Segítség! Hipochonder vagyok! – Soma Mamagésa válaszol

Kedves Soma!

Harmincnyolc éves anyuka vagyok, két gyermekem van, egy nyolcéves fiam és egy ötéves kislányom, egészségesek, szépek. Van egy jó férjem, szépen élünk.

A baj velem van, állandóan attól rettegek, hogy beteg leszek, mindig beképzelek magamnak valamit. Most például a szívemmel rohangálok az orvoshoz, mert fulladok, és mellkasi fájdalmaim vannak. Az orvosom szerint csak megfáztam, és minden idegi alapon van. Jártam már bőrgyógyászhoz, nőgyógyászhoz is. Persze tudom, hogy az embernek foglalkoznia kell magával, de én már túlzásba viszem.

Az egész életem örökös aggódásból áll, sokszor gyötör halálfélelem. A férjem szerint ezzel betegítem meg magam, hogy az akarok lenni. A gyerekeimért is állandóan aggódom, mindig szorongok, mindenen rágódom. Valószínűleg a gyerekkorom miatt is lehet ez, mert az anyám otthagyott a kórházban. Négyéves koromig intézetben éltem, utána a vér szerinti apukám és a felesége magához vett. A nevelőanyámmal nem volt valami jó a kapcsolatom.

Nagyon várom a leveledet, tanácsodat, eléggé el vagyok keseredve.

Tisztelettel:

Andi

Kedves Andi!

Őszintén: nem értem az embereket… Ha itt fáj, ott fáj, elmész az orvoshoz, bőrgyógyászhoz, nőgyógyászhoz (ami természetesen helyes, mert minden önmagáért felelős nőnek rendszeresen el kell mennie kontrollra), de ha szorongsz, és felismerted, hogy belül valami nem oké, akkor miért nem kértél eddig segítséget a lelket gyógyító szakemberektől? Eddig hagytad, hogy az egész életed örökös aggódásból álljon, és sokszor gyötörjön a halálfélelem? Nem is értem, miért… Pedig biztos ennek is van oka… Persze nem kell mindent érteni, nem csak az értelem tartománya létezik.

Nyilvánvaló, hogy a kórházi otthagyás, az intézeti nevelés és az egész életedet meghatározó anyahiány mély sebeket ejtett a lelkeden. Erickson (nagy nevű pszichológus) szerint az első életévben alakul ki a bizalomhoz és a bizalmatlansághoz való meghatározó viszonyulásunk. Aki az első néhány évében (de különösen az elsőben) sérül az anya-gyerek kapcsolatban, az sokkal nagyobb valószínűséggel lesz bizonytalan, szorongó ember, mint azok, akik mellett ott volt az édesanyjuk. Ezt nagyon fontos lenne tudatosítani a nőkben, és talán akkor kevesebben lennének azok, akik a pár hónapos babájukat már otthagyják másra vagy másokra, hogy loholjanak a karrierjük építése után. (Nicole Kidman már a két hónapos gyermeke mellett forgat.)
Persze ezzel nem azt mondom, hogy éveken át minden percben a gyermeke mellett legyen az anya (az sem jó, mindketten „fuldokolnak” majd tőle), hanem azt, hogy nagyon is érthetőek az érzéseid az elmondottak alapján. Sőt! Azon csodálkoztam volna, ha egy ilyen életindítás után stabil, magabiztos ember lettél volna. Viszont még lehetsz az! Nagyszerű, hogy eljutottál oda, hogy megláttad és kimondtad: „túlzásba viszem”. Persze-persze, ez nem tudatos döntés, az viszont, hogy teszel önmagad stabilizálásáért, már lehet az.

Csodálatos, hogy megadatott neked, hogy családod, két gyermeked, szerető férjed legyen! Ez tényleg az élet ajándéka, kárpótlás anyukád döntéséért. Bizonyára megjárta ő is a maga poklát, nem tudhatjuk, mi volt vele, és nincs is senkinek joga megítélni őt. Tőle kaptad az életet, és ezért mindig hálásnak kell lenned!
Engem évek óta nagyon izgat az, hogy hogyan jelenik meg a szabad akarat, és mit tehetünk magunkért, a saját boldogságunk megteremtéséért. Hogyan segíthetjük magunkat a múltbeli sérelmeink elengedésében, hogyan gyorsíthatjuk meg a lélek öngyógyító törekvéseit, hogyan választhatjuk meg a változásunk irányát?

Nyilván ismered azokat a módszereket, amelyeket magam is rendszeresen használok és ajánlok. Készülvén az egyik tévécsatorna dzsungeltúrájára, végre elkezdtem pszichológussal és kineziológussal kezeltetni egy állattal szembeni fóbiámat. Nagyon sok stressz, szorongás, negatív érzés jött föl a tudatalattimból. Hiszen a fóbiagyártás arról szól, hogy valamikor nem tudtunk szembesülni egy fájdalommal, nem tudtuk feldolgozni, ezért lenyomtuk a tudat alá, és belevetítettük ezt az iszonyt valamibe a fizikai szinten. (Ez hasonló az allergiagyártáshoz.) Amikor a tudat alá lenyomott fájdalmaim, stresszeim elkezdtek szépen följönni, az felért egy kisebbfajta pokoljárással. Mégis, most már meg tudtam érinteni azt az állatot. Ezt csak azért meséltem el, hogy tudd: van lehetőség a változásra! Ez intenzív belső munka, amelyhez mindenképpen kívülálló(k), gyógyító(k) segítségét ajánlom.
Lesz benne fájdalom, lesz benne öröm, a felszabadulás, az oldódás öröme, de mindenképpen könnyíthetsz magadon, a családodon és a gyermekeiden is. Hiszen a te szorongásod az övék is. Ne bántsd magad emiatt, ez nagyon fontos! Ne gyárts még emiatt is rossz érzéseket magadnak!
Keress föl kineziológust, pszichológust, Hellinger-terapeutát, és kezdj el lazítani! Jót tenne neked a jóga, a tánc, a rendszeres sport, a meditáció! Meg kell tanulnod az autogén tréninget, a tudatos relaxációt! Neked ezt mindennapos házi feladatként ajánlom! Ahogy mondják: mint éhezőnek a falat kenyér, úgy kell neked a lazulás!

A múlton változtatni nem lehet (egyébként nem hiszem, hogy véletlenül születünk oda, ahova), viszont most van a MOST, hogy tudatosan is kezedbe vedd a sorsod, és tegyél magadért, magatokért! A hipochondria gyógyítható, a szorongások csökkenthetők. (Tudod, hogy nem gyógyszerre gondoltam.) Eljött az idő, hogy a görcseidet elkezdd kilazítani, keresd meg a saját módszereidet, útjaidat, amelyek segítenek abban, hogy végre élvezhesd az életet!

Soma Mamagésa