek vagyunk, mindannyian tele sérülésekkel, tele szorongásokkal és szeretetéhséggel. Mindannyian a biztonságra vágyunk, ami bizonyos szempontból szintén illúzió, hiszen az élet tele van bizonytalan, kiszámíthatatlan dolgokkal, és semmi másra nem alapozhatunk, mint saját magunkban az ősbizalom megerősítésére.
Egy ponton szembe kell nézni a félelmünkkel, nincs más út, hogy megszüntessük. „A félelem a kapu őre” – mondják. Mindazok után, amit elmeséltél, egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy másfél éve rendszeresen nőgyógyászati problémáid vannak.

Itt az idő, hogy elindulj a szembenézés, az önismeret és az öngyógyítás tudatos útján! Keresd meg hozzá a saját módszereidet (kínáltam párat), és figyeld a változást, amelybe belekerülsz! Akkor leszel igazán gyógyult, ha eljutsz oda, hogy hálás leszel majd az exednek, hogy ennyi mindent megtanított neked! Az életben azok a mestereink, akik fájdalmat okoznak nekünk, vagyis akik által mi magunk bántjuk saját magunkat.

Minden jót:

Soma Mamagésa

Párkapcsolat.lap.hu »
Hellinger.lap.hu »
Pszichológia.lap.hu »