Csak a neved, vagy a sorsod is?

– A természeti népek gondolkodása szerint a név szorosan összekapcsolódik a viselőjével – magyarázza Farkas Tamás nyelvész, az ELTE Nyelvtörténeti Tanszékének adjunktusa. – Az eszkimók szerint például az ember három részből áll: testből, lélekből és névből. A név a régiek hite szerint nem véletlenül tartozik egy személyhez, hanem valamilyen módon szoros kapcsolatban áll vele.

Ez a szempont, mely más kultúrákban, nálunk pedig az Árpád-korban volt jellemző, a felnőttként elnyert neveknél érvényesíthető. Akkoriban nem szükségszerűen egyetlen névvel élték le az emberek az életüket, hanem életük folyamán akár többször is megváltozhatott a nevük. A hasonló változás ma sem ritka, hiszen a hivatalos két nevünk mellett ma is gyakoriak a később kapott ragadványnevek, a becenevek. Sokszor másként nevez minket a szűk családunk, használunk írói álnevet, a neten választunk fórumozó nevet. Régen gyakoriak voltak a párhuzamosan használt nevek, például István királyunkat Vajknak is hívták, Abát pedig Sámuelnek.

Ismerünk kívánságneveket – a „nomen est omen” elve alapján – ilyen volt például a Bódog, Szépa. Gyakori volt a totemállatra utaló név, hogy a gyermek részesüljön az állat tulajdonságaiból (Farkas, Turul, Ákos).

Voltak óvó nevek, hogy az ártó szellemeket megtévesszék, félrevezessék (Nemvagy, Nemvaló, Nemél). Ha az illetőt letagadják, nem létezőnek titulálják, akkor nem lehet neki ártani. Hasonló elgondoláson alapulnak a lekicsinylést kifejező nevek, például a Szemét, Hitvány, Féreg jelentésű Árpád-kori nevek.

Kapcsolódhatott a név eseményhez, tárgyhoz, személyhez. Egyfajta lehetőség volt például annak a napnak a nevét adni a gyermeknek, amelyen született (Pentük, Karácsony). Ez a névadási típus később egyébként az adott napra eső szentek nevének adásában folytatódott, s ha a ezt a szabályt megszegték, szokás volt mondani: „Sokat sír a gyerek, mert elvették a nevéről.”

A kereszténység terjedésével a szentek, a keresztény kultúrkör nevei jöttek divatba. Az utóbbi kétszáz évben felelevenítik a régen használt történelmi keresztneveket (Kálmán, Béla, Zoltán, Csenge, Bíbor).

Több ezer névből áll a mai magyar névkincs. Régen a női nevek köre sokkal szűkebb volt, ma fordított a helyzet. Az anyakönyvvezető nem jegyezhet be olyan nevet, amely nem szerepel a hivatalos névlistán. Aki ilyet szeretne, annak szakvéleményt kell kérnie a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetétől, hozzátéve az indoklást. E szakvélemény alapján dönthet az anyakönyvvezető a név bejegyzéséről.

– Előfordul, hogy nem engedélyeznek egy-egy nevet – mondja Farkas Tamás -, ilyen volt például a Bóbita vagy a Dömper. Ilyenkor általában a gyerek szempontját veszik figyelembe, például, hogy ha felnő, ne váljon nevetségessé.

Elektra:„Továbbviszem a görög hagyományt”

Egy Elektrában biztos sokáig dolgoznak a sérelmek – ­ gondoltam, még mielőtt szemtől szemben álltam volna ezzel az antik tragédiából ismertnév viselőjével. Lehet, hogy nem ápolt túl jó kapcsolatot családjával, és – bár egy hétköznapi fiatal nőnek sem mindig könnyű az anya-lány kapcsolat kezelése – számára ez akár tragikus formát is ölthet – legalábbis, ha a nevével fémjelzett Szophoklész-tragédiára gondolunk. Tehát mielőtt Agárdi Elektrával találkoztam, számomra igencsak hátborzongatónak tűnt, hogy bárkit is így neveznek el szülei.

Félig görög vagyok, így nincs abban semmi különös, hogy Elektrának hívnak. Ettől az erős kötelességtudattal élő drámai hősnőtől tanultam az identitásomat: mindig arra figyelmeztet, nem felejthetem el, honnan jövök, honnan származom. A görögöknél szokás, hogy a nagyszülő keresztnevét kapja meg az újszülött; hogy ez is összekösse a család előző generációival. Persze a név önmagában kevés. Rá is kell nevelnünk gyermekünket arra, hogy pontosan tudja ki ő -vallja Agárdi Elektra televíziós szerkesztő

– Bennem folyamatosan dolgozik egy kettősség, mentalitásomban inkább a déli népekre hasonlítok, de sok más tulajdonságomban nem tagadhatom le magyar gyökereimet sem. Talán azért is, mert nevemet nem nagymamám, hanem magyar szokás szerint anyukám után kaptam. Édesapám szerette volna, ha én is Ilektra leszek, de sajnos így nem lehetett anyakönyvezni, át kellett írni Elektrára. Eleinte nehéz volt kimondani nekem is, hiszen ez nem éppen könnyű név egy gyerek számára. Becézni nem próbált senki, de sokan mondtak az Elektra helyett Erikát.

Nem véletlen, hogy kinek mi lesz a neve. Édesanyámnál különösen igaz ez. A keresztapja neve például Menelaosz­ – a nagy spártai királyt, Heléna férjét (Ilektra nagybátyját) hívták így, aki megindította a trójai háborút.

De a névválasztásban része volt a XX. századi görög történelemnek is. A II. világháború egyik nemzeti hőse volt egy jómódú polgári családból származó lány, aki a szegények mellé állt, a nemzeti ellenállás oldalán harcolt. Ő volt Ilektra Apostolu. Abban a polgárháborúban is például szolgált, ami elől nagymamám Magyarországra menekült. Édesanyámat ezért Ilektráról nevezte el, én pedig ezt örököltem. Ha nem is teljesen, de sok mindenben tudok azonosulni a két Ilektrával. Nem vagyok bosszúálló, és kifejezetten családcentrikusnak tartom magam, szemben az ókori Elektrával, de én is kitartó vagyok, és mindig harcolok az igazamért, ahogy ő tette. A XX. századi Elektra is ilyen volt. Az utolsó pillanatig küzdött az emberek közti egyenlőségért, és mindig kiállt nézeteiért. Én is hiszek abban, hogy minden ember egyenrangú. Ezt a munkámban is igyekszem megjeleníteni, olyan műsorokban dolgozom, ami a magyarországi kisebbség helyzetére hívja fel a figyelmet.

Bár nem az ő nevét kaptam, Eftímia nagymamám fontos szerepet tölt be az életemben. A görög famíliában őt tekintem családfőnek. Naponta telefonálunk, és évente többször is meglátogatom, ő ugyanis visszaköltözött Görögországba. Tisztelem, becsülöm, szeretem. Igazi lelki kapocs van köztünk. Elhatároztam, a lányom, ha lesz, az ő nevét kapja majd. Ezzel akarom a hagyományt tovább adni a gyerekemnek, aki teljesen magyar közegbe fog beleszületni, de görögségének is tudatában kell lennie.

Eheti számunkban különleges nevű és sorsú embereket mutatunk be nektek! Ismerjétek meg Artemiszt, Rómeót, Aphroditét, Jézust, Quintianust, Arisztotelészt és nem utolsósorban Lucifert! Vajon a nevük meghatározza a sorsukat is?