Frei mellényúlt…

Zoli | 2008. December 10.
...a szereplőkkel, a játékszabállyal, a "nyereménnyel", és a műsorvezetőkkel is. Ezért nem működött a Sztárok a fejükre estek című műsor.

A „sztárok” kiválogatása egyenesen katasztrofálisan sikerült: ezek a javarészt unalmas és érdektelen figurák alkalmatlanok voltak arra, hogy általuk bármit is megtudjunk Afrikáról – mivel ők maguk sem tudtak meg semmit a földrészről és lakóiról. Bármibe lefogadom, hogy a Bódi házaspár még csak körülbelül sem tudná megmutatni egy térképen, hogy merre is jártak…

Szintén alkalmatlan volt a csapat nagyobb része arra, hogy velük egy pörgős, újszerű műsor készülhessen, arról már nem is beszélve, hogy elméletileg valamiféle fair trade jószolgálati követ vagy „tiszteletbeli főkonzul” kiválasztása történt volna ilyen blikkfangos módon… no de Fekete Laci? Az építőipari reklámpólójában, a tíz szóból álló angolnyelv-tudásával? Tud ez az ember bármit is a fair trade-ről? Vagy bármiről, amit nem lehet se megenni, se mellhez szorítva, nagyokat fújtatva egy állványra felrakni?

Kucsera Gábor

Persze az is megér egy kört, hogy pontosan milyen pozícióról beszélünk. Hogy mekkora a homály a műsor nyertesének új feladatköre kapcsán, azt jól jelzi, hogy Kucsera Gábor annyit tudott mondani az egyik reggeli műsorban, hogy „hát nem tudom, támogatásokat kell átadni, vagy ilyesmi”… nem egy egzakt munkaköri leírás, ugye. Nem baj, az egyébként kiváló sportember úgyis bajosan fog egyszerre napi rendszerességgel kajakedzésre járni és ugyanakkor főkonzulként Afrikába röpködni, vagy akár Magyarországon a fair trade mozgalom aktív tagjaként tevékenykedni.
Bódiék térképes feladatához hasonlóan itt is érdekes lenne azért egy tesztet lefuttatni: mondjuk, havi rendszerességgel felhívni Kucsera főkonzult, hogy mesélje már el, mit tesz éppen az afrikai emberek sorsának jobbítása, a fair trade mozgalom megerősítése érdekében.

Meg egyébként is, mit üzentek Afrikának és a fair trade mozgalomnak a fejükre esett celebek? Bódiék otrombaságaiból, a helyieket súlyosan sértő viselkedésükből, az állandó fintorgásból és kényeskedésből nem úgy tűnt, hogy mindeközben azt gondolják, hogy „ők is olyanok, mint mi, segítsünk rajtuk”. Sokkal inkább valami olyasmit, hogy „hopp, megy a kamera, nyomjuk le a mai penzumot”. Ismét Gusztira vagyok kénytelen hivatkozni, aki kiváló színészi érzékkel hosszú percekre megoldotta a műsorkészítés nehéz feladatát, mikor két fegyveres őr kíséretében, halált megvető bátorsággal RÁNÉZETT egy hiénára. Meg merte nézni, majdnem egyedül, csak az oldalán volt egy-egy puskás ember!

És már el is érkeztünk a játékszabály problematikájához. Elméletileg ezt a műsort közel egy évig tervezték. Elméletileg ide intelligens, a világra kíváncsi és reflektálni tudó embereket vártak, akik tartalmas szórakozást nyújtanak, társadalmi felelősségre nevelnek, és közülük a legkiválóbb hosszabb távra is elkötelezi magát a méltányos kereskedelem ügye mellett. És akkor most tegyük emellé azokat a feladatokat, melyek szerint „egyél gusztustalan állati belsőségeket”, vagy „milyen mókás lesz, próbáld meg megtudni a buta [=magyarul nem beszélő] afrikaitól, hogy merre van a szállodád”! Igen hamar el is kezdett dugába dőlni az egész, ijesztően fogytak azok a játékosok, akiknek legalább a sziluettje emlékeztet egy főkonzuléra (például ismer legalább egy idegen nyelvet). Játsszunk el egy pillanatra a gondolattal, hogy – az értelmiségi, finom humorát gyakran megcsillantó – Claudia és Áron azt hirdeti ki a stúdiót elöntő aranyeső (nomen est omen) alatt, hogy az új fair trade főkonzul Bódi Guszti és Bódi Margó! Reális esély volt rá, döntős versenyzőkről beszélünk.

A műsor méltó befejezését egyébként épp a már itthon tartott döntő szolgáltatta, ahol a műsorvezetők hosszú percekig hápogva nézték, ahogy Bódiék fia elő adásban disznótorost osztogat, a két végső játékos közül pedig az egyik huszonkét, a másik pedig, gigantikus és behozhatatlan fölénybe kerülve ezzel, huszonnégy (!) másodpercig mondhatott magáért kortesbeszédet. Még jó, hogy egyikük sem a szavak embere (ez nyilván nem fontos egy főkonzulnál), és egyetlen érvük sem volt arra, hogy miért kellene bármelyiküknek is a fair trade mozgalom élére állnia (jelzem, nekem sincs).

Frei Tamás súlyosan mellényúlt, és nem hiszem, hogy a TV2 valaha is fog még hasonló mennyiségű pénzt egy újabb Frei-féle csodafegyverre elkölteni. Az pedig egészen biztos, hogy fél év múlva nézőknek és szereplőknek egyaránt annyi marad meg a műsorból, hogy „hát, voltak páran Afrikában, aztán az a magas, félmeztelen srác valami diplomataféle lett”.

 

 

Exit mobile version